Világ Vége

Esküvő

2012-01-28T15:19:00.000+11:00

Bradley cimborámnak ma volt az esküvője amire mi is hivatalosak voltunk. Az időjárás hozzájuk sem volt kedvesebb, mint annak idején hozzánk (lehet ez jó előjel?!). A házasságkötő szavait alig lehetett hallani, olyan erősen verte az épület tetejét az eső.

A szertartás, csakúgy, mint az azt követő vacsora rendkívül szerény volt. Állítólag itt ez a szokás. Fel is készítettek minket rá előre, de még így is meglepett, mikor 11-kor közölték, mindenki hörpintse fel az italát, mert az étterem zár.

Hm, valószínűleg itt valami mással teszik felejthetetlenné ezt az napot.

Jön a víz babám

2012-01-26T15:11:00.000+11:00

Mariannék tegnap bár vizesen, de azért simán hazaértek. Nem úgy Attiláék. Sajnos ma elöntötte a tengerparton vezető, fő útvonalat a víz. Ezt a videót küldték, kb 40 km megtétele után (Sydney olyan 650 km-re van onnan).

Minden újság azzal van tele, hogy az állam északi részét árvíz önti el hamarosan. Attiláéknak nem is sikerült átmenni a következő városon. Szerencséjükre van egy menekülő útvonal a kontinens belseje felé. Jó nagy kerülő. Valószínűleg megduplázza az amúgy sem rövid menetidejüket, de legalább hazajutnak valamikor.

Újra itthon

2012-01-25T14:51:00.000+11:00

Minden gond nélkül, hajnali 3 körül hazaértünk. Sajnos az idő itt sem sokkal jobb, mint Yamba-ban. Éppen nem esik, de azért a sátrat nem merem kiteríteni száradni.

Milyen jól tettük, hogy tegnap eljöttünk. Yambában egyfolytában esik. Mariannék, akik nem jöttek haza egy nappal előbb, végig esőben voltak kénytelenek pakolni.

Spuri haza

2012-01-24T14:45:00.000+11:00

Az idei nyaralásról vegyes érzelmeim vannak. Igazán jó volt a családdal és barátokkal egy teljes hetet gondtalanul eltölteni. De azért a mindössze három, többnyire felhős néha derűs napnál több is megszakíthatta volna az állandó esőzést.

Máté volt az egyetlen akit egyáltalán nem zavart a rengeteg eső. Ő így is úgy is kint rohangált kis barátaival. A szülők meg csak idegeskedtek, mikor napjában már negyedszerre kellett rajta ruhát cserélni, mert bőrig ázott. Kinga már nem volt ilyen egyszerű eset. Őt sem zavarta volna az eső, de azért már csak nem engedték ki a szülők. Így aztán majdnem az egész hetet babakocsiban és ölben kellett töltenie. Ha a sátorban játszhatott a földön az már maga volt a kötetlen szabadság.

Azért jó dolgok is voltak: láttunk delfineket vadon viszonylag közel a parthoz, sokat fürödtünk a medencékben, bicajoztunk, sárkányt eregettünk, bingóztunk, kajakoztunk, mászókáztunk, jókat főztünk, meg vertük a blattot esténként, stb...

Tegnap esett, holnapra sok esőt mondanak. Rövid tanakodás után Zsuzsuval úgy döntöttünk, nem holnap reggel pakolunk, hanem már ma (amíg nem esik) és este hazavezetünk.

Csókolózni jó

2012-01-16T14:03:00.000+11:00

Mint minden család, mi is szépen gyarapodunk. Félreértés ne essék, most specko nem a gyermekszámra gondolok, hanem a hozzájuk, tartozó kacatokra, meg azokra a dolgokra amire egyébként nem biztos, hogy szükségünk lenne. Idén ez odáig fajult, hogy utánfutó nélkül már neki sem tudtunk vágni a már "szokásos" Yamba-i kempingezésnek.

Bár barátaink, akik egy nappal korábban indultak, figyelmeztettek, hogy nincs valami jó idő (állandóan zuhog), azért mi hajnali 3.40-kor nekivágtunk a hosszú útnak. Szerencsénkre a srácok hamar visszaaludtak és szinte csak akkor voltak ébren mikor amúgy is meg akartunk állni enni, inni, stb. Bár mi végig napsütésben utaztunk (szórványos záporokkal tarkítva), uticélunkról továbbra is nedves híreket kaptunk, ezért aztán megálltunk Coffs Harbourban csókolózni.

Mielőtt megdöbbennétek, hogy micsoda erkölcsi fertőben neveljük csemetéinket elárulom, igazából delfinek és fókák nyomták a csókokat.

Fél öt körül érkeztünk a táborba napsütésben. Gyorsan neki is álltunk felverni a sátrunkat. Az első zuhany akkor érkezett mikor kiterítettük a belső sátrat. Este tízig építkeztünk, közben szinte mindenünk elázott, de a végén legalább volt hol aludnunk. Az éjszaka viszonylag jól telt. Kinga csak egyszer ébredt és kaja után vissza is aludt. Szomszédaink még nem is sejtik ki költözött melléjük a táborba.

Kibújtak

2011-12-08T21:03:00.001+11:00

Mindig szívesen írok, ilyen és ehhez hasonló, örömteli eseményekről.

Szóval ma este Zsuzsu éppen Kingázott, mikor hirtelen hatalmasat sikított. Én rögtön értettem, hogy ez nem valami öröm sikoly volt, hanem a fájdalom hozta ki belőle. Mérhetetlen inteligenciámnak köszönhetően nem tartott sokáig megértenem; Kingának megvannak az első fogai. :)

És hogy mindezt fokozza, ma először, bár kissé bizonytalanul és erőtlenül, de megtette az első lépéseket négykézláb. Mi ebben olyan nagy szám kérdezhetnétek, hiszen már eddig is bejárta a lakást. Ez igaz, válaszolnám én, most viszont az eddigi oldalra gurulás és hátrafelé tolatás helyett előre haladt.

MacGyver

2011-11-29T23:55:00.000+11:00

Ma a este a sors próbára tette a Zsuzsuban és bennem lakozó MacGyver-t.A fürdőszobánk ajtaja zárható. Nincs is ezzel semmi baj, általában ez mindenhol így van. A zárásra sokféle megoldást kitaláltak már többnyire arra törekedve, hogy minél egyszerűbb legyen. A mi esetünkben ezt egy pici pöcökkel oldották meg, amit gyerekjáték bezárt pocícióba lökni.

Olyannyira, hogy ma este Máté is megtette. Sajnos Zsuzsu ezt nem vette észre és mit sem sejtve behúzta maga mögött az ajtót.

Nyitva
Zárva

Sajnos amennyire könnyű zárni az ajtót, olyan nehéz szétszerelni a zárszerkezetet. Igazából nem is lehet máshogy csak a belső oldalról kezdve. Az meg ugye kicsit nehézkes, ha az ajtó zárva van. Az ember első gondolata, hogy majd egy kreditkártyával szépen visszatolja a zárnyelvet, mint a filmekben. Ezzel csak a fém ajtókeret nem értett egyet ami szépen meggátolta ezt a megoldást.

Már megfontoltam, hogy végső esetben betöröm az ajtót, mikor jött egy ötlet (az internetről), mit csinálna ilyenkor MacGyver?

Betolna egy papírlapot az ajtó tetejénél.

A végére erősítene egy madzagot mielőtt a másik oldalon leesne.

Amikor a papírlap leesett, szépen kipiszkálná az ajtó alján a madzaggal együtt. A madzag végére rákötözne egy kicsi meghajtogatott, drót ruhafogast, amit, miután átdugta az ajtó alján, a kilincs magasságáig húzna.

Kis próbálkozás után, ha szerencséje van (MacGyvernek mindig szerencséje van) az akasztó fennakad a kilincsen. Ekkor az akasztó alsó végére kötözött madzaggal visszafele húzná, ami a kilincset lenyomná és az ajtót kinyitná.

Nem is olyan nehéz, igaz?

Boldog Születésnapot!

2011-10-29T15:26:00.000+11:00

Kicsi fiam három éves lett. Zsuzsu két napig egyfolytában sütött, főzött, készülődött. A végén még engem is befogott. Köszönet Áginak, hogy a potenciális eső elől bemenekülhettünk a tornatermébe.

Mindezeket, ha összegyúrjuk a végeredmény nem is lehet más, mint egy hihhetetlen szülinapi parti. A gyerekeknek mindenféle játékokat, vetélkedőket rendeztünk. Aztán mikor már mindenki alaposan kimelegedett jött a lakoma. A végén még a felnőttek is kedvet kaptak egy kis tornászáshoz.

Induláskor Márkó odakiabált Máté fiamnak: "Máté, most már te is nagyfiú vagy. Szeretlek!". Persze az én fiam sem volt rest válaszolni: "Én is szeretlek Márkó!". Csak úgy forrott a levegő körülöttük. ;)

Még több kép.

Útra kelt a lány

2011-10-28T14:59:00.000+11:00

Kicsi lányom a mai napon egyedül átszelte a nappalinkat keresztbe. Kúszni még nem kúszik, de a gördülés nagyon könnyedén megy. Ráadásul az irányváltoztatás sem okoz gondot.

Thomas életnagyságban

2011-10-09T22:05:00.002+11:00

Dávid, Zsanették kisfia, 4 éves lett. Mivel ő is legalább akkora Thomas rajongó, mint Máté fiam, születésnapi partiját egy valódi gőzmozdonyok társaságában rendezték.

Még több kép.

Újból születés

2011-09-24T21:48:00.000+10:00

Kicsi lányunk, csakúgy, mint annak idején a bátyja, első hazalátogatása során felvette a keresztség szentségét és ezáltal újjászületett az úrban. Vagy valami ilyesmi.

Szüleimnek hét unokájuk van. Ebből öt a leányzó. Négyüket, beleértve Kingát is, egy csap alatt keresztelték ugyanabban a templomban, amelyikben Máté is és ahol én első áldozó voltam. Valamiért emlékeimben sokkal nagyobbnak látom a templomot, bár lehet még Róma hatása alatt álok és most minden kicsi lenne.

A szertartást azok a gyerekek is élvezték, akik ezúttal nem játszottak főszerepet.

Még több kép.

