Kibújtak

Mindig szívesen írok, ilyen és ehhez hasonló, örömteli eseményekről.

Szóval ma este Zsuzsu éppen Kingázott, mikor hirtelen hatalmasat sikított. Én rögtön értettem, hogy ez nem valami öröm sikoly volt, hanem a fájdalom hozta ki belőle. Mérhetetlen inteligenciámnak köszönhetően nem tartott sokáig megértenem; Kingának megvannak az első fogai.  :)

És hogy mindezt fokozza, ma először, bár kissé bizonytalanul és erőtlenül, de megtette az első lépéseket négykézláb. Mi ebben olyan nagy szám kérdezhetnétek, hiszen már eddig is bejárta a lakást. Ez igaz, válaszolnám én, most viszont az eddigi oldalra gurulás és hátrafelé tolatás helyett előre haladt.

MacGyver

Ma a este a sors próbára tette a Zsuzsuban és bennem lakozó MacGyver-t. A fürdőszobánk ajtaja zárható. Nincs is ezzel semmi baj, általában ez mindenhol így van. A zárásra sokféle megoldást kitaláltak már többnyire arra törekedve, hogy minél egyszerűbb legyen. A mi esetünkben ezt egy pici pöcökkel oldották meg, amit gyerekjáték bezárt pocícióba lökni.

Olyannyira, hogy ma este Máté is megtette. Sajnos Zsuzsu ezt nem vette észre és mit sem sejtve behúzta maga mögött az ajtót.

Nyitva
Zárva

Sajnos amennyire könnyű zárni az ajtót, olyan nehéz szétszerelni a zárszerkezetet. Igazából nem is lehet máshogy csak a belső oldalról kezdve. Az meg ugye kicsit nehézkes, ha az ajtó zárva van. Az ember első gondolata, hogy majd egy kreditkártyával szépen visszatolja a zárnyelvet, mint a filmekben. Ezzel csak a fém ajtókeret nem értett egyet ami szépen meggátolta ezt a megoldást.

Már megfontoltam, hogy végső esetben betöröm az ajtót, mikor jött egy ötlet (az internetről), mit csinálna ilyenkor MacGyver?

Betolna egy papírlapot az ajtó tetejénél.


A végére erősítene egy madzagot mielőtt a másik oldalon leesne.


Amikor a papírlap leesett, szépen kipiszkálná az ajtó alján a madzaggal együtt. A madzag végére rákötözne egy kicsi meghajtogatott, drót ruhafogast, amit, miután átdugta az ajtó alján, a kilincs magasságáig húzna.


Kis próbálkozás után, ha szerencséje van (MacGyvernek mindig szerencséje van) az akasztó fennakad a kilincsen. Ekkor az akasztó alsó végére kötözött madzaggal visszafele húzná, ami a kilincset lenyomná és az ajtót kinyitná.


Nem is olyan nehéz, igaz?

Boldog Születésnapot!

Kicsi fiam három éves lett. Zsuzsu két napig egyfolytában sütött, főzött, készülődött. A végén még engem is befogott. Köszönet Áginak, hogy a potenciális eső elől bemenekülhettünk a tornatermébe.

Mindezeket, ha összegyúrjuk a végeredmény nem is lehet más, mint egy hihhetetlen szülinapi parti. A gyerekeknek mindenféle játékokat, vetélkedőket rendeztünk. Aztán mikor már mindenki alaposan kimelegedett jött a lakoma. A végén még a felnőttek is kedvet kaptak egy kis tornászáshoz.

Induláskor Márkó odakiabált Máté fiamnak: "Máté, most már te is nagyfiú vagy. Szeretlek!". Persze az én fiam sem volt rest válaszolni: "Én is szeretlek Márkó!". Csak úgy forrott a levegő körülöttük. ;)

Még több kép.

Útra kelt a lány

Kicsi lányom a mai napon egyedül átszelte a nappalinkat keresztbe. Kúszni még nem kúszik, de a gördülés nagyon könnyedén megy. Ráadásul az irányváltoztatás sem okoz gondot.

Thomas életnagyságban

Dávid, Zsanették kisfia, 4 éves lett. Mivel ő is legalább akkora Thomas rajongó, mint Máté fiam, születésnapi partiját egy valódi gőzmozdonyok társaságában rendezték.

Még több kép.

Újból születés

Kicsi lányunk, csakúgy, mint annak idején a bátyja, első hazalátogatása során felvette a keresztség szentségét és ezáltal újjászületett az úrban. Vagy valami ilyesmi.

Szüleimnek hét unokájuk van. Ebből öt a leányzó. Négyüket, beleértve Kingát is, egy csap alatt keresztelték ugyanabban a templomban, amelyikben Máté is és ahol én első áldozó voltam. Valamiért emlékeimben sokkal nagyobbnak látom a templomot, bár lehet még Róma hatása alatt álok és most minden kicsi lenne.

A szertartást azok a gyerekek is élvezték, akik ezúttal nem játszottak főszerepet.

Még több kép.

