Elhagyott a hálátlan

Zsuzsu meg én úgy éreztük nagyot nőtt a mi kis fiunk ezalatt az elmúlt négy hónap alatt, biztosan elég erős már, hogy bemutatkozzon a nagyszülőknek is. 

Már jópár hete mondogatom Drazsénak, hogy mi vár rá, de mintha őt ez egyáltalán nem is hatná meg. Ma este aztán kifuvaroztam őket a reptérre. Becsekkolás, gyors pelenkacsere az indulás előtt és már ott is álltunk a kapuk előtt. Gondoltam most majd előtörnek az érzelmek és felkészültem miként tartom benne a lelket, miként adok neki erőt az utazáshoz.

Ő viszont csak rámmosolygott, aztán hátat fordított és elment az anyukájával. 

Kicsit izgultunk, hogy Zsuzsu egyedül lesz az egész úton Mátéval, de szerencsére egy kedves légikisasszony felkarolta Zsuzsuékat és segített nekik a beszállásnál.

Jönnek a cápák

Megőrült a világ. Talán más táján a világnak nem is hallani a súlyos áradásokról, ami Queensland-et - Bisbane környékét - súlytja. Százak, talán ezrek hagyták el otthonaikat a víz elől menekülve. A Viktoriában - Melbourne környékén - tomboló erdőtüzek talán belekerültek az otthoni hírekbe is mert már vagy 200 ember meghalt. Viszont a Sydney környéki cápatámadások tutti otthon is nagy figyelmet kaptak.

Két nap alatt két embert kóstoltak meg. (Mostanáig 08.03. már megvolt a harmadik áldozat is.) Ennek köszönhetően az életmentők is fokozott éberséggel vigyázzák a fürdőzőket. Az egyik alkalommal mikor éppen szolgálatban voltam egy tapasztalt szörfös felvilágosított minket, hogy nem is a nagy fehér cápa a legrosszabb mind közül. 

Az ugyanis félti magát. Mikor ismeretlen áldozatot próbál elejteni, nem akar sokat kockáztatni. Mikor rászánja magát a támadásra hirtelen nagyot harap. Aztán odébb megy és megvárja míg az áldozat kicsit kivérzik és elfárad. Utána szépen nyugodtan visszajön lakmározni. Nem úgy a bikacápa. Az csak kicsit harap elsőre, de mire az áldozat észbe kap már vissza is jött a második falatért. 

Szóval egy fehércápa áldozatot van remény megmenteni, a bikacápásnak sokkal kisebb az esélye.

Fészekrakás

Már elég régen nem írtam a blogra. Úgy gondoltam nem egyben mondom el mi történt a kimaradt időszakban, hanem megpróbálok visszaemlékezni és visszadátumozom a fontosabb eseményeket.

Először is mi volt az oka hallgatásunknak? Hát csak annyi, hogy nem volt internetes kapcsolatunk otthonról. Bátran kérdezhetnétek, hogy miért szakadt meg az eddig rózsásan működő kapcsolat én meg teljesen összezavarnálak a válaszommal, hogy nem is szakadt meg a kapcsolat. Mi akkor hát a talány nyitja? Egyszerű; elköltöztünk.

Már régóta mondogattuk, hogy kicsi nekünk ez az egy hálószobás kecó. Kicsi fiam születése viszont egyértelművé tette. Ennek tetejében pedig a bérleti díjak is rohamosan kezdtek emelkedni. Rossz a jóban, hogy a pénzügyi válságnak köszönhetően Ausztráliában erősen leestek a kamatlábak, így hosszas számolgatások utána arra a következtetésre jutottunk, jobban járunk, ha befektetünk és veszünk egy lakást. 

Már hónapok óta nézegettünk mikor egy napon Zsuzsu felhívott a munkahelyemen és azt mondta, megtaláltam. Ebben a lakásban szeretnék élni. Innen már minden simán ment. És mostanra boldog tulajdonosai vagyunk ennek a lakásnak.

Még több kép.

Hely változtatás

A hétvégén 2 dologra lettem figyelmes. Az egyik, mikor baráti társaságban fiam éppen a nőket falta két pofára. Ez szó szerint értendő. Akinek a vállára került, akár csak pár pillanatra, azt meg is nyalogatta szépen. Szóval miközben a nőket falta azok egyszer csak elkezdtek hangosan örömködni, hogy hiszen Drazsénak jönnek a fogai. Nekem is megmutatták (maradjon köztünk, én nem láttam) viszont rendes gyerek vagyok, elhiszem. Szóval Drazsénak jön a foga.

A másikat segítség nélkül magam észleltem. A hátán fekve játszik a kis játékaival. Annyira kepeszt, homorít, hogy szépen lassan elhagyja a kiindulási pontját. Nem állítom, hogy tudatos pályán haladna. Azt sem hiszem, hogy ő észlelte a helyváltoztatás tényét mert nem volt olyan irtózatosan nagy a sebesség. De a tény az tény. Drazsé helyet változtat.