Gyöngyös

2011-09-17T19:40:00.000+10:00

Még mindig I és Gyapa vendégszeretetét élvezzük. Nem esik nehezünkre mert itt is tartogat valami újat minden nap, hála a nagyszülők szervezkedéseinek. Máté megtanult elektromos autót vezetni, látott igazi mamut csontvázat, játszott az unokatesókkal. Sajnos az ország legmagasabb pontjára ő nem jutott el, mert a kocsiban elnyomta a buzgóság. Nem baj kisfiam, te már úgyis jártál itt, csak Kingának volt újdonság.

Még több kép.

Gyökerek

2011-09-15T23:00:00.000+10:00

Nem sokan tudják, de abban a szerencsében van részem, hogy egy igazi egri leánykát mondhatok feleségemnek. Ebből fakadóan aztán, amikor csak módunk van rá, visszamegyünk Egerbe, a gyökerekhez. Idén sem volt ez másképp, Kinga legnagyobb örömére.

Még több kép.

Kalandozások

2011-09-15T22:42:00.000+10:00

A régi, elhagyatott kőbánya helyén egy frankó kis kalandparkot alakítottak ki. Máté nagyon élvezte amíg beöltöztették a védőfelszerelésbe. Azt már nem annyira amikor rákényszerítettem, hogy minden akadályon másszon, kússzon, csússzon át.Mindíg mondta; "Ez nekem nem jó. Én ettől elfáradok." Én meg mindíg mondtam neki: "Fiam, ez csak akkor jó, ha fáj."

Miután ő már kimászkálta magát, Zsuzsuval mi is végigcsináltuk a felnőtteknek szánt verziót. Mikor lemásztunk az utolsó fáról, Máté már ott várt. Tágra nyílt szemekkel kérdezte: "Apa, neked is fájt?"

Még több kép.

Dinópark

2011-09-14T22:32:00.000+10:00

Oo-ooo, attól tartok utazásunk nem csupán interkontinentális, de interchronologikus is. Egyik pillanatban még a gyöngyösi strandon süttetem a hasam, a másikban meg már dinók között sétálgatok.

Még több kép.

Fut a gyöngyösi vonat

2011-09-13T21:55:00.000+10:00

Az elmúlt pár napot barátok, unokatesók látogatásával töltöttük. Nem sorolom fel kiknél voltunk, úgyis tudja mindenki. Tuti fix, hogy nyomot hagyott mindenkiben, ahogy átviharzott rajtuk kis családom. Viszont ezúton szeretném megköszönni mindenkinek a kedvességét, vendégszeretetét, segítségét.

Ma eljutottunk I-hoz és Gyapához Gyöngyösre. Sokáig gondolkoztak, hogyan tudnák űberelni Gyuszipapa traktoros kalandját, amíg ki nem eszelték, hogy a helyi kisvasúton robogjunk fel a Mátrába egy kis túrázásra.

Még több kép.

Róma 5

2011-09-08T21:23:00.000+10:00

A mai napra nem szerveztünk semmit, gondoltuk kicsit még sétálgatunk, 'kávézgatunk' aztán délután kimegyünk a reptérre és irány haza. A tegnapelőtti sztrájk azonban keresztülhúzta számításainkat, a Colosseumot még nem láttuk belülről.

Nagyon megkönnyebbültem, mikor a kasszánál minden magyarázkodás nélkül elfogadták a sztrájk napjára szóló belépőnket. Az itteni idegenvezető nagyon tárgyilagos volt, de azért tőle is hallottunk érdekes dolgokat. Például, hogy az a sok luk az épület falán nem a világháború korából visszamaradt lövésnyomok eredménye, mint a pesti házak falán, hanem még korábban kilopkodták a köveket összetartó vaskapcsokat. Vagy, hogy a a Colosseumnak nem is ez a neve, hanem Amfiteatrum Flavium. A Colosseum nevet a közelében álló, hatalmas Néró szoborról kapta, jóval a rómaiak után. Meghogy Szent Péter székesegyház nagyrésze a Colosseum köveiből épült.

Aztán elmentünk a Forum Romanum utcáin sétálni. Hihhetetlen, hogy azokat a köveket valakik több, mint 2000 évvel ezelőtt rakták mostani helyükre. A nap végére annyi romot láttunk már, hogy teljesen elegem lett a belőlük.

Jó volt újra visszaindulni Magyarországra. És az is jó, hogy Róma repülővel annyi, mint Pest-Győr kocsival.

Még több kép.

Róma 4

2011-09-07T23:07:00.000+10:00

A tegnapi séta utána ma nem vágytunk mászkálásra. Még szerencse, hogy a Vatikán meg a Szent Péter tér a székesegyházzal pont a szomszédban volt. Gondoltuk oda átugrunk, megnézzük aztán vissza és a mai napra elég is lesz. A terv jó volt, de volt egy-két meglepetés.

Senki nem számított arra, hogy a Pápa éppen ma fog nyilvános misét tartani. Ennek következtében a Szent Péter tér átjárhatatlan volt, a környék pedig hemzsegett áldásra váró halandóktól. Próbálunk mindenhová pontosan érkezni és az ilyen váratlan fordulatok miatt mindig el is késünk. Most is loholnunk kellett a Vatikán múzeumhoz, hogy le ne késsük a vezetett túra kezdetét.

Vicces kis idegenvezetőt kaptunk. Rengeteg adattal szolgált, de azért kis viccekkel is emlékezetessé tette a látogatásunkat. Egyik alkalommal rámutatott a lábunk alatt elkerített díszes mozaikra és megkérdezte: "Tudják mi a baj ezzel a mozaikkal? ... Hogy nem az én fürdőszobámban van." Máskor meg megkérdezte van-e közöttünk amerikai. Akik feltették a kezüket azoknak azt tanácsolta vegyenek egy szobrot alaposan szemügyre. Pár másodperc múlva: "Ugye maguk szerint is tiszta Clinton?" Ezek után már mindenki csak Clintont látott a szoborban.

A kiállított tárgyak pazar gyűjteményt alkotnak. A látogatás viszont nagyon rosszul van megszervezve. Annyi embert engednek be egyszerre, hogy az egyébként tágas folyosók is szűknek érződnek. Végig az volt az érzésem, hogy patkány vagyok a labirintusban. Mivel azonban nagyon nem szeretem, ha másik három patkány liheg hátulról a fülembe, mire a Szixtuszi kápolnához értünk kicsit elegem lett. Talán ezért is nem estem hasra Michelangelo remekművétől. Az elvégzett munka valóban tiszteletre méltó, de a képek sokkal jobban néznek ki szerintem a könyvek, prospektusok oldalain.

Levezetésként felmásztunk a székesegyház kupolájába, beálltunk Jézus és a tanítványai mögé - a térdükig sem értünk - a homlokzaton, majd fel és alá barangoltunk a templom hatalmas épületében. Este nem volt szükség altatóra dalra elalváshoz.

Még több kép.

Róma 3

2011-09-06T00:04:00.000+10:00

Ma megszűnt a káosz, üresek az utak.

Reggel 9-kor épp elindultunk a Colosseumhoz, mikor a jegyárus nem volt hajlandó napi jegyet adni, mondván talán már nem is lesz több busz, sztrájk van. Pánik, rohanás, fel a buszra, gondolkodás; egyáltalán nem vettünk jegyet. Nembaj, fent vagyunk, nem fogjuk lekésni a csoportunkat.A Colosseumnál sok ember, de nem látjuk a nagy sort. Kiderült, hogy ez általános sztrájk, a város nevezetességei is zárva vannak.

Miután Zsuzsu leteremtette a szerencsétlen rendőrt - aki volt bátor érdeklődésünkre őszintén válaszolni - hogy ezt mégis hogy képzelik, átgondoltuk a lehetőségeinket. Úgy határoztunk, hogy olyan helyeken fogunk sétálni, ahol amúgy nem sétáltunk volna.

Meg is terveztük utunkat egy tájékozódásra teljesen használhatatlan térkép alapján. Ennek eredményeként egy óra kemény menetelés után visszajutottunk oda, ahonnan elindultunk. Jó lecke volt, többé nem bízunk a térképekben.

Délután fél 4-ig róttuk a város eldugott kis utcácskáit és gyönyörködtünk névtelen emlékeiben. Találtunk pl. egy freskót egy ház falán, amit állítólag Raffaello festett.

Még több kép.

Jelentem a szieszta működik. Alig 2 órával azután, hogy hazaértünk, nem voltunk restek visszamenni a városba. Mondjuk ebbe nagy szerepe volt annak is, hogy a sztrájk véget ért és a buszok újra jártak. Az Trevi kút volt a cél - esti fényben is látni akartuk - de a Piazza Venezian is találtunk pár érdekes helyet ami eddig elkerülte a figyelmünket.

Róma 2

2011-09-05T08:09:00.000+10:00

A tegnapi eső csak mézesmadzag volt; ma megint 30 fokok és napsütés. Az időnkénti felhőket és szellőket úgy várjuk, mint a messiást. Ha végre jön egy, elmormogunk egy hálaimát.

Bár minden nagyon közel van egymáshoz, mi mégis lejártuk a lábunkat; Piazza Navona, Pantheon, Aurelio oszlopa, Trevi kút, Spanyol lépcső, Piazza del Popolo, Trajanusz oszlopa, Victor Emanuell emlékhely, Szt. Péter tér meg még pár dolog aminek a nevét sem tudom.

Még több kép.

Ráköszöntem, hogy "Áve Cézár!".

Összerezzent, még a telefon is kiesett a kezéből, aztán szemlesütve, kezet lógatva elindult a Colosseum felé. Nagyon gyengén értem az ó-latint, de valami olyasmit mormogott a szája alatt, hogy "Már megint lebuktam a telefonálással. Most mehetek statisztának az esti showra."

Állítólag azóta sem látta senki. Vigyázzatok mivel viccelődtök az utcán mások füle hallatára.

Kinga nagyon ért az építészethez; ha valami szépet lát, mosolyog, egyébként alszik.

Sikerült megfejtenem az olasz káosz működését. Egyszerűen zero toleranciájuk van a tökölődéshez. Ha valaki tudja mit akar és csinálja is, akkor utat adnak neki. Ha tétovázik akkor semmibe veszik. Így sikerült egyszer lemaradnunk egyszer pedig fennmaradnunk a buszon.