Gyöngyös

Még mindig I és Gyapa vendégszeretetét élvezzük. Nem esik nehezünkre mert itt is tartogat valami újat minden nap, hála a nagyszülők szervezkedéseinek. Máté megtanult elektromos autót vezetni, látott igazi mamut csontvázat, játszott az unokatesókkal. Sajnos az ország legmagasabb pontjára ő nem jutott el, mert a kocsiban elnyomta a buzgóság. Nem baj kisfiam, te már úgyis jártál itt, csak Kingának volt újdonság.

 Még több kép.

Gyökerek

Nem sokan tudják, de abban a szerencsében van részem, hogy egy igazi egri leánykát mondhatok feleségemnek. Ebből fakadóan aztán, amikor csak módunk van rá, visszamegyünk Egerbe, a gyökerekhez. Idén sem volt ez másképp, Kinga legnagyobb örömére.

Még több kép.

Kalandozások

A régi, elhagyatott kőbánya helyén egy frankó kis kalandparkot alakítottak ki. Máté nagyon élvezte amíg beöltöztették a védőfelszerelésbe. Azt már nem annyira amikor rákényszerítettem, hogy minden akadályon másszon, kússzon, csússzon át.Mindíg mondta; "Ez nekem nem jó. Én ettől elfáradok." Én meg mindíg mondtam neki: "Fiam, ez csak akkor jó, ha fáj."

Miután ő már kimászkálta magát, Zsuzsuval mi is végigcsináltuk a felnőtteknek szánt verziót. Mikor lemásztunk az utolsó fáról, Máté már ott várt. Tágra nyílt szemekkel kérdezte: "Apa, neked is fájt?"

Még több kép.

Dinópark

Oo-ooo, attól tartok utazásunk nem csupán interkontinentális, de interchronologikus is. Egyik pillanatban még a gyöngyösi strandon süttetem a hasam, a másikban meg már dinók között sétálgatok.

Még több kép.

Fut a gyöngyösi vonat

Az elmúlt pár napot barátok, unokatesók látogatásával töltöttük. Nem sorolom fel kiknél voltunk, úgyis tudja mindenki. Tuti fix, hogy nyomot hagyott mindenkiben, ahogy átviharzott rajtuk kis családom. Viszont ezúton szeretném megköszönni mindenkinek a kedvességét, vendégszeretetét, segítségét.

Ma eljutottunk I-hoz és Gyapához Gyöngyösre. Sokáig gondolkoztak, hogyan tudnák űberelni Gyuszipapa traktoros kalandját, amíg ki nem eszelték, hogy a helyi kisvasúton robogjunk fel a Mátrába egy kis túrázásra.

Még több kép.

Róma 5

A mai napra nem szerveztünk semmit, gondoltuk kicsit még sétálgatunk, 'kávézgatunk' aztán délután kimegyünk a reptérre és irány haza. A tegnapelőtti sztrájk azonban keresztülhúzta számításainkat, a Colosseumot még nem láttuk belülről.

Nagyon megkönnyebbültem, mikor a kasszánál minden magyarázkodás nélkül elfogadták a sztrájk napjára szóló belépőnket. Az itteni idegenvezető nagyon tárgyilagos volt, de azért tőle is hallottunk érdekes dolgokat. Például, hogy az a sok luk az épület falán nem a világháború korából visszamaradt lövésnyomok eredménye, mint a pesti házak falán, hanem még korábban kilopkodták a köveket összetartó vaskapcsokat. Vagy, hogy a a Colosseumnak nem is ez a neve, hanem Amfiteatrum Flavium. A Colosseum nevet a közelében álló, hatalmas Néró szoborról kapta, jóval a rómaiak után. Meghogy Szent Péter székesegyház nagyrésze a Colosseum köveiből épült.

Aztán elmentünk a Forum Romanum utcáin sétálni. Hihhetetlen, hogy azokat a köveket valakik több, mint 2000 évvel ezelőtt rakták mostani helyükre. A nap végére annyi romot láttunk már, hogy teljesen elegem lett a belőlük.

Jó volt újra visszaindulni Magyarországra. És az is jó, hogy Róma repülővel annyi, mint Pest-Győr kocsival.

Még több kép.

Róma 4

A tegnapi séta utána ma nem vágytunk mászkálásra. Még szerencse, hogy a Vatikán meg a Szent Péter tér a székesegyházzal pont a szomszédban volt. Gondoltuk oda átugrunk, megnézzük aztán vissza és a mai napra elég is lesz. A terv jó volt, de volt egy-két meglepetés.

Senki nem számított arra, hogy a Pápa éppen ma fog nyilvános misét tartani. Ennek következtében a Szent Péter tér átjárhatatlan volt, a környék pedig hemzsegett áldásra váró halandóktól. Próbálunk mindenhová pontosan érkezni és az ilyen váratlan fordulatok miatt mindig el is késünk. Most is loholnunk kellett a Vatikán múzeumhoz, hogy le ne késsük a vezetett túra kezdetét.

