Már dél felé járt az idő mire sikerült elindulnunk első nagyobb sétánkra. Olyan szerencsénk volt, hogy 2 tojásrakó tüskéshátúval is sikerül összeakadnunk. A tapsifüles most nem volt egyikkel sem. Addig mentünk mendegéltünk keletre, amíg a föld le nem szakadt a lábunk alatt.
Az ördög, legalábbis Tasmániában, igenis, hogy alszik. Legalább ennyit tanultunk a helyi állatkertben tett rövid látogatásunk alatt. Na meg azt, hogy Bea nem nagyon bízik a papagájokban. ;)