Róma 1

2011-09-04T08:03:00.000+10:00

Az egyik pillanatban még az ikrek szülinapját ünnepeltük Csepelen a másikban meg leszállt a gépünk Rómában. 25 fok és enyhe eső fogadott minket, ami felüdülés volt a magyarországi kánikula után.

Az olaszok teljes káosz. Busszal mentünk a belvárosig. Mikor megvettük a jegyet mondták, hogy tegyük a babakocsit a másik oldalra; inkább vigyük fel a buszra; adjuk oda majd ők beteszik; minek nekünk babakocsi?Az autópályán a busz minimum 2 sávban ment egyszerre. Egymásra merőleges utcákra ugyanaz az információ van kiírva. A taxi a szembesávban száguldozik.

Szerencsésen elértünk a szállásig, ami tök jó. Akkora, hogy még vendégeket is fogadhatunk. Ráadásul az ajtóból látjuk a Szt. Péter tér oszlopait. Akikkel eddig beszéltünk mind nagyon kedvesek és segítőkészek voltak.Egyelőre Kingának is tetszik a város. Mi meg egyfolytában Mátéra gondolunk, aki még azt is megígérte, hogy nem szalad el tőlünk, csak hozzuk magunkkal.

Az állat

2011-08-31T21:21:00.000+10:00

Mindegy melyik kontinensen vagyunk, Mátét mindenhol lekötik az állatok. Zsóka mama gyorsan el is vitte a győri állatkerbe.

Még több kép.

Baranta

2011-08-30T20:39:00.000+10:00

Matyi keresztfiam pár éve elkezdett Barantázni. Ha valaki esetleg nem tudná mi az a Baranta, annak elárulom ez egy elfeledett, ősi, magyar önvédelmi sport. A bátor jelentkezők kiképzést kapnak ostorozásból, íjjászatból, botozásból és még ki tudja miből. Itt van néhány videó is róla.

Szóval ma Matyi az udvaron gyakorolt az ostorával. Máté meglátta és rögtön utánozni kezdte az én kisebb nagyobb örömömre.

Még több kép.

Balaton

2011-08-28T07:59:00.000+10:00

Igaz apálykor érkeztünk, de ez mitsem csorbította az első találkozás élményét. Szinte egész nap csak fürödtünk. Csak akkor tartottunk szünetet, mikor Máté vacogni kezdett. Bár Kinga többnyire a sátor alatt üldögélt azért neki is sikerült kicsit leégnie.

Még több kép.

Traktorozás

2011-08-27T19:05:00.000+10:00

Gyuszi papa ma beígérte a gyerekeknek, hogy traktorozni fognak. Az unokatesók arca felragyogott, Máté pedig nagyon izgatottá vált. Bár még sohasem traktrozott, érezte, hogy ez nem lehet rossz dolog.

Hamarosan előkerült a rotációs kapagépből házilag átalakított traktor és utánakötöttek egy kis kocsit, amibe pillanatok allatt mászott be a három unokatesó. Máté sem volt rest utánuk mászni.

Aztán vártak. Gyuszi papa próbálta elindítani a gépet. Aztán próbálta újra és újra. Nem indult. Kiszedte a gyertyákat és megtisztította őket. Semmi.

Egyszer csak Máté megjegyezte; "Benzint kell bele tenni." Gyuszi papa kapott az ötleten és pár perc múlva már robogott is a kis traki végig az utcán.

Még több kép.

Győr

2011-08-26T14:00:00.000+10:00

Az egész család összegyűlt, hogy fogadjanak minket. Máté mindenkit üdvözölt és fél óra múlva már senki nem hitte volna el, hogy nem az unokatesóival együtt nőtt fel. Zsóka mamáék háza tele van mókával, amit Gyuszi papa szépen be is mutat; lehet mászókázni, hintázni, füvet locsolni, van kutya, tyúkok, lehet tojást gyűjteni, kistraktorozni, karikás ostort pattintani, stb ...

Még több kép.

Hazaút

2011-08-25T07:50:00.000+10:00

Nagyi és Gyapa még javában Ausztrália földjét taposta, mikor Máté elkezdte mondogatni, hogy hamarosan felül a nagy repülőre, elmegy Magyarországra és meglátogatja a család minden tagját. Így aztán nem is lepődtünk meg a lelkesedésén mikor ma elindultunk.

Az úton Kinga is és Máté is nagyszerűen viselkedtek. Kinga talán kicsit többet sírt, mint Máté annak idején, de erre számítottunk is. Máté megnézte a Verdák című filmet 2x Bangkokig aztán legalább még egyszer Dubaiig. Dubai előtt aztán elkezdte mondogatni, hogy ő már repült eleget, már nem akar Magyarországra menni, menjünk haza, had aludjon a saját ágyában.Szerencsére Dubaiban találkoztunk Edittel, Szabolccsal és Hugóval, ami feltöltötte Mátét annyira, hogy simán vette a hátralevő pár órát Bécsig.

Állatkert más szemmel

2011-07-24T23:07:00.024+10:00

Már nagyon régóta vágyakoztam egy kicsit nagyobb lencsére a fényképezőgépünkhöz. Zsuzsu idén kezébe vette a dolgok intézését és nagyapával karöltve kiválasztottak majd megrendeltek egyet.

Ma Zsuzsu szerette volna viszonylagos nyugalomban tölteni a napnak egy részét ezért felpakoltam Mátét meg az új lencsét és elmentünk az állatkertbe.

Még több kép.

Asszem még sosem voltam ilyen közel oroszlánhoz. Még szerencse, hogy volt közöttünk egy vastag üveg.

Aranyköpés II

2011-07-23T22:55:00.015+10:00

Vendégségben töltöttük a mai estét. Míg Attila a konyhában sütötte a pizzákat, a többi felnőtt meg Drazsina a nappaliban beszélgetett, a három nagy gyerek meg félrevonult a másik szobába videót nézni. Negyed óra múlva rájuk nyitottam, hogy lássam mi történik odabent. A három gyerek - Márkó, Máté és Petra - egymás mellett, hason fekve nézték a TVt, könyökölve támasztották a fejüket. Mikor ezt megláttam megkérdeztem: "Na lássuk csak, kinek van itt a legjobb segge?" Kisfiam le sem vette a szemét a TVről, csak egyik kezét vette ki az álla alól és azzal bökött a mellette fekvő Petrára; "Neki.".

Később az asztalnál gyülekeztünk. Attila kíváncsian kérdezte Mátét; "Milyen pizzát adhatok?" (sütött vagy 4 félét). Máté meg izgatottan válaszolta; "Nagyot!".

Hogy kitől tanulja ezeket ez a gyerek?

Először négyesben

2011-07-21T22:48:00.006+10:00

Úgy elrepült ez a három hónap, mint a nagyszülők. Hiába győzködtem őket, hogy tetessék át a jegyüket pár héttel későbbre, hajthatatlanok voltak.

Aranyköpés I

2011-07-05T22:35:00.003+10:00

Drazsé fiam, egy éves kora óta, heti három alkalommal egy családi gyerekmegörzőben fejleszti szociális képességeit meg angol nyelvtudását. Minden reggel azzal bocsátjuk útjára, hogy "Jó legyél! Fogadj szót!".

Ma reggel I (nagyi) leugrott a boltba 5 percre zsemlét venni a reggelihez. Kisfiam lélekszakadva rohant utána az ajtóhoz. Megállt majd teli torokból kiabált I után a folyosóra "Jó legyél! Fogadj szót!".

A fények városa

2011-06-08T16:45:00.004+10:00

Sydney városvezetése pár éve úgy döntött, valamit tenni kell, hogy az emberek a téli hideg, sötét estéken is bejöjjenek a belvárosba és ott töltsék az idejüket, meg költsék a pénzüket. Az elmúlt hetekben is sor került erre, a most már hagyományosnak mondható, eseményre.

Én most láttam először és meg kell mondanom nagyon tetszik a kezdeményezés. Rengeteg kivilágított látványosság volt: biciklit kellett tekerni, hogy világítson a lámpa; hangoskodni kellett, hogy a fán üldögélő bigyók életre keljenek; fénnyel lehetett befesteni egy épület falát; vagy csak egyszerűen bámészkodni.

Még több kép.

A kis csillagász

2011-06-08T09:13:00.001+10:00

Esténként, mire Mátéval haza sétálunk az oviból, már teljesen besötétedik. Az udvarban gyakran megállunk nézegetjük a csillagokat. Mindig megkeressük az Orion Övet meg a Dél Keresztjét. Néha rácsodálkozunk az égen átsuhanó műholdakra is.

Ma teljesen felhőtlen volt az ég, a Hold fényesen ragyogott. Olyan fényesen, hogy a félhold mellett tisztán sejlett annak teljes alakja is. Próbáltam erre felhívni kicsi fiam figyelmét. Ő nagy szemekkel okosan hallgatott. Aztán kicsit sétáltunk majd így szólt: "Nézd, apa, a Hold is jön velünk!".

Manlytől a Spit hídig

2011-06-04T13:42:00.026+10:00

Z2ék szépen fedezgetik fel a környéket; a mai napra ez az alig 9 km-es séta jutott. Gyapa, Drazsé meg jómagam sosem ijedünk meg egy kis testmozgástól, úgyhogy örömmel csatlakoztunk hozzájuk meg Bencéhez és Lacihoz.

Mátéval már egyszer nekivágtunk ennek a túrának, de akkor ő még csak hozzám kötözve, lábat limbálval zötyögte végig a sétát (vagy legalábbis ameddig eljutottunk). Ma egészen más volt a helyzet. A gyerekek (2 és 5 év közöttiek) nemcsak, hogy végigszáguldottak az emelkedőkkel és lépcsőkkel nehezített 9 km-es távon, de még arra is volt energiájuk, hogy az útba eső játszótereken rohangáljanak egy kicsit. Mondjuk este egyetlen szülőnek sem volt gondja az altatással.

A tesók

2011-06-02T16:41:00.002+10:00

Majd két hónapja, hogy Kinga megszületett. Most először fordult elő, hogy a két gyermekünk "önszántából" hajlandó volt modelt ülni egy (vagy kettő) fotó erejéig.

Még több kép.