Vicces kis idegenvezetőt kaptunk. Rengeteg adattal szolgált, de azért kis viccekkel is emlékezetessé tette a látogatásunkat. Egyik alkalommal rámutatott a lábunk alatt elkerített díszes mozaikra és megkérdezte: "Tudják mi a baj ezzel a mozaikkal? ... Hogy nem az én fürdőszobámban van." Máskor meg megkérdezte van-e közöttünk amerikai. Akik feltették a kezüket azoknak azt tanácsolta vegyenek egy szobrot alaposan szemügyre. Pár másodperc múlva: "Ugye maguk szerint is tiszta Clinton?" Ezek után már mindenki csak Clintont látott a szoborban.

A kiállított tárgyak pazar gyűjteményt alkotnak. A látogatás viszont nagyon rosszul van megszervezve. Annyi embert engednek be egyszerre, hogy az egyébként tágas folyosók is szűknek érződnek. Végig az volt az érzésem, hogy patkány vagyok a labirintusban. Mivel azonban nagyon nem szeretem, ha másik három patkány liheg hátulról a fülembe, mire a Szixtuszi kápolnához értünk kicsit elegem lett. Talán ezért is nem estem hasra Michelangelo remekművétől. Az elvégzett munka valóban tiszteletre méltó, de a képek sokkal jobban néznek ki szerintem a könyvek, prospektusok oldalain.

Levezetésként felmásztunk a székesegyház kupolájába, beálltunk Jézus és a tanítványai mögé - a térdükig sem értünk - a homlokzaton, majd fel és alá barangoltunk a templom hatalmas épületében. Este nem volt szükség altatóra dalra elalváshoz.

Még több kép.

Róma 3

Ma megszűnt a káosz, üresek az utak.

Reggel 9-kor épp elindultunk a Colosseumhoz, mikor a jegyárus nem volt hajlandó napi jegyet adni, mondván talán már nem is lesz több busz, sztrájk van. Pánik, rohanás, fel a buszra, gondolkodás; egyáltalán nem vettünk jegyet. Nembaj, fent vagyunk, nem fogjuk lekésni a csoportunkat. A Colosseumnál sok ember, de nem látjuk a nagy sort. Kiderült, hogy ez általános sztrájk, a város nevezetességei is zárva vannak.

Miután Zsuzsu leteremtette a szerencsétlen rendőrt - aki volt bátor érdeklődésünkre őszintén válaszolni - hogy ezt mégis hogy képzelik, átgondoltuk a lehetőségeinket. Úgy határoztunk, hogy olyan helyeken fogunk sétálni, ahol amúgy nem sétáltunk volna.

Meg is terveztük utunkat egy tájékozódásra teljesen használhatatlan térkép alapján. Ennek eredményeként egy óra kemény menetelés után visszajutottunk oda, ahonnan elindultunk. Jó lecke volt, többé nem bízunk a térképekben.

Délután fél 4-ig róttuk a város eldugott kis utcácskáit és gyönyörködtünk névtelen emlékeiben. Találtunk pl. egy freskót egy ház falán, amit állítólag Raffaello festett.

Még több kép.

Jelentem a szieszta működik. Alig 2 órával azután, hogy hazaértünk, nem voltunk restek visszamenni a városba. Mondjuk ebbe nagy szerepe volt annak is, hogy a sztrájk véget ért és a buszok újra jártak. Az Trevi kút volt a cél - esti fényben is látni akartuk - de a Piazza Venezian is találtunk pár érdekes helyet ami eddig elkerülte a figyelmünket.

Róma 2

A tegnapi eső csak mézesmadzag volt; ma megint 30 fokok és napsütés. Az időnkénti felhőket és szellőket úgy várjuk, mint a messiást. Ha végre jön egy, elmormogunk egy hálaimát.

Bár minden nagyon közel van egymáshoz, mi mégis lejártuk a lábunkat; Piazza Navona, Pantheon, Aurelio oszlopa, Trevi kút, Spanyol lépcső, Piazza del Popolo, Trajanusz oszlopa, Victor Emanuell emlékhely, Szt. Péter tér meg még pár dolog aminek a nevét sem tudom.

Még több kép.

Ráköszöntem, hogy "Áve Cézár!".

Összerezzent, még a telefon is kiesett a kezéből, aztán szemlesütve, kezet lógatva elindult a Colosseum felé. Nagyon gyengén értem az ó-latint, de valami olyasmit mormogott a szája alatt, hogy "Már megint lebuktam a telefonálással. Most mehetek statisztának az esti showra."

Állítólag azóta sem látta senki. Vigyázzatok mivel viccelődtök az utcán mások füle hallatára.

Kinga nagyon ért az építészethez; ha valami szépet lát, mosolyog, egyébként alszik.

Sikerült megfejtenem az olasz káosz működését. Egyszerűen zero toleranciájuk van a tökölődéshez. Ha valaki tudja mit akar és csinálja is, akkor utat adnak neki. Ha tétovázik akkor semmibe veszik. Így sikerült egyszer lemaradnunk egyszer pedig fennmaradnunk a buszon.

