Ursula, a sivatag királynője

Amióta családunk tagjává vált, beszédtéma, hogy igazából mennyire is használható terepen a mi kis Ursulánk. A beszélgetők hozzáértésétől függően hol több, hol kevesebb bizalmat szavazott meg neki a társaság. Én nagyon nem bírom a bizonytalanságot ezért a hétvégére összehoztunk egy kis tesztvezetést azoknál a homokdomboknál, amikkel az előző hétvégi kirándulásunkkor már kacérkodtunk.

Az átjárót simán megjártuk, kezdtem is magabiztos lenni. A parton lovasok fogadtak minket, amint épp a térdig érő vízben vágtattak. Magabiztosságom akkor ingott csak meg mikor feltűnt a láthatáron az első tevekaraván. Lehet mégsem lesz ez gyalog galopp?

Még több kép.


Sokat azért nem aggódtam, mert két tapasztalt terepjárós barátunk is elkísért minket a biztonság kedvéért. Mint később kiderült a nagy elővigyázatosság teljesen felesleges volt. Ursulánk derekasan helytállt a mély és laza homokban. Párszor ugyan elakadtunk, de vontatásra nem volt szükség csupán biztatásra.





Míg apa adrenalin szintje a plafont verdeste, anya szépen napoztatta hosszú lábait az ablakban, Máté pedig csendesen átaludta a kaland nagy részét. Amikor nem aludt és volt rá lehetősége, kihasználta az alkalmat és homokozott egy picit. Aztán egész estig be nem állt a szája, hogy ő ekkora homokozót még az életben nem látott.