Első a kötelesség

2011-05-31T17:21:00.000+10:00

Este vacsi után irány a wc. Ha muszáj, hát muszáj. Máté nem is vitatkozik, de utána a szülők magukra vessenek, ha mégsem úgy ér véget a program, ahogy azt ők szépen elképzelték.

A tékozló bőrönd

2011-05-12T16:15:00.001+10:00

Nagy az öröm: megvan a bőrönd. Ami pedig még sokkal nagyobb örömre ad okot, az az, hogy az 50db túró rudi és a két liter Beherovka is hiánytalanul, jó állapotban megérkezett a bőrönddel együtt.

Újra itt van

2011-05-05T17:07:00.001+10:00

Melegváltásban megérkeztett I és Gyapa. Nagyon szerencsések voltak, nem úgy, mint a bőröndjük, aki elkallódott az interkontinentális térben.

Kinga egy hónapos

2011-05-04T21:19:00.004+10:00

Bizony, bizony, ez a nap is elérkezett. Kicsi lányunk négy hetes lett. Nagy örömünket csak az árnyékolja, hogy Zsóka mamának ma kellett visszautaznia Magyaországra. Azért nagyon nem bánkódunk mert tudjuk, hogy elmentel nélkül nem lehet visszajönni.

Még több kép.

Búcsúvacsi

2011-05-01T21:15:00.002+10:00

Zsóka mama mielőtt elindult volna a világ végére, nem várt segítséget kapott egy ismerősünktől, Granpa-tól, aki, mivel épp Magyarországon tartózkodott azidőtájt, elment és meglátogatta Zsóka mamát, hogy mindenféle hasznos tanáccsal lássa el az útra.

Mikor mindketten megérkeztek Ausztráliába, Granpa és a szomszédai meginvitálták Zsóka mamát egy vacsorára, viszonozandó a győri vendégszeretetét.

Ma meg Zsóka mama invitálta meg Granpa-t és a szomszédait, hogy viszonozza az ő kedvességüket.

Szerintem, ha ez így meg tovább, mindenki nagyon meg fog hízni.

Irány az akvárium

2011-04-24T21:15:00.001+10:00

Zsóka mama mindíg jóka sopánkodott, amikor a környéken megesett cápa támadásokról meséltünk neki. Úgy gondoltuk most már eleget rettegett az ismeretlen szörnytől ezért elrepítettük az akváriumba, hogy szembenézhessen a bestiával.

Még több kép.

A Húsvéti bicaj

2011-04-24T21:12:00.003+10:00

Ma megjött a nyuszi. Először amióta csak kicsi fiam az eszét tudja. Nem is akármivel érkezett, hanem egy biciklivel. Csak a kis butus itt felejtette. Szerencsére Máté pont egy ilyenre vágyott.

Még több kép.

Na még egy

2011-04-17T15:33:00.000+10:00

Idestova egy éve, hogy utoljára ünnepeltük a születésnapomat. Talán ezért nem lepődött meg senki, hogy idén is szerveztünk egy összejövetelt. Az idei partit még érdekesebbé tette a félelmetes torta zabálók csapata.

Városi séták

2011-04-14T15:31:00.001+10:00

Mióta kicsi lányom hazajött úgy próbáltunk Zsuzsunak a legtöbbet segíteni, hogy mindent összerakodtunk, főztünk ebédet (értsd. Zsóka mama főzött) aztán gyorsan leléptünk - Máté, Zsóka mama meg én - otthonról. A csajok meg nyugodtan aludhattak vagy bulizhattak kedvükre.

Most, egy héttel a szülés után, Zsuzsu elég erősnek érezte magát, hogy ő is csatlakozzon. Kicsit visszavettünk a túrák nehézségi fokából, de szerencsére itt Sydneyben is van rengeteg sétálós hely.

Még több kép.

Még több kép.

Kinga egy hetes

2011-04-13T13:26:00.005+10:00

Repül az idő. Már egy hete, hogy négy fős a családom. Két dolgot azonban már most belátok; minden gyerek más és az ember gyorsan felejt.

Mátéval ellentétben Kinga rendkívül jól eszik ciciből viszont cserébe rengeteget sír éjszaka. Itt jön be a felejtés ugyanis Zsuzsu szerint Máté, ennyi idősen, nem csak éjszaka sírt, amire én már egyáltalán nem emlékszem.

Még több kép.

Kék Hegyek

2011-04-12T13:17:00.001+10:00

Eddig minden látogatót elhoztunk a hegyekbe. Zsóka mama sem maradhatott ki az örömökből. A szikla szélen üldögélést a nagy szélre való tekintettel ugyan megúszta, de azért neki is kijutott a sétából.

Még több kép.

Royal National Park

2011-04-09T16:07:00.003+10:00

Emlékszem pár éve mikor megérkeztünk ide hoztak el minket Krisztiánék meg Laciék egy kis bálna lesre. A séta vagy 7-8 km hosszú oda-vissza parkolótól a strandig, ami az idő múlásával egyre rövidebbnek tűnik. Viszont a tenger és a sziklák ellenállnak az időnek és semmit sem veszítenek szépségükből.

Még több kép.

Ez volt a második túra mikor Máté megizzasztotta Zsóka mamát és lenyűgözte apát. Vegigsétálta a 6km-es utat (nem mentünk el egészen a strandig) szinte elejétől a végéig saját lábon.

Kinga

2011-04-06T21:22:00.008+10:00

Avagy a meglepetések misztikus lánya.

Még több név.

Tegnap apa egy picit előbb ért haza, mint általában. Itthon a megszokott életkép fogadta; Máté a tv-t nézi, Zsóka mama csöndben figyeli, anya pedig az asztalnál ül és varrogat. Semmi sem árulkodott a hatalmas változásról ami pár órája kezdődött.

"Hogy vagy, kedves?" - kérdezte apa anyától, ahogy mindíg szokta.
"Jól." - válaszolt anya vidáman, ahogy mindíg szokta. "Csak az előbb elment a magzatvízem." Apa nem akart hinni a fülének, de hamarosan a saját szemével is láthatta, ez nem kamu.

Aztán azt nem értette, hogy veheti anya ennyire félválról a dolgot. Kierőszakolt egy telefon hívást a kórházba, hogy kiderítsék mi lenne a legjobb teendő ebben a helyzetben. A szülésznő azt tanácsolta, apa vigye be anyát egy kivizsgálásra. Innentől kezdve csupán két óra összehangolt noszogatásra volt szükség - amibe apa bevonta Zsóka mamát de még a gyöngyösi nagyszülőket is - hogy anyának kiessen kezéből a varrógép.

Gyors pakolás után este kilencre értek a korházba bár anyának semmi fájdalma nem volt. Egy óra várakozás után, amíg feléjük se néztek, azonban elkezdett panaszkodni, hogy ez már nem csak valami kényelmetlenség érzés, hanem komoly fájdalom.

A kivizsgálás során a szülésznő arra jutott, hogy az lenne a legjobb ha anya bent maradna éjszakára. Valószínűsítette, hogy nem fogsz megszületni még egy jó darabig, de anya tavalyi műtétjeire hivatkozva biztonságosabbnak ítélte, ha ott éjszakázna. Azt is hozzátette, hogy szeretné egy doktor véleményét is kikérni.

Se anya, se apa nem ellenkezett mert a kórházba bejutni, főleg egy vajúdó anyával nem hiányzott egyikőjüknek sem. Miután megkapták a szülőszobát anya gyorsan betelepedett egy kád jó meleg vízbe. A meleg víz sokat segített elviselni a most már egyre gyakrabban és hevesebben jelentkező fájásokat.

A doktornő fél egy körül vizsgálta meg anyát, aki addigra már jó 2-3 centiméteresre tágult. Miután átvizsgálta anya papírjait és konzultált a felettesével azt tanácsolta - szintén anya tavalyi műtétjeire hivatkozva - hogy a biztonság kedvéért inkább császármetszés útján hozzon a világra. Anya bele is egyezett remélve, hogy egy epidurális érzéstelenítő gyorsan véget vet a mostanra már szinte elviselhetetlenné erősödött fájásoknak.

Sajnos a sors nem volt kegyes anyához. A kórház egyetlen altató orvosa épp egy másik anyukát készített fel császármetszésre, akinek a műtétje megelőzte anyáét. Más pedig nem adhatta be anyának a fájdalomcsillapítót.

A másik anyuka műtétje még félúton sem tartott mikor anya már erőteljesen vajúdott. Szeretett volna a háton fekvő pozícióból valami másikba kerülni, de a műtétre való felkészülésként rá aggatott műszerek ezt nem engedték. Apa gyorsan szaladt segítségért.

Mikor a szülésznőnk meglátta anyát, elkezdett kapkodva mindenféle kellékeket rakosgatni köré mondván, ez a baba bizony nem fogja megvárni a császármetszést. Anya kitartása megrengett; hiszen ő lélekben már csak a fájdalomcsillapítót várta, nem akart ő már hagyományosan szülni.

A teste önálló életre kelt. A rendszeres és erős összehúzodások eredményeként kicsit több mint fél óra alatt teljesen kitágult. Bár apa mindent megtett, amit csak egy apuka ilyenkor megtehet, két óra előtt pár perccel szülésznőnk szakképzett segítséget kért.

Anya tolófájásai épp ekkor indultak be. Hihhetetlenül felgyorsultak az események. A második nyomásnál már kint is volt a fejed csücske. A harmadiknál az egész fejecskéd. Apa ekkor kicsi megijedt, hogy miért nem sírsz, mint a bátyád tette, de a szülésznők nevettek, hogy hiszen még meg sem születtél. A következő pillanatban - hajnali két óra két perckor - már kint is voltál és hangosan sírtál amíg anya mellére nem helyeztek.

Hűlt hely

2011-04-03T21:10:00.000+10:00

Ma a nyugati fejjel szembe elhelyezkedő Palm beach-re látogattunk. Szerintem ez Sydney északi részének egyik legjobb helye. Jók a strandjai, jót lehet sétálni, isteni a kilátás és napos időben csak szép képeket lehet itt csinálni. Csak Zsóka mamának, lehetősége nyílt arra is, hogy megnézze múltkori túrájának helyszínét és azon a saját maga hűlt helyét.

Még több kép.