Róma 1

Az egyik pillanatban még az ikrek szülinapját ünnepeltük Csepelen a másikban meg leszállt a gépünk Rómában. 25 fok és enyhe eső fogadott minket, ami felüdülés volt a magyarországi kánikula után.
 
Az olaszok teljes káosz. Busszal mentünk a belvárosig. Mikor megvettük a jegyet mondták, hogy tegyük a babakocsit a másik oldalra; inkább vigyük fel a buszra; adjuk oda majd ők beteszik; minek nekünk babakocsi? Az autópályán a busz minimum 2 sávban ment egyszerre. Egymásra merőleges utcákra ugyanaz az információ van kiírva. A taxi a szembesávban száguldozik.

Szerencsésen elértünk a szállásig, ami tök jó. Akkora, hogy még vendégeket is fogadhatunk. Ráadásul az ajtóból látjuk a Szt. Péter tér oszlopait. Akikkel eddig beszéltünk mind nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Egyelőre Kingának is tetszik a város. Mi meg egyfolytában Mátéra gondolunk, aki még azt is megígérte, hogy nem szalad el tőlünk, csak hozzuk magunkkal.

Az állat

Mindegy melyik kontinensen vagyunk, Mátét mindenhol lekötik az állatok. Zsóka mama gyorsan el is vitte a győri állatkerbe.

Még több kép.

Baranta

Matyi keresztfiam pár éve elkezdett Barantázni. Ha valaki esetleg nem tudná mi az a Baranta, annak elárulom ez egy elfeledett, ősi, magyar önvédelmi sport. A bátor jelentkezők kiképzést kapnak ostorozásból, íjjászatból, botozásból és még ki tudja miből. Itt van néhány videó is róla. 

Szóval ma Matyi az udvaron gyakorolt az ostorával. Máté meglátta és rögtön utánozni kezdte az én kisebb nagyobb örömömre.

Még több kép.

Balaton

Igaz apálykor érkeztünk, de ez mitsem csorbította az első találkozás élményét. Szinte egész nap csak fürödtünk. Csak akkor tartottunk szünetet, mikor Máté vacogni kezdett. Bár Kinga többnyire a sátor alatt üldögélt azért neki is sikerült kicsit leégnie.

Még több kép.

Traktorozás

Gyuszi papa ma beígérte a gyerekeknek, hogy traktorozni fognak. Az unokatesók arca felragyogott, Máté pedig nagyon izgatottá vált. Bár még sohasem traktrozott, érezte, hogy ez nem lehet rossz dolog.

Hamarosan előkerült a rotációs kapagépből házilag átalakított traktor és utánakötöttek egy kis kocsit, amibe pillanatok allatt mászott be a három unokatesó. Máté sem volt rest utánuk mászni.

Aztán vártak. Gyuszi papa próbálta elindítani a gépet. Aztán próbálta újra és újra. Nem indult. Kiszedte a gyertyákat és megtisztította őket. Semmi.

Egyszer csak Máté megjegyezte; "Benzint kell bele tenni." Gyuszi papa kapott az ötleten és pár perc múlva már robogott is a kis traki végig az utcán.

Még több kép.

Győr

Az egész család összegyűlt, hogy fogadjanak minket. Máté mindenkit üdvözölt és fél óra múlva már senki nem hitte volna el, hogy nem az unokatesóival együtt nőtt fel.  Zsóka mamáék háza tele van mókával, amit Gyuszi papa szépen be is mutat; lehet mászókázni, hintázni, füvet locsolni, van kutya, tyúkok, lehet tojást gyűjteni, kistraktorozni, karikás ostort pattintani, stb ...

  Még több kép.

Hazaút

Nagyi és Gyapa még javában Ausztrália földjét taposta, mikor Máté elkezdte mondogatni, hogy hamarosan felül a nagy repülőre, elmegy Magyarországra és meglátogatja a család minden tagját. Így aztán nem is lepődtünk meg a lelkesedésén mikor ma elindultunk.

Az úton Kinga is és Máté is nagyszerűen viselkedtek. Kinga talán kicsit többet sírt, mint Máté annak idején, de erre számítottunk is. Máté megnézte a Verdák című filmet 2x Bangkokig aztán legalább még egyszer Dubaiig. Dubai előtt aztán elkezdte mondogatni, hogy ő már repült eleget, már nem akar Magyarországra menni, menjünk haza, had aludjon a saját ágyában. Szerencsére Dubaiban találkoztunk Edittel, Szabolccsal és Hugóval, ami  feltöltötte Mátét annyira, hogy simán vette a hátralevő pár órát Bécsig.

Állatkert más szemmel

Már nagyon régóta vágyakoztam egy kicsit nagyobb lencsére a fényképezőgépünkhöz. Zsuzsu idén kezébe vette a dolgok intézését és nagyapával karöltve kiválasztottak majd megrendeltek egyet.

Ma Zsuzsu szerette volna viszonylagos nyugalomban tölteni a napnak egy részét ezért felpakoltam Mátét meg az új lencsét és elmentünk az állatkertbe.

Még több kép.

Asszem még sosem voltam ilyen közel oroszlánhoz. Még szerencse, hogy volt közöttünk egy vastag üveg.

