Újból születés

Kicsi lányunk, csakúgy, mint annak idején a bátyja, első hazalátogatása során felvette a keresztség szentségét és ezáltal újjászületett az úrban. Vagy valami ilyesmi.

Szüleimnek hét unokájuk van. Ebből öt a leányzó. Négyüket, beleértve Kingát is, egy csap alatt keresztelték ugyanabban a templomban, amelyikben Máté is és ahol én első áldozó voltam. Valamiért emlékeimben sokkal nagyobbnak látom a templomot, bár lehet még Róma hatása alatt álok és most minden kicsi lenne.

A szertartást azok a gyerekek is élvezték, akik ezúttal nem játszottak főszerepet.

Még több kép.

Gyöngyös

Még mindig I és Gyapa vendégszeretetét élvezzük. Nem esik nehezünkre mert itt is tartogat valami újat minden nap, hála a nagyszülők szervezkedéseinek. Máté megtanult elektromos autót vezetni, látott igazi mamut csontvázat, játszott az unokatesókkal. Sajnos az ország legmagasabb pontjára ő nem jutott el, mert a kocsiban elnyomta a buzgóság. Nem baj kisfiam, te már úgyis jártál itt, csak Kingának volt újdonság.

 Még több kép.

Gyökerek

Nem sokan tudják, de abban a szerencsében van részem, hogy egy igazi egri leánykát mondhatok feleségemnek. Ebből fakadóan aztán, amikor csak módunk van rá, visszamegyünk Egerbe, a gyökerekhez. Idén sem volt ez másképp, Kinga legnagyobb örömére.

Még több kép.

Kalandozások

A régi, elhagyatott kőbánya helyén egy frankó kis kalandparkot alakítottak ki. Máté nagyon élvezte amíg beöltöztették a védőfelszerelésbe. Azt már nem annyira amikor rákényszerítettem, hogy minden akadályon másszon, kússzon, csússzon át.Mindíg mondta; "Ez nekem nem jó. Én ettől elfáradok." Én meg mindíg mondtam neki: "Fiam, ez csak akkor jó, ha fáj."

Miután ő már kimászkálta magát, Zsuzsuval mi is végigcsináltuk a felnőtteknek szánt verziót. Mikor lemásztunk az utolsó fáról, Máté már ott várt. Tágra nyílt szemekkel kérdezte: "Apa, neked is fájt?"

Még több kép.

Dinópark

Oo-ooo, attól tartok utazásunk nem csupán interkontinentális, de interchronologikus is. Egyik pillanatban még a gyöngyösi strandon süttetem a hasam, a másikban meg már dinók között sétálgatok.

Még több kép.

Fut a gyöngyösi vonat

Az elmúlt pár napot barátok, unokatesók látogatásával töltöttük. Nem sorolom fel kiknél voltunk, úgyis tudja mindenki. Tuti fix, hogy nyomot hagyott mindenkiben, ahogy átviharzott rajtuk kis családom. Viszont ezúton szeretném megköszönni mindenkinek a kedvességét, vendégszeretetét, segítségét.

Ma eljutottunk I-hoz és Gyapához Gyöngyösre. Sokáig gondolkoztak, hogyan tudnák űberelni Gyuszipapa traktoros kalandját, amíg ki nem eszelték, hogy a helyi kisvasúton robogjunk fel a Mátrába egy kis túrázásra.

Még több kép.

Róma 5

A mai napra nem szerveztünk semmit, gondoltuk kicsit még sétálgatunk, 'kávézgatunk' aztán délután kimegyünk a reptérre és irány haza. A tegnapelőtti sztrájk azonban keresztülhúzta számításainkat, a Colosseumot még nem láttuk belülről.

Nagyon megkönnyebbültem, mikor a kasszánál minden magyarázkodás nélkül elfogadták a sztrájk napjára szóló belépőnket. Az itteni idegenvezető nagyon tárgyilagos volt, de azért tőle is hallottunk érdekes dolgokat. Például, hogy az a sok luk az épület falán nem a világháború korából visszamaradt lövésnyomok eredménye, mint a pesti házak falán, hanem még korábban kilopkodták a köveket összetartó vaskapcsokat. Vagy, hogy a a Colosseumnak nem is ez a neve, hanem Amfiteatrum Flavium. A Colosseum nevet a közelében álló, hatalmas Néró szoborról kapta, jóval a rómaiak után. Meghogy Szent Péter székesegyház nagyrésze a Colosseum köveiből épült.

Aztán elmentünk a Forum Romanum utcáin sétálni. Hihhetetlen, hogy azokat a köveket valakik több, mint 2000 évvel ezelőtt rakták mostani helyükre. A nap végére annyi romot láttunk már, hogy teljesen elegem lett a belőlük.

Jó volt újra visszaindulni Magyarországra. És az is jó, hogy Róma repülővel annyi, mint Pest-Győr kocsival.