A túrát - 1.5 km séta, pár száz lépcső fel a hegyre, meg az egész vissza - Máté saját erejéből, saját lábon teljesítette.

Jó fejek

2011-04-02T19:46:00.001+11:00

Sydneyben a tengerbe lógó nagyobb sziklákat általában fejeknek keresztelik el. Van itt Déli Fej, Északi Fej (ezek a Sydney öböl bejáratát délről és északról övező sziklák) sőt még Nyugati Fej is (fingom nincs miért nyugati).

Zsóka mama ezeket a jó fejeket látogatta sorba az elmúlt napokban. Kezdte a nyugatival, ahol talált az aboriginalok (a helyi őslakosok) által pár száz, netán ezer, éve készített falfestést, sziklarajzot.

Mét több kép.

Aztán folytatta a déli fejjel, ahol benevezett a "Ki tud vasmacskát messzebbre hajítani" versenybe. Mivel a múltkori repülés óra sokat kivett belőle ezért csak csapatban indult Bence, Máté és Lackó közreműködésében. Innen nem messze van Sydney és talán egész Ausztrália leghíresebb strandja, Bondi.

Még több kép.

Lent délen

2011-03-28T22:38:00.004+11:00

Egész héten esett az eső Sydneyben. Ezért aztán vasárnap elmentünk le délre, hogy megnézzük ott is esik-e. Esett.

Azért nem hagytuk kedvünk szegni; elmentünk delfin lesre. Gondolván a delfinek már úgyis vizesek, azokat tutti nem zavarja az eső. Sikerült is meglesnünk párat, amint egy sziklafal előtt halászgattak. Zsóka mamának ez volt az első találkozása vadon élő delfinekkel. Ami nekünk is újdonság volt az egy medúza volt, de nem akármilyen ám, hanem Máté méretű (95cm, 15kg). Az a fajta amelyikkel az ember nem szívesen találkozna szembe egy sötét sikátorban.

Este kicsit aggódtunk, hogy Máté fiam majd nem lesz kompatibilis a hozzánk csapódott Lillával - Bea és Marci ezt a nevet adta kislányuknak, ha valaki még nem hallotta volna. Szerencsére nem így történt. Máté mindenhova saját kezűleg cipelte a csöpp kis lányt meg a hatalmas székét. Éjszaka meg versenyt aludtak.

Másnap szerencsére elvonultak a felhők, kisütött a napocska. Találtunk a környéken pár vakítóan fehér homokú strandot, kék tengert, vörös folyót, papagájt, kengurut meg miegymást. Azt hiszem jó hangulatban értünk haza mindannyian.

Még több kép.

Szárnyakat adunk vágyainak

2011-03-27T21:03:00.002+11:00

Méghozzá nem is akármilyeneket. Zsóka mama szárny technikája egészen kiválló, úgy száll fel mintha titokban egész életében ezt gyakorolta volna, már csak a levegőben kéne maradnia.

Csavargás

2011-03-18T21:13:00.004+11:00

Ausztráliában is csak a túristáknak van kolbászból a kerítés. Amíg én keményen melóztam Zsóka mama Zsuzsuval meg Beával bejárta a környék pár nevezetességét.

Még több kép.

Még több kép.

Az erszényesek is hamar megbarátkoztak vele.

Óceán átúszás

2011-03-13T21:08:00.003+11:00

Örömmel jelentem, hogy az elemekkel megküzdve, végtag és testrész fogyatkozás nélkül, sérülésmentesen diadalmaskodott a Hungarian Dolphins (Magyar Delfinek) büszke csapata Dee Why első Óceán átúszó versenyén. A másfél kilóméteres távot mindhárom csapattag - Marcikám, Attila és jómagam - egyéniben is remek időeredménnyel fejezte be, de a csapat 4. helyezése mindennél többet mond.

Még több kép.

Állatkert

2011-03-12T16:51:00.004+11:00

Mára állatkert látogatást tervezett Zsóka mama utazásszervezője. Minden jól is indult; láttunk rengeteg csak Ausztráliában élő állatot. Volt ott kacsacsőrű emlős, kenguru, tasmán ördög, kazuár és még sorolhatnám.

Sajnos nem figyelmeztetett minket senki és semmi az állatkerben járványszerűen terjedő betegségre, a krónikus fülnagyobbodásra. Hármunk közül Zsóka mamát fertőzte meg legjobban.

Még több kép.

Most már csak abban reménykedhetünk, hogy elmúlik mire hazautazik vagy hogy sokaknak megtetszik és új divatot csinál.

Egy lány a sok közül ...

2011-03-06T21:44:00.001+11:00

... ki vidékről a városba került.

Még több kép.

Mátéval hónunk alá kaptuk Zsóka mamát és behajóztuk Sydney belvárosába. Jól megnézettük vele az operaházat, de ez nem volt elég neki. Akkor aztán körbesétáltattuk vele a Botanikus kertet, ahol látott sok szép fát meg egyéb növényzetet, meg azokon csüngő óriási denevéreket. Hihhetetlen de még ez sem volt elég neki úgyhogy irány a Rocks (Sydney legrégibb negyede). Ekkor már kicsi fiam kidőlt és bealudt a babakocsiba.

Gondoltam ideje volna elhajókázni babanézőbe a Beáékhoz, de sajnos a komp megelőzött minket és elment nélkülünk. Mi meg bedobtuk a morcost és megvártuk a következőt. Megérte mert Bea pici lánya már nagyon várt minket. Zsóka mama gyorsan el is dajkálta párszor. Lillának nagyon tetszhetett a technikája, mert alig hogy letette már újra gőgicsélt a következő adagért.

Aztán Zsóka mama régi álma is valóra vált, mikor kézből etethette a vadon élő Szivárványos Lóri papagályokat.

Este nem is kellett neki mesét mondani. Versenyt aludt Mátéval.

Itt van, megjött ...

2011-03-04T18:10:00.005+11:00

... Zsóka mama. :)

Nagyon lazán vette az akadályokat, még a nyugalmát sem veszítette el.

Mint tavaly a Nagyival, vele is a partra vezetett az első utunk. Kicsit fürödtünk, kicsit rákásztunk.

Dudilla megérkezett

2011-02-13T16:19:00.000+11:00

Itt van, megjött a várva várt Dudilla. Kicsit ráhúzott, de megérte mert tökéletesre sikeredett. Teljesen egészséges kislány; 3.20dkg és majdnem 50cm. Bea és Marci is jól vannak az első sokk után.

Yamba

2011-01-26T15:42:00.007+11:00

Bizony bizony, újra útra keltünk. Ezúttal a mesés északra irányítottuk tekintetünk. Sikerült a Queenslandi árvízhez talán legközelebb eső kempingben helyet foglalnunk. Igazából az indulás előtt még nagy telefonálásokat folytattunk a kempinggel és a helyi szervekkel, hogy egyáltalán megközelíthetőek-e közúton. Szerencsére az indulás előtti napon minden útzárat feloldottak.

Hajnali négykor indultunk abban reménykedve, hogy Máté majd könnyen visszaalszik a kocsiban. Hát nem egészen így történt. Az indulás után egy órával elaludt, de csupán egy órára. A fennmaradó részben úgy szórakoztattuk, ahogy tudtuk; könyvet nézegettünk, beszélgettünk, énekeltünk. Ez utóbbiban nekem kicsit a lelkembe taposott a betyár, mert rendszeresen az anyukája hangját értékelte nagyobbra. Pedig én sokkal lelkesebben (értsd hangosabban) énekeltem.

Az út hosszú volt; két félórás megállóval és egy kis kitérővel, délután kettőre már ott is voltunk. Még fel sem állítottuk a sátrat mikor Mátét megfenyegette egy a sátrak között bóklászó iguána. Szerencsére a felnőttekkel nem mert kikezdeni és sikeresen megfutamítottuk.

Itt Ausztráliában a sátrazás egy külön tudomány. Nem csak sátrat visznek az emberek, hanem egy komplett háztartást hűtővel, gáztűzhellyel és a többi. A tudomány abból áll, hogy mindezt hogyan pakolják be a kocsiba. Mi nagyon kezdők voltunk, csak a sátrat vittük. Az első trópusi esőnél be is áztunk rendesen.

A kemping nagyon rendezett és jól felszerelt volt, teljesen gyerekközponttú. Az első négy nap úgy elrepült, hogy észre sem vettük. Még csak a kempingből sem mentünk ki. Azért ne higgyétek, hogy csak feküdtünk a napon és vakartuk a hasunkat; egyfolytában Mátét hajkurásztuk. A kis kópé állandóan elcsavargott. Amikor meg nem, akkor a medencében pancsolt, a barátaival biciklizett, a játszótéren ugrabugrált, pelikánokat nézett (az etetésre nem jelentek meg a pelikánok), megtanult frizbizni, meg hasonlók.

A kilenc nap úgy elszállt, mint a pinty. Mielőtt elhagytuk volna a kempinget gyorsan bejelentkeztünk jövő ilyenkorra.

Utazni Ausztráliában? Viccelsz?

2011-01-02T22:52:00.000+11:00

Na ezt a napot szívesen kihagytam volna a nyaralásból. A google maps szerint, 5 óra alatt le lehet vezetni ezt a 340 km-t. Nekünk 10 és fél órába tellett 1 óra pihenővel.

View Larger Map

Az történt ugyanis, ami minden turnusváltásnál történik iskolai szünet alatt. Mindenki egyszerre akart hazamenni. Itt Ausztráliában nem csinálnak elkerülő utakat a kissebb falvak mellé. Szerény véleményem szerint azért mert 1. kevesebb falu van, 2. minden faluban kiépült az átmenő forgalmat ellátó szolgáltató ipar. Ennek eredményeképpen minden falu előtt kialakul egy pár kilóméteres kocsisor.

Állatos ez a nyaralás

2011-01-01T22:51:00.000+11:00

Máté nem kegyelmezett; a szokott időben - reggel 7.35-kor - az arcomba mosolygott úgy kért: "Apaaa, ébredj fel!"

Hogy lakotársaink még lazíthassanak egy kicsit, gyorsan összepakoltunk és meg sem álltunk a közeli állatkertig. Etettünk ott aztán Sumátrai tigrist, afrikai fehér oroszlánt, sőt még a Mikulás szarvasainak is jutott pár falat.