Aranyköpés II

Vendégségben töltöttük a mai estét. Míg Attila a konyhában sütötte a pizzákat, a többi felnőtt meg Drazsina a nappaliban beszélgetett, a három nagy gyerek meg félrevonult a másik szobába videót nézni. Negyed óra múlva rájuk nyitottam, hogy lássam mi történik odabent. A három gyerek - Márkó, Máté és Petra - egymás mellett, hason fekve nézték a TVt, könyökölve támasztották a fejüket. Mikor ezt megláttam megkérdeztem: "Na lássuk csak, kinek van itt a legjobb segge?" Kisfiam le sem vette a szemét a TVről, csak egyik kezét vette ki az álla alól és azzal bökött a mellette fekvő Petrára; "Neki.".

Később az asztalnál gyülekeztünk. Attila kíváncsian kérdezte Mátét; "Milyen pizzát adhatok?" (sütött vagy 4 félét). Máté meg izgatottan válaszolta; "Nagyot!".

Hogy kitől tanulja ezeket ez a gyerek?

Először négyesben

Úgy elrepült ez a három hónap, mint a nagyszülők. Hiába győzködtem őket, hogy tetessék át a jegyüket pár héttel későbbre, hajthatatlanok voltak.

Aranyköpés I

Drazsé fiam, egy éves kora óta, heti három alkalommal egy családi gyerekmegörzőben fejleszti szociális képességeit meg angol nyelvtudását. Minden reggel azzal bocsátjuk útjára, hogy "Jó legyél! Fogadj szót!".

Ma reggel I (nagyi) leugrott a boltba 5 percre zsemlét venni a reggelihez. Kisfiam lélekszakadva rohant utána az ajtóhoz. Megállt majd teli torokból kiabált I után a folyosóra "Jó legyél! Fogadj szót!".

A fények városa

Sydney városvezetése pár éve úgy döntött, valamit tenni kell, hogy az emberek a téli hideg, sötét estéken is bejöjjenek a belvárosba és ott töltsék az idejüket, meg költsék a pénzüket. Az elmúlt hetekben is sor került erre, a most már hagyományosnak mondható, eseményre.

Én most láttam először és meg kell mondanom nagyon tetszik a kezdeményezés. Rengeteg kivilágított látványosság volt: biciklit kellett tekerni, hogy világítson a lámpa; hangoskodni kellett, hogy a fán üldögélő bigyók életre keljenek; fénnyel lehetett befesteni egy épület falát; vagy csak egyszerűen bámészkodni.

Még több kép.

A kis csillagász

Esténként, mire Mátéval haza sétálunk az oviból, már teljesen besötétedik. Az udvarban gyakran megállunk nézegetjük a csillagokat. Mindig megkeressük az Orion Övet meg a Dél Keresztjét. Néha rácsodálkozunk az égen átsuhanó műholdakra is.

Ma teljesen felhőtlen volt az ég, a Hold fényesen ragyogott. Olyan fényesen, hogy a félhold mellett tisztán sejlett annak teljes alakja is. Próbáltam erre felhívni kicsi fiam figyelmét. Ő nagy szemekkel okosan hallgatott. Aztán kicsit sétáltunk majd így szólt: "Nézd, apa, a Hold is jön velünk!".

Manlytől a Spit hídig

Z2ék szépen fedezgetik fel a környéket; a mai napra ez az alig 9 km-es séta jutott. Gyapa, Drazsé meg jómagam sosem ijedünk meg egy kis testmozgástól, úgyhogy örömmel csatlakoztunk hozzájuk meg Bencéhez és Lacihoz.

Mátéval már egyszer nekivágtunk ennek a túrának, de akkor ő még csak hozzám kötözve, lábat limbálval zötyögte végig a sétát (vagy legalábbis ameddig eljutottunk). Ma egészen más volt a helyzet. A gyerekek (2 és 5 év közöttiek) nemcsak, hogy végigszáguldottak az emelkedőkkel és lépcsőkkel nehezített 9 km-es távon, de még arra is volt energiájuk, hogy az útba eső játszótereken rohangáljanak egy kicsit. Mondjuk este egyetlen szülőnek sem volt gondja az altatással.

A tesók

Majd két hónapja, hogy Kinga megszületett. Most először fordult elő, hogy a két gyermekünk "önszántából" hajlandó volt modelt ülni egy (vagy kettő) fotó erejéig.

Még több kép.

Első a kötelesség

Este vacsi után irány a wc. Ha muszáj, hát muszáj. Máté nem is vitatkozik, de utána a szülők magukra vessenek, ha mégsem úgy ér véget a program, ahogy azt ők szépen elképzelték.

A tékozló bőrönd

Nagy az öröm: megvan a bőrönd. Ami pedig még sokkal nagyobb örömre ad okot, az az, hogy az 50db túró rudi és a két liter Beherovka is hiánytalanul, jó állapotban megérkezett a bőrönddel együtt.

Újra itt van

Melegváltásban megérkeztett I és Gyapa. Nagyon szerencsések voltak, nem úgy, mint a bőröndjük, aki elkallódott az interkontinentális térben.

