Az új szakma

Nem fogjátok kitalálni, de minden keresés és próbálkozás nélkül, új szakmára találtam. Ez egyáltalán nem kis dolog, főleg valaki olyan részéről, aki most készül Ausztráliában boldogulni. Szóval Kedden nekiálltam kifesteni a lakást. Szerda estére már végeztem is. Jó lett. És ezt nem én mondom, hanem akik már látták.

Zsuzsám még most is éjt nappallá téve dolgozik: cikket ír. Ha valaki elcsodálkozva azt kérdezné magától, hogy vajon miért most (a költözködés kellős közepén), akkor az nincs egyedül. Minden kedves olvasót, aki úgy érzi, hogy tudja a választ, arra kérek, hogy azonnal vegye fel velem a kapcsolatot.

Holnap végleg elhagyjuk a várost, ahol életünk elmúlt 5 évét töltöttük. Nagyon vegyes érzések kavarognak bennem. Egyik pillanatban visszacsinálnám az egészet, a másikban meg tele a hócipőm, hogy még mindig vissza kell mennem.

Elköltöztünk

Sikeresen kicuccoltunk. Reggel megjelent a költöztető brigád, majd alig 2 órával később teljesen kifosztva hagytuk el eddigi otthonunkat. Eléggé elszomorító látvány volt.

Délután egész nap azon serénykedtünk, hogy amit tegnap darabokra szedtünk most újra összeállítsuk a szülőknél. Most nincs több erőm írni.

Interview és pakolás

Tegnap kiküldtem az önéletrajzomat egy hírdetésre. Legnagyobb meglepetésemre szinte azonnal válaszoltak és kérték, hogy telefonáljak. Csináltam egy kis fejszámolást és mondtam, hogy reggel 9-kor (Sydney-i idö szerint) telefonálok. Aztán rájöttem, hogy ök nem utánunk járnak 8 órával hanem elöttünk. :(

Hajnali 1 órakor telefonáltam. Magam is meglepödtem mennyire jól értettem a recepciós kislányt. Aztán a közvetítöt, aki egyébként Európai, már jóval nehezebb volt érteni.

Azóta egyfolytában pakolunk. Jelen pillanatban ingóságaink 90%-a már dobozokban van. Az ágyunk pedig darabokban. Mostantól matracon alszunk. Vagy nem alszunk. Ezt majd talán megírom holnap.

Holnap lesz a költözködés. Szorítsatok értünk és a törékeny holminkért.