Akkor vettük észre, hogy valami nem stimmel mikor az állatkert összes állata árnyékba húzódva pihegett, üresen hagyva a kifutókat. Hamar rájöttünk, hogy a hőmérséklet nem stimmel. Az autóba menekülve konstatáltuk, hogy odakint bizony 40 fok fölötti nyár tombol.

A déli pihenő után, újult erővel indultunk neki, ezúttal rodeózni. Jobban mondva csak nézni. Nekem a rodeó eddig csak a bikalovaglásból állt, de rá kellett jönnöm, hogy ennél sokkal többről van szó. Volt ott minden, mint a bucsuban; körhinta, ugrálókastély, lacikonyha, meg persze borjak, bikák és lovak. Előbbit befogták, utóbbiakat meglovagolták. Volt mikor csak a pusztán fentmaradás volt a cél volt azonban mikor rallyzni kellett a pacik hátán. Sajnos Mátét nem kötötte le ez a program annyira, amennyire én szerettem volna ezért aztán a gyerekek bemutatója után el is jöttünk.

7köznapok

2010-12-31T22:49:00.001+11:00

Az elmúlt két napot a víznek szenteltük. Előbb kenu-túrára mentünk a közeli tavon. Nagyon jól indult, a hátszéllel csak úgy hasítottuk a vizet. A természet azonban mindent visszavett a visszaúton, amit bőkezűen osztogatott addig; a szembeszélben majd megszakadtunk úgy lapátoltunk. Máté ezt is nagyon élvezte bár azt út felét átaludta.

Másnap Marcikámmal kajakozással kezdtük a napot. Tapasztalt kajakosokként a táv nem jelentett problémát. Adrenalin szintünket csak az emelte meg mikor vezetőnk véletlenül egy vízalatti sziklára irányított minket.

Ezen kívül a napok hátralevő részeit strandolással töltöttük. Mindenkinek más okozott örömet; Máténak, ha apa karján ülve hullámokat lovagolt; anyának, ha egy delfincsapat szörfözött végig a part mentén szinte karnyújtásnyi távolságra; Beának, ha olyan erős sodrást talált, amiből már nem tudott így - 8 hónapos terhesen - kiúszni önerőből és lehetőséget adhatott Marcinak, hogy önfeláldozóan kimentse.

Az újévet egy fejedelmi vacsorával és csendes iszogatással köszöntöttük.

Rája kaland

2010-12-29T22:48:00.002+11:00

A hajókázás során szép pirosra égett a nyakam. Ennyit a 30 faktoros napkrémekről. Lehet, hogy egy kis napszúrást is kaptam mert egyfolytában enyhén fáj a fejem, amint a napra lépek.

Ma visszamentünk Narooma-ba, innen indult a hajó tegnap, hogy sétáljunk a tengerparton. De milyen jól tettük.

Egy helyen horgászok tisztították a friss fogást. A cafatokon, amit visszadobtak, egy csapat madár veszekedett. Már ott ültünk vagy öt perce mikor észrevettük, hogy a víz alatt meg vagy egy tucat rája járőrözik. Néha még a madarakat is elkergették. Igazán izgalmas volt és nem csak Máté számára.

Még több kép.

Fóka lesen

2010-12-28T22:46:00.001+11:00

Ma szikrázó napsütésre és gyönyörű kék égre ébredtünk. Marci bár utolsóként, de frissen zuhanyozva, menetre készen jelent meg a reggelinél. Én vidáman köszöntöttem: "Marcikám, indulhatunk is?" Máté a pillanat tört része alatt tanulta meg az eddig sosem hallott megszólítást, amit aztán a nap során következetesen használt "Djere Marcikám! Ide ülj Marcikám! A lépcsőre Marcikám!"

Hajókázni indultunk a közeli Montague sziget fókaihoz. Útközben megláttunk egy gyönyörű partszakaszt, aminek a srácok nem tudtak ellenállni. Rövidke fürdőzésüket medúza támadás szakította félbe. Az első ijedtségen átesve megállapítottuk, hogy Istvánnak sikerült begyűjtenie nyaralásának legizgalmasabb kalandját.

A hajóút vegyes reakciókat váltott ki kis csapatunkból; míg én csendesen harcoltam az emelygéssel, Karesz nagyon látványosan rosszul volt, Beácska pedig mosolyogva dobta ki a taccsot. Mindeközben Máté édesdeden szunyókált anyukája ölében. Olyan mélyen, hogy már azt hittük nem is látja majd a fókákat, de amint megérkeztünk varázsütés szerűen felébredt.

Még több kép.

Aranyos

2010-12-27T22:32:00.003+11:00

Tegnap az út során többször is esett az eső, hosszabb-rövidebb ideig, de ez nam zavart minket a vezetésben. Mikor meg megálltunk mindig kisütött a nap. Ma másképp alakult az időjárás; teljesen beborult, fújt a szél, 'hideg' volt.

Mivel a strand szóba sem jöhetett, elmentünk a közeli aranyásó faluba. Máténak nagyon tetszett minden, izgatottan kérdezgette: "Mi ez? Mi az?".

Amíg Kareszék korhű aranyásó ruhában pózoltak a kamerának, Marcival szorgosan mostuk az aranyat. Ő türelmesebb és kitartóbb volt nálam, hamarosan ott csillámlott az arany a tányérja alján. Látva azonban Máté olthatatlan tudásszomját, felajánlott két mikroszkópikus "aranyrögöt" a taníttatására.

Még több kép.

Déli szél

2010-12-26T22:25:00.003+11:00

Ismét úton. Ezúttal délnek vettük az irányt. Utunk méregzöld dombok között vezetett, melyeken lovacskák meg tehénkék hada legelészett. Máté nagyon izgatottan kommentált minden csoportot: "Fehér, fekete, nem nem farkát!"

Az első megállónk a mellett a Jervis bay mellett volt, ahol a tavasszal delfineket néztünk Agyival. Annak idején az öböl strandjai nem tűntek különlegesnek a hajóról. Ma viszont egész más arcukat mutatták, ahogy a hófehér homokon álltunk a kék víz előtt. Mátét természetesen nem lehetett távoltartani a víztől. Egyedül szerencsére (még) nem merészkedik a hullámok közé ezért csak a vizes homokkal kente össze magát a füle hegyétől a lábujja végéig.

Még több kép.

A szállás teljesen korrekt, három szobával meg bbq-val. Csak a sör hiányzott, nade nem sokáig. Karesz, Klári és a két hétig itt nyaraló, 13 éves Isti is csatlakozott hozzánk. Hamarosan az egész ház viszhangzott, ahogy Máté fel s alá hajkurászta szegény Istit.

Sátraké a szerencse

2010-12-05T21:43:00.002+11:00

Bár az idei nyár kissé több vizet hozott eddig, mint amire mi számítottunk, de azért bizakodóak vagyunk és januárban sátrazni megyünk. Ma felavattuk második otthonunkat Máté legnagyobb örömére.

Beköszöntött a Mikulás

2010-12-04T21:08:00.006+11:00

Máté, akárcsak én, nem veszi jó néven, ha felébresztik délutáni szunyókálásából. Nem volt ez másként ma sem. Már éppen kezdett volna hangot adni nemtetszésének, mikor bedobtam az adu ászom: "Gyere, megyünk találkozni a Mikulással." Látszik rajta, hogy még azt sem tudja, hogy hol van, de már nem a síráson jár az esze, hanem azon, hogy vajon ki a fene az a Mikulás és hogy vajon az jó-e neki, ha talalkozik vele.

Mint a többi gyerek, Máté is nagyon óvatosan vette át a nagy piros embert ajándékát, aki valami varázslat folytán minden gyereket nevén nevezve hívott magához. Amikor aztán a csomag kifosztására került sor már sokkal bátrabban viselkedett.

Valószínűleg meg volt elégedve az ajándékkal, mert azóta minden Mikulás figura láttán hangos kiáltozásba kezd: "hohohooo".

Még több kép.

Hát ilyen egy szőrnyű kétéves?

2010-11-04T20:19:00.001+11:00

Itt Ausztráliában külön kifejezést használnak a Drazsé korabeli gyerekekre. Úgy nevezik őket, hogy a szörnyű kétévesek.

Szerintem nem is olyan szörnyűek.

Még több kép.

Pályaválasztás

2010-11-01T22:54:00.005+11:00

Mint minden szülő, mi is tudjuk, hogy a pályaválasztás nem könnyű dolog. Míg a döntést nem hozhatjuk meg csemeténk helyett a felelősség a miénk, hogy minden lehetőséget bemutassunk neki. Mi el is kezdtük. Válasszatok, melyik pálya fekszik legjobban Máténak?

Autóversenyző

Rock sztár

Golf bajnok

Kannibál

Háromszor

2010-10-26T22:32:00.005+11:00

A mai nap háromszor követtem el azt a szőrnyű tettet, amit eddig sikerült elkerülnöm; háromszor ébresztettem fel kicsi fiam idő előtt.

Reggel hajnalban kellett indulnunk, hogy elérjük a repülőt, ezért nem várhattuk meg, hogy magától ébredjen. Aztán a repülőn próbáltuk az ölemben szépen szundikáló Mátét áthelyezni egy direkt erre a célra kialakított kosárba, sikertelenül. Harmadjára meg mikor hazaértünk és próbáltam a békésen szuszogó Maszatot felhozni a lakásba.

A hazaút kicsit fárasztóbb volt, mint az odaút, de alapvetően zökkenő mentes és sima.

Még több kép.

Egyszer véget ér a ...

2010-10-25T17:14:00.002+11:00

Felvirradt az utolsó napunk ezen a csodálatos szigeten. Szerencsére a tegnapi esőfelhőknek nyoma sincs úgyhogy semmi sem akadályozott minket a tengerben való fürdőzésben.

Máté a nap végére egészen megszokta az úszógumiját és magabiztosan úszkált a medencében, természetesen szigorú szülői felügyelet mellett.

Este pakolunk aztán holnap, hajnalok hajnalán, indulunk haza.

Golf tehetség

2010-10-24T20:46:00.003+11:00

Tegnap, a gyógynövényekről tartott előadás közben, vezetőnk kitért Fiji kannibál múltjára. Azzal viccelődött, hogy mennyire örül, amikor lebarnult turistákat lát, mert azok sokkal étvágygerjesztőbbek.