Kinga egy hónapos

Bizony, bizony, ez a nap is elérkezett. Kicsi lányunk négy hetes lett. Nagy örömünket csak az árnyékolja, hogy Zsóka mamának ma kellett visszautaznia Magyaországra. Azért nagyon nem bánkódunk mert tudjuk, hogy elmentel nélkül nem lehet visszajönni.

Még több kép.

Búcsúvacsi

Zsóka mama mielőtt elindult volna a világ végére, nem várt segítséget kapott egy ismerősünktől, Granpa-tól, aki, mivel épp Magyarországon tartózkodott azidőtájt, elment és meglátogatta Zsóka mamát, hogy mindenféle hasznos tanáccsal lássa el az útra.

Mikor mindketten megérkeztek Ausztráliába, Granpa és a szomszédai meginvitálták Zsóka mamát egy vacsorára, viszonozandó a győri vendégszeretetét.

Ma meg Zsóka mama invitálta meg Granpa-t és a szomszédait, hogy viszonozza az ő kedvességüket.

Szerintem, ha ez így meg tovább, mindenki nagyon meg fog hízni.

Irány az akvárium

Zsóka mama mindíg jóka sopánkodott, amikor a környéken megesett cápa támadásokról meséltünk neki. Úgy gondoltuk most már eleget rettegett az ismeretlen szörnytől ezért elrepítettük az akváriumba, hogy szembenézhessen a bestiával.

Még több kép.

A Húsvéti bicaj

Ma megjött a nyuszi. Először amióta csak kicsi fiam az eszét tudja. Nem is akármivel érkezett, hanem egy biciklivel. Csak a kis butus itt felejtette. Szerencsére Máté pont egy ilyenre vágyott.

Még több kép.

Na még egy

Idestova egy éve, hogy utoljára ünnepeltük a születésnapomat. Talán ezért nem lepődött meg senki, hogy idén is szerveztünk egy összejövetelt. Az idei partit még érdekesebbé tette a félelmetes torta zabálók csapata.

Városi séták

Mióta kicsi lányom hazajött úgy próbáltunk Zsuzsunak a legtöbbet segíteni, hogy mindent összerakodtunk, főztünk ebédet (értsd. Zsóka mama főzött) aztán gyorsan leléptünk - Máté, Zsóka mama meg én - otthonról. A csajok meg nyugodtan aludhattak vagy bulizhattak kedvükre.

Most, egy héttel a szülés után, Zsuzsu elég erősnek érezte magát, hogy ő is csatlakozzon. Kicsit visszavettünk a túrák nehézségi fokából, de szerencsére itt Sydneyben is van rengeteg sétálós hely.

Még több kép.

Még több kép.

Kinga egy hetes

Repül az idő. Már egy hete, hogy négy fős a családom. Két dolgot azonban már most belátok; minden gyerek más és az ember gyorsan felejt.

Mátéval ellentétben Kinga rendkívül jól eszik ciciből viszont cserébe rengeteget sír éjszaka. Itt jön be a felejtés ugyanis Zsuzsu szerint Máté, ennyi idősen, nem csak éjszaka sírt, amire én már egyáltalán nem emlékszem.

Még több kép.

Kék Hegyek

Eddig minden látogatót elhoztunk a hegyekbe. Zsóka mama sem maradhatott ki az örömökből. A szikla szélen üldögélést a nagy szélre való tekintettel ugyan megúszta, de azért neki is kijutott a sétából.

Még több kép.

Royal National Park

Emlékszem pár éve mikor megérkeztünk ide hoztak el minket Krisztiánék meg Laciék egy kis bálna lesre. A séta vagy 7-8 km hosszú oda-vissza parkolótól a strandig, ami az idő múlásával egyre rövidebbnek tűnik. Viszont a tenger és a sziklák ellenállnak az időnek és semmit sem veszítenek szépségükből.

Még több kép.

Ez volt a második túra mikor Máté megizzasztotta Zsóka mamát és lenyűgözte apát. Vegigsétálta a 6km-es utat (nem mentünk el egészen a strandig) szinte elejétől a végéig saját lábon.

Kinga

Avagy a meglepetések misztikus lánya.

Még több név.

Tegnap apa egy picit előbb ért haza, mint általában. Itthon a megszokott életkép fogadta; Máté a tv-t nézi, Zsóka mama csöndben figyeli, anya pedig az asztalnál ül és varrogat. Semmi sem árulkodott a hatalmas változásról ami pár órája kezdődött.

"Hogy vagy, kedves?" - kérdezte apa anyától, ahogy mindíg szokta.
"Jól." - válaszolt anya vidáman, ahogy mindíg szokta. "Csak az előbb elment a magzatvízem." Apa nem akart hinni a fülének, de hamarosan a saját szemével is láthatta, ez nem kamu.

Aztán azt nem értette, hogy veheti anya ennyire félválról a dolgot. Kierőszakolt egy telefon hívást a kórházba, hogy kiderítsék mi lenne a legjobb teendő ebben a helyzetben. A szülésznő azt tanácsolta, apa vigye be anyát egy kivizsgálásra. Innentől kezdve csupán két óra összehangolt noszogatásra volt szükség - amibe apa bevonta Zsóka mamát de még a gyöngyösi nagyszülőket is - hogy anyának kiessen kezéből a varrógép.

Gyors pakolás után este kilencre értek a korházba bár anyának semmi fájdalma nem volt. Egy óra várakozás után, amíg feléjük se néztek, azonban elkezdett panaszkodni, hogy ez már nem csak valami kényelmetlenség érzés, hanem komoly fájdalom.

A kivizsgálás során a szülésznő arra jutott, hogy az lenne a legjobb ha anya bent maradna éjszakára. Valószínűsítette, hogy nem fogsz megszületni még egy jó darabig, de anya tavalyi műtétjeire hivatkozva biztonságosabbnak ítélte, ha ott éjszakázna. Azt is hozzátette, hogy szeretné egy doktor véleményét is kikérni.

Se anya, se apa nem ellenkezett mert a kórházba bejutni, főleg egy vajúdó anyával nem hiányzott egyikőjüknek sem. Miután megkapták a szülőszobát anya gyorsan betelepedett egy kád jó meleg vízbe. A meleg víz sokat segített elviselni a most már egyre gyakrabban és hevesebben jelentkező fájásokat.

A doktornő fél egy körül vizsgálta meg anyát, aki addigra már jó 2-3 centiméteresre tágult. Miután átvizsgálta anya papírjait és konzultált a felettesével azt tanácsolta - szintén anya tavalyi műtétjeire hivatkozva - hogy a biztonság kedvéért inkább császármetszés útján hozzon a világra. Anya bele is egyezett remélve, hogy egy epidurális érzéstelenítő gyorsan véget vet a mostanra már szinte elviselhetetlenné erősödött fájásoknak.

Sajnos a sors nem volt kegyes anyához. A kórház egyetlen altató orvosa épp egy másik anyukát készített fel császármetszésre, akinek a műtétje megelőzte anyáét. Más pedig nem adhatta be anyának a fájdalomcsillapítót.

A másik anyuka műtétje még félúton sem tartott mikor anya már erőteljesen vajúdott. Szeretett volna a háton fekvő pozícióból valami másikba kerülni, de a műtétre való felkészülésként rá aggatott műszerek ezt nem engedték. Apa gyorsan szaladt segítségért.

Mikor a szülésznőnk meglátta anyát, elkezdett kapkodva mindenféle kellékeket rakosgatni köré mondván, ez a baba bizony nem fogja megvárni a császármetszést. Anya kitartása megrengett; hiszen ő lélekben már csak a fájdalomcsillapítót várta, nem akart ő már hagyományosan szülni.

A teste önálló életre kelt. A rendszeres és erős összehúzodások eredményeként kicsit több mint fél óra alatt teljesen kitágult. Bár apa mindent megtett, amit csak egy apuka ilyenkor megtehet, két óra előtt pár perccel szülésznőnk szakképzett segítséget kért.

Anya tolófájásai épp ekkor indultak be. Hihhetetlenül felgyorsultak az események. A második nyomásnál már kint is volt a fejed csücske. A harmadiknál az egész fejecskéd. Apa ekkor kicsi megijedt, hogy miért nem sírsz, mint a bátyád tette, de a szülésznők nevettek, hogy hiszen még meg sem születtél. A következő pillanatban - hajnali két óra két perckor - már kint is voltál és hangosan sírtál amíg anya mellére nem helyeztek.

Hűlt hely

Ma a nyugati fejjel szembe elhelyezkedő Palm beach-re látogattunk. Szerintem ez Sydney északi részének egyik legjobb helye. Jók a strandjai, jót lehet sétálni, isteni a kilátás és napos időben csak szép képeket lehet itt csinálni. Csak Zsóka mamának, lehetősége nyílt arra is, hogy megnézze múltkori túrájának helyszínét és azon a saját maga hűlt helyét.

Még több kép.

A túrát - 1.5 km séta, pár száz lépcső fel a hegyre, meg az egész vissza - Máté saját erejéből, saját lábon teljesítette.

Jó fejek

Sydneyben a tengerbe lógó nagyobb sziklákat általában fejeknek keresztelik el. Van itt Déli Fej, Északi Fej (ezek a Sydney öböl bejáratát délről és északról övező sziklák) sőt még Nyugati Fej is (fingom nincs miért nyugati).

Zsóka mama ezeket a jó fejeket látogatta sorba az elmúlt napokban. Kezdte a nyugatival, ahol talált az aboriginalok (a helyi őslakosok) által pár száz, netán ezer, éve készített falfestést, sziklarajzot.

Mét több kép.

Aztán folytatta a déli fejjel, ahol benevezett a "Ki tud vasmacskát messzebbre hajítani" versenybe. Mivel a múltkori repülés óra sokat kivett belőle ezért csak csapatban indult Bence, Máté és Lackó közreműködésében. Innen nem messze van Sydney és talán egész Ausztrália leghíresebb strandja, Bondi.