A mai reggelt egy kis kajakozással kezdtük; körbeeveztük a saját és a szomszédos (Beachcomber) szigetet is. Mátéra mindeközben bébiszitter vigyázott. A visszafele úton azon töprengtünk vajon okos dolog volt-e Mátét egy emberevő nénire bízni.

Habár minden nap esik az eső ez sosem zavart minket mert mindig csak naplemente után kezdte. A mai délutánunk az első ami nedvesre sikerült. Azért mi ezt is hasznosan töltöttük és bevezettük Mátét a golfozás rejtelmeibe. Ha azt vesszük alapul, hogy ki tette a legtöbb labdát a lyukba, akkor a meccset határozottan ő nyerte.

Tűzforró

2010-10-23T20:44:00.001+11:00

Reggeli után gyorsan felavattuk Máté vadonatúj úszógumiját aztán iparkodtunk, hogy le ne maradjunk a szomszédos Bounty szigetre induló hajóról. Az első napon azt mondta nekünk Mike, a hajósinas, hogy erről a szigetről származik a Bounty csoki. A történet kicsit sántít mert itt egy fia vízesés nem volt.

Ami viszont volt, az vicces gyógynövény bemutató, séta a tűzön és táncdalfesztivál. A bemszülöttek valóban sétáltak a tűzforró köveken. Zsuzsu még az égett bőr szagát is érezte. Egyébként nem mindenki tudja ezt megcsinálni, csak a beavatottak. Én persze azonnal rájöttem mi a titkuk, mikor az előadás után az egyikük "Az erő legyen veled" feliratú pólóban járkált. Ha Jedi lovag lennék én is megtudnám csinálni.

A táncfesztivált Máté majdnem tönkretette; a táncosok ugyanis majdnem elolvadtak mikor ő az első sorban, csukottszemmel, félálomban tapsolt nekik.

Este, a vacsoránál, megcsalt minket ez a kis büdös. Szokásához híven most is azért könyörgött, hogy engedjük kiszállni az etetőszékből és menjünk táncolni. Mi kötöttük az ebet a karóhoz, addig nincs tánc amíg apa meg anya eszik. Ekkor jött oda az asztalhoz egy idősebb pár és felajánlották, hogy Máté üljön hozzájuk, a táncparkett mellé, amíg mi be nem fejezzük. Máté a jelek szerint tökéletesen értette az idős hölgy javaslatát és jelezte, hogy szívesen megy. Vagy fél órán át üldögélt nyugodtan a néni ölében.

Később együtt mentünk a táncparkettra amikoris a már ott táncoló benszülött nő felkérte a Mátèt. A kis giggoló meg gondolkodás nélkül ment. Rá kellett jönnöm, hogy idős hölgyekkel és egzotikus csajokkal nem versenyezhetek a fiam kegyeiért.

Betegeskedés

2010-10-22T21:27:00.001+11:00

Úgy néz ki törzsvendégek lettünk a kórházban. Sajnos Máténak még mindig fel-, felszökik a láza és a köhögése sem csillapodik. Egyébként nagyon eleven és étvágya is van.

Mára kissebbségbe kerültek azok a helyiek akik nem ismerik kicsi fiam névről.

A délutáni alvás marathonira sikerült. Reméljük kialudta a betegséget. Az ébredés utáni levertségnek igen hamar véget vetett egy kis gekko a szobánk plafonján.

Táncdalfesztivál

2010-10-21T21:24:00.001+11:00

Nem igazán indult jól ez a nap. Máté felébredt az éjszaka; sokat köhögött és egy kis hőemelkedése is volt. A Panadol sokat segített úgyhogy a délelőttöt a tengerben töltöttük, halacskák között.

Ebéd utánra szereztünk babysittert, hogy kimehessünk egyet snorizni, de ezt a programunkat sajnos elfújta a szél. Maradt a B terv; szunyókálás Mátéval.

A szigeten minden este kellemes zenével csinálnak jobb étvágyat a vendégeknek. Természetesen táncolni is lehet. Máté sajnos ezt is félreértette és követeli, hogy amíg csak szól a zene ő táncolhasson. A baj ott kezdődik, hogy neki a tánc abból áll, hogy valamelyik szülője nyakában lóg a táncparkett közepén.

Ma kaptunk egy kis ízelítőt a környék szigeteinek tánckultúrájából. Nagyon látványos volt, de én nem láttam a különbséget.

A kincses sziget

2010-10-20T21:18:00.002+11:00

Gyönyörű napfényes reggelre ébredtünk. Amint kiléptünk az ajtón, rögtön tudtuk, hogy Fiji is egyike azon helyeknek, akik végtelen hálával tartoznak a légkondi nevű ősembrernek.
A szigetünk egyszerűen mesés; fehér homok, kristálytiszta kék víz, pálmafák.

Délelőtt felavattuk a szálló új medencéjét majd elmentünk a közeli zátonyra halakat etetni. Asszem Máté nem igazán fogta elsőre miért is vagyunk ott mert jóízűen befalta a halaknak szánt első zsemlét.

Aztán végignéztük, ahogy az egyik őslakos kifaragott egy teknősbekát. Máté megtanulta az első helyi szót: bula (szevasz), amit aztán rendszeresen használ is, a helyiek és más turisták legnagyobb örömére.

Délután a tenger következett, de nem igazán tetszett Máténak. Lehet, hogy nem ébredt még fel egészen, vagy a hullámok voltak kicsit nagyobbak a kelleténél, de az is lehet, hogy a parányi csallánozók a vízben zavarták. Csak a teknősbéka medence derítette kicsit jobb kedvre. A nap slágere a medence volt ahol a délután hátralevő részét töltöttük. Máté nagyon élvezte. Ma először ment víz alá önszántából.

Este a nagyérdemű megtanulhatta a helyi művészektől milyen is egy igazi Fiji istenhozott majd fogadhatott kedvenc rákjára egy nemzetközi rák futtató verseny keretében.

Úgy el szálltunk, mint ...

2010-10-19T21:15:00.001+11:00

Mivel a foglalásunkat csak az utolsó utáni pillanatban igazolták vissza, kénytelenek voltunk az indulás reggelén kapkodva csomagolni.

Máté nagyon jól viselte a repülést. Mintagyerek volt; nézelődött, sétálgatott, TVt nézett és mikor az út vége felé elaludt még a mellettünk ülő, sivító szintén 2 éves sem tudta felébreszteni.

Fijin az emberek nagyon közvetlenek és barátságosak. A hajósinas hamarabb tanult magyarul, mint én Fijiül. Olaszország komplexuma volt. Hiába magyaráztam, hogy azok nem értenek magyarul ő csak erősködött, hogy közel vagyunk egymáshoz biztos a magyartudás is segít valamit.

Tök sötét volt mire hajóra szálltunk. Két 200 lovas motor tolta a kis alumínium bárkát. 40 kmh-val hasított unk az éjszakában. Máténak a szava is elállt. A szigeten egy kis csoport énekszóval köszöntött bennünket. A recepciónál pedig már várt minket a jéghideg milkshake.

A 4-es bungallót kaptuk, pálmafákkal, függőággyal és tengerparttal. Vacsoránál a 4-es asztalhoz ültettek minket. Gondoltam milyen praktikusak, így mindenki rögtön tudja melyik szoba számlájára kell írni a rendeléseket. Aztán egy pincér kérdezte hányas szobában lakunk. Mondom 4-es. Mire ő megismételte a kérdést, amire én ugyanúgy válaszoltam. Aztán ez eljátszódott még egy pincérrel. A harmadiknál már teljesen kész voltam, hogy ilyen rossz a kiejtésem, de aztán kiderült, hogy a két 4-esnek semmi köze egymáshoz.
Máté este is egy angyal volt. Zuhanyzás után ő kéredzkedett be a kiságyba, ami elvileg teljesen idegen volt neki és szinte azonnal elaludt.

Magyar családi napok

2010-10-10T19:54:00.009+11:00

Ma családi napokon voltunk. Összejött vagy száz magyar, hogy együtt töltsék ezt a szép napot. Volt ott minden mi szem szájnak ingere; töltött káposzta, halászlé, rántott hal, sült kolbász, meggyes rétes, túrós pite, zserbó, lángos, meg sok móka és kacagás.

Máté nagyon élvezte a forgatagot. Egy száz év körüli bácsitól tartott csupán, aki többször is felajánlotta neki, hogy térítésmentesen átpasszol neki párat az éveiből. Máté hamar rájött, hogy a bácsit csak az ugráló kastély meg a játszótér tartja távol. Ezért aztán nem is nagyon akart ezektől elszakadni.

Apák napja

2010-08-20T21:42:00.001+10:00

Fogalmam sincs, hogy mikor van apák napja, de gondolom ez volt az alapja Zsuzsu meglepetésének. Ez a majdnem másfél évtized együttélés elég volt neki, hogy kitanulja, én is csak arra vágyom a legjobban, amire minden más férfi; bömbölő motorokra és csikorgó kerekekre.

Ez a nap is eljött

2010-07-26T21:56:00.001+10:00

Ma, életében először, Máté fiam elveszítette göndör kis fürtjeit. Megdöbbentő, hogy mennyivel érettebb, komolyabb lett az arckifejezése.

Drazsé, a nagy varázsló

2010-07-25T22:08:00.002+10:00

Igen, tanár úr!

2010-07-10T22:14:00.000+10:00

Épp a konyhában tevékenykedtem midőn kicsi fiam serényen rajzolgatott előttem a kis füzetébe. Tette is mindezt teljesen önállóan, csupán némi biztatásra volt igénye, amit én boldogan meg is adtam. Rendszeresen ismételgettem, hogy "Naháát", "De gyönyörű" meg ilyenek.

Kábé fél tizedmásodpercre megfeledkeztem róla. A következő, amire emlékszem, hogy elszalad mögöttem és a melletem lévő falhoz áll. Aztán halk sercegést hallok. Mire odaéretm ő már legalább 2, ember magasságú, de legalábbis Máté magasságú kört rajzolt a falra. Ceruza elkobozva, gondolkodás, hogyan lehetne ezt a falról eltüntetni. Aztán döbbenet, hiszen ezt a sercegést már nem sokkal korábban is hallottam a másik irányból. És valóban, az egész folyosó szépen kipingálva körökkel.