Még több kép.

Lent délen

Egész héten esett az eső Sydneyben. Ezért aztán vasárnap elmentünk le délre, hogy megnézzük ott is esik-e. Esett.

Azért nem hagytuk kedvünk szegni; elmentünk delfin lesre. Gondolván a delfinek már úgyis vizesek, azokat tutti nem zavarja az eső. Sikerült is meglesnünk párat, amint egy sziklafal előtt halászgattak. Zsóka mamának ez volt az első találkozása vadon élő delfinekkel. Ami nekünk is újdonság volt az egy medúza volt, de nem akármilyen ám, hanem Máté méretű (95cm, 15kg). Az a fajta amelyikkel az ember nem szívesen találkozna szembe egy sötét sikátorban.

Este kicsit aggódtunk, hogy Máté fiam majd nem lesz kompatibilis a hozzánk csapódott Lillával - Bea és Marci ezt a nevet adta kislányuknak, ha valaki még nem hallotta volna. Szerencsére nem így történt. Máté mindenhova saját kezűleg cipelte a csöpp kis lányt meg a hatalmas székét. Éjszaka meg versenyt aludtak.

Másnap szerencsére elvonultak a felhők, kisütött a napocska. Találtunk a környéken pár vakítóan fehér homokú strandot, kék tengert, vörös folyót, papagájt, kengurut meg miegymást. Azt hiszem jó hangulatban értünk haza mindannyian.

Még több kép.

Szárnyakat adunk vágyainak

Méghozzá nem is akármilyeneket. Zsóka mama szárny technikája egészen kiválló, úgy száll fel mintha titokban egész életében ezt gyakorolta volna, már csak a levegőben kéne maradnia.

Csavargás

Ausztráliában is csak a túristáknak van kolbászból a kerítés. Amíg én keményen melóztam Zsóka mama Zsuzsuval meg Beával bejárta a környék pár nevezetességét.

Még több kép.

Még több kép.

Az erszényesek is hamar megbarátkoztak vele.

Óceán átúszás

Örömmel jelentem, hogy az elemekkel megküzdve, végtag és testrész fogyatkozás nélkül, sérülésmentesen diadalmaskodott a Hungarian Dolphins (Magyar Delfinek) büszke csapata Dee Why első Óceán átúszó versenyén. A másfél kilóméteres távot mindhárom csapattag - Marcikám, Attila és jómagam - egyéniben is remek időeredménnyel fejezte be, de a csapat 4. helyezése mindennél többet mond.

Még több kép.

Állatkert

Mára állatkert látogatást tervezett Zsóka mama utazásszervezője. Minden jól is indult; láttunk rengeteg csak Ausztráliában élő állatot. Volt ott kacsacsőrű emlős, kenguru, tasmán ördög, kazuár és még sorolhatnám.

Sajnos nem figyelmeztetett minket senki és semmi az állatkerben járványszerűen terjedő betegségre, a krónikus fülnagyobbodásra. Hármunk közül Zsóka mamát fertőzte meg legjobban.

Még több kép.

Most már csak abban reménykedhetünk, hogy elmúlik mire hazautazik vagy hogy sokaknak megtetszik és új divatot csinál.

Egy lány a sok közül ...

... ki vidékről a városba került.

Még több kép.

Mátéval hónunk alá kaptuk Zsóka mamát és behajóztuk Sydney belvárosába. Jól megnézettük vele az operaházat, de ez nem volt elég neki. Akkor aztán körbesétáltattuk vele a Botanikus kertet, ahol látott sok szép fát meg egyéb növényzetet, meg azokon csüngő óriási denevéreket. Hihhetetlen de még ez sem volt elég neki úgyhogy irány a Rocks (Sydney legrégibb negyede). Ekkor már kicsi fiam kidőlt és bealudt a babakocsiba.

Gondoltam ideje volna elhajókázni babanézőbe a Beáékhoz, de sajnos a komp megelőzött minket és elment nélkülünk. Mi meg bedobtuk a morcost és megvártuk a következőt. Megérte mert Bea pici lánya már nagyon várt minket. Zsóka mama gyorsan el is dajkálta párszor. Lillának nagyon tetszhetett a technikája, mert alig hogy letette már újra gőgicsélt a következő adagért.

Aztán Zsóka mama régi álma is valóra vált, mikor kézből etethette a vadon élő Szivárványos Lóri papagályokat.

Este nem is kellett neki mesét mondani. Versenyt aludt Mátéval.

Itt van, megjött ...

... Zsóka mama. :)



Nagyon lazán vette az akadályokat, még a nyugalmát sem veszítette el.

Mint tavaly a Nagyival, vele is a partra vezetett az első utunk. Kicsit fürödtünk, kicsit rákásztunk.

Dudilla megérkezett

Itt van, megjött a várva várt Dudilla. Kicsit ráhúzott, de megérte mert tökéletesre sikeredett. Teljesen egészséges kislány; 3.20dkg és majdnem 50cm. Bea és Marci is jól vannak az első sokk után.