Még több kép.

Máté teljesen meg volt elégedve az alkotásával. Utána mindenkinek szépen elmagyarázta, hogy mi is látható a falakon.

Elrepültek a nagyszülők

2010-06-05T22:17:00.003+10:00

Délelőtt még utoljára kimentünk a tengerpartra Agyival és Gyapával. Gyönyörű időnk volt, csak úgy kattogott a fényképezőgép Gyapa kezében. Mivel a csomagok már repülésre készen vártak otthon, nem siettünk.

Még több kép.

Délben Máté elköszönt Agyitól és Gyapától aztán szépen lefeküdt aludni. Mire felébredt a nagyszülők már a repülőgépen ültek. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy most jó sokáig nem fogunk se Agyival se Gyapával találkozni. De azért ne szomorkodjon, mert majd a Skype-on rendszeresen beszélünk velük.

Máté elgondolkodott majd így szólt: "VV?", ami annyit tesz TV. Mondom azt nem vitték el Agyiék. Máté ezzel le is zárta a témát.

Állatkert

2010-05-02T14:41:00.006+10:00

Máté életében először volt állatkerben. Nagyon örült minden állatnak, de főleg azoknak, akiket már ismert a kis könyveiből. Sokról már előre tudta, hogy mit mond.

A legkésbé azok az állatok izgatták, akiket csak üveglapon keresztül tudott megfigyelni - oroszlán, gorilla, fóka. A legjobban meg azok akiket meg is érinthetett - birka, kakas, disznó, kenguru és az összes plüss állat.

Még több kép.

Hajókázás

2010-05-01T14:17:00.004+10:00

Csütörtökön szerencsésen megérkezett Zsuzsu apukája, Nagyapa. Mivel nem régen volt a 60. születésnapja, megleptük egy kis vitorlázással az Operaház környékén.

Még több kép.

Máté beszédkézsége rengeteget fejlődik. Szinte minden nap tanul valami új szót. Na a kiejtése még nem tökéletes, de azért már felismerhetőek a szavak: fohó (forró), elfohó(elfogyott), víz (víz), ... Nagyapának azt adta ajándékba, hogy 2 nap után megpróbálta megszólítani; nGyapa. Ez I-nak egy kicsit a nehezére esett mert ő már egy hónapja itt van, de Máté még nem mondta, hogy I.

Kék Hegyek

2010-04-25T13:50:00.004+10:00

Annak a kimondhatatlan nevű Izlandi vulkánnak köszönhetően, Zsuzsu apukájának sajnos el kellett halasztania az indulását. Mi viszont nem engedhettük meg magunknak, hogy egy háromnapos hétvége hosszabb kirándulás nélkül teljen. Nosza gyerünk ki a Kék Hegyekbe.

Szerencsések voltunk mert bár az idő kicsit esős volt ez szinte alig befolyásolta a programunkat. I-val végigjártuk a nevezetességeket; Vörös Kezek barlangja, Wenthworth vízesések, Három Nővérek, Evans meg Victoria kilátók. Mint minden először odalátogatót, I-t is kiültettük a nagy szikla szélére.

Még több kép.

Máté rengeteget sétált. A sok lépcső sem zavarta, sőt megtanult kétlábbal leugrálni a lépcsőfokokról. Nagyon vicces volt az első száz lépcsőnél. Számunkra utána már csökkent a mutatvány élvezeti értéke, de ez Mátét egyáltalán nem hatotta meg. Egész hétvégén nem volt hajlandó másképp közlekedni a lépcsőkön.

Újra 30

2010-04-17T13:14:00.006+10:00

Megint eltelt egy év. Nem lettem okosabb. Már megint hagytam magam rábeszélni, hogy részt vegyek a szokásos, évenként megrendezett triathlon versenyen. Zsuzsu a két dolgot összekapcsolta legújabb hobbijával és ezt a torta remekművet alkotta nekem titokban. :)

Még több kép.

Zsuzsu állítása szerint a figurákat egy trófea bolt kifosztásával szerezte.

Delfin lesen

2010-04-10T12:48:00.005+10:00

Máté egyre nagyobb érdeklődést mutat az állatok iránt. Attól eltekintve, hogy a múltkor pár percre bekukucskáltunk az állatkerbe és ott látott egy fókát úszni a medencében, még csak szárazföldi állatokkal találkozott. Ma meglepetésként elvittük delfin lesre.

Még több kép.

Nagyon élvezte. A delfineket. Mikor a sültkrumplit áthúztuk a fülén azt nem annyira. Viszont meg kell értenetek; nekem sem esett jól mikor ledugta a torkomon azt a műanyag kést.

Kulcsszó: kifárasztás

2010-04-05T18:00:00.002+10:00

Hirtelen arra eszméltünk Mátéval, hogy három nő vesz körül minket. Kis matekozás után mindketten beláttuk, hogy ők vannak túlerőben. Egy rövid taktikai megbeszélés következett, ahol úgy döntöttünk, (biztos, ami biztos) kifárasztjuk őket.

Első nap gyorsan bejártuk a West Head-et. Mivel este mindenki úgy aludt, mint a bunda, másnap az állatkertet is körbesétáltuk.

Potya Mama

2010-04-04T17:26:00.002+10:00

Ágiék, véletlenül, ugyanarra a napra foglalták a nagymama repjegyét, mikor az ő kempingezésük is kezdődött. Engem kértek meg, hogy juttassam el Ágimamát a reptérig és segítsek neki a bejelentkezésnél.

Éppen ebbéli kötelességemnek tettem eleget, mikor egy kitöltendő formanyomtatványon szereplő kérdésre, szokatlan választ kaptam. Valahogy így hangzott:

- "Útlevélszámod?"
- "ZF324 .... Úristen!"
- "?"
- "Ez az Ági útlevele!"

A kezdeti sokkot túlélve, szomorúan konstatáltuk, hogy sem időnk, sem lehetőségünk nincs arra, hogy Ágimama útleveléhez időben hozzájussunk. Kis pénz fejében rendkívül készségesen áttették a jegyét egy későbbi időpontra. Mi pedig befogadtuk Ágimamát pár éjszakára, hogy mégse legyen egyedül egy üres lakásban, amihez egyébként kulcsunk sincs, szóval be sem tudnánk jutni.

Hát így lett Drazsénak potya nagymamája.

Zsuzsu frissítve

2010-03-31T23:52:00.002+11:00

Tegnap, az előre megbeszéltek szerint, bevittem Zsuzsut a kórházba, ahol elvégezték a szükséges operációt. A dokik szerint minden simán ment, olyannyira, hogy ma, egy nappal a műtét után már haza is engedték.

Ausztrál fauna

2010-03-23T23:39:00.002+11:00

Zsuzsu úgy határozott kicsi fiúnk elég idős, hogy megalapozzuk biológiai képzettségét. Felkerekedtek hát hármasban a I-val és elrobogtak a legközelebbi Koala Parkba.

Még több kép.

Itt aztán nem győztek Drazsé után rohangálni, aki fejébe vette, hogy minden kengurut meg kell símogatnia.

Gyere I játszani

2010-03-22T23:28:00.000+11:00

Ma a változatosság kedvéért Máté leugrott a helyi játszóházba, hogy kicsit átmozgassa nagymamáját. De ha már ott volt gyorsan megmutatta legújabb mutatványát, csont nélkül kosarat dobott.

Még több kép.

Márkó 3

2010-03-21T23:03:00.000+11:00

Áginak és Attilának az a remek ötlete támadt, hogy Márkó fiuk 3. születésnapját egy tornateremben tartják. Milyen szerencse, hogy Ági pont egy tornateremben edzősködik. ;)

Mi is hivatalosak voltunk erre az embert próbáló eseményre. Legalábbis Mátét próbára tette. A kis maszat eleinte óvatosan bánt az eszközökkel, de hamarosan úgy érezte őt semmi sem állíthatja meg: alagútba mászott, domboldalon gurult, 5kg-os medicin labdát dobált, futott szaladott és ki tudja mi mindent csinált még. 3-an rohangáltunk utána felváltva, nekem ezek jutottak.

Még több kép.

Zsuzsu közreműködésével egy újabb szülinapi remekmű született. A díszítésből Petra(5), Márkó nővére is kivette a részét. Az ő tervei alapján, sajátkezűleg készítette el a pöttyös labdát.

Átalakítás

2010-03-11T14:06:00.003+11:00

Az elmúlt két hétben Zsuzsu átesett pár ultrahangos vizsgálaton, amelyek a specialistánk elméletét igazolták. Ez jó hír. Be is jelentkezett Zsuzsu gyorsan a korházba március 30.-ára, hogy elvégezzék a szükséges műtétet.

Nagyi a városban

2010-03-07T18:59:00.005+11:00

A fél világon való átrepülés után, ma sikeresen landolt Sydneyben Nagyi. Továbbiakban csak szimplán I.

Szerettük volna az időeltolódásból adódó nehézségektől megóvni, ezért bárhogy könyörgött is, nem engedtük aludni. Délelőtt egy kis fürdőzés a Dee Why-i rock pool-ban, délután meg barátlátogatás Laciéknál. A nap végére meglehetősen kipurcant szegényke.

Még több kép.

Füles

2010-02-28T18:49:00.002+11:00

Ma volt Drazsé legjobb barátjának a szülinapja, amit a szülők összevontak egy kis magyaros farsangi mulatsággal. Volt ott minden Batman, Ariel, Jack Sparrow, Hamburger és Farsangi fánk.

Az új barátnőm mindenkit meglepett.

Még több kép.

Van még remény

2010-02-25T18:46:00.001+11:00

Ma találkoztunk egy specialistával, aki Zsuzsum esetét megvizsgálva arra jutott, hogy még nincs minden veszve. Szükségét látja további vizsgálatok elvégzésének, de szerinte egy műtét után még probálkozhatunk majd újabb kistesó összehozásán.

Fekete Hétvége

2010-01-17T18:41:00.000+11:00

Legalábbis a mi számunkra fekete. 15 hetes korában elveszítettük Drazsé kistesóját. Elég komplikált történet, melyben az orvosok Zsuzsu életéért küzdöttek.