Még több kép.

Róma 4

A tegnapi séta utána ma nem vágytunk mászkálásra. Még szerencse, hogy a Vatikán meg a Szent Péter tér a székesegyházzal pont a szomszédban volt. Gondoltuk oda átugrunk, megnézzük aztán vissza és a mai napra elég is lesz. A terv jó volt, de volt egy-két meglepetés.

Senki nem számított arra, hogy a Pápa éppen ma fog nyilvános misét tartani. Ennek következtében a Szent Péter tér átjárhatatlan volt, a környék pedig hemzsegett áldásra váró halandóktól. Próbálunk mindenhová pontosan érkezni és az ilyen váratlan fordulatok miatt mindig el is késünk. Most is loholnunk kellett a Vatikán múzeumhoz, hogy le ne késsük a vezetett túra kezdetét.

Vicces kis idegenvezetőt kaptunk. Rengeteg adattal szolgált, de azért kis viccekkel is emlékezetessé tette a látogatásunkat. Egyik alkalommal rámutatott a lábunk alatt elkerített díszes mozaikra és megkérdezte: "Tudják mi a baj ezzel a mozaikkal? ... Hogy nem az én fürdőszobámban van." Máskor meg megkérdezte van-e közöttünk amerikai. Akik feltették a kezüket azoknak azt tanácsolta vegyenek egy szobrot alaposan szemügyre. Pár másodperc múlva: "Ugye maguk szerint is tiszta Clinton?" Ezek után már mindenki csak Clintont látott a szoborban.

A kiállított tárgyak pazar gyűjteményt alkotnak. A látogatás viszont nagyon rosszul van megszervezve. Annyi embert engednek be egyszerre, hogy az egyébként tágas folyosók is szűknek érződnek. Végig az volt az érzésem, hogy patkány vagyok a labirintusban. Mivel azonban nagyon nem szeretem, ha másik három patkány liheg hátulról a fülembe, mire a Szixtuszi kápolnához értünk kicsit elegem lett. Talán ezért is nem estem hasra Michelangelo remekművétől. Az elvégzett munka valóban tiszteletre méltó, de a képek sokkal jobban néznek ki szerintem a könyvek, prospektusok oldalain.

Levezetésként felmásztunk a székesegyház kupolájába, beálltunk Jézus és a tanítványai mögé - a térdükig sem értünk - a homlokzaton, majd fel és alá barangoltunk a templom hatalmas épületében. Este nem volt szükség altatóra dalra elalváshoz.

Még több kép.

Róma 3

Ma megszűnt a káosz, üresek az utak.

Reggel 9-kor épp elindultunk a Colosseumhoz, mikor a jegyárus nem volt hajlandó napi jegyet adni, mondván talán már nem is lesz több busz, sztrájk van. Pánik, rohanás, fel a buszra, gondolkodás; egyáltalán nem vettünk jegyet. Nembaj, fent vagyunk, nem fogjuk lekésni a csoportunkat. A Colosseumnál sok ember, de nem látjuk a nagy sort. Kiderült, hogy ez általános sztrájk, a város nevezetességei is zárva vannak.

Miután Zsuzsu leteremtette a szerencsétlen rendőrt - aki volt bátor érdeklődésünkre őszintén válaszolni - hogy ezt mégis hogy képzelik, átgondoltuk a lehetőségeinket. Úgy határoztunk, hogy olyan helyeken fogunk sétálni, ahol amúgy nem sétáltunk volna.

Meg is terveztük utunkat egy tájékozódásra teljesen használhatatlan térkép alapján. Ennek eredményeként egy óra kemény menetelés után visszajutottunk oda, ahonnan elindultunk. Jó lecke volt, többé nem bízunk a térképekben.

Délután fél 4-ig róttuk a város eldugott kis utcácskáit és gyönyörködtünk névtelen emlékeiben. Találtunk pl. egy freskót egy ház falán, amit állítólag Raffaello festett.

Még több kép.

Jelentem a szieszta működik. Alig 2 órával azután, hogy hazaértünk, nem voltunk restek visszamenni a városba. Mondjuk ebbe nagy szerepe volt annak is, hogy a sztrájk véget ért és a buszok újra jártak. Az Trevi kút volt a cél - esti fényben is látni akartuk - de a Piazza Venezian is találtunk pár érdekes helyet ami eddig elkerülte a figyelmünket.

Róma 2

A tegnapi eső csak mézesmadzag volt; ma megint 30 fokok és napsütés. Az időnkénti felhőket és szellőket úgy várjuk, mint a messiást. Ha végre jön egy, elmormogunk egy hálaimát.

Bár minden nagyon közel van egymáshoz, mi mégis lejártuk a lábunkat; Piazza Navona, Pantheon, Aurelio oszlopa, Trevi kút, Spanyol lépcső, Piazza del Popolo, Trajanusz oszlopa, Victor Emanuell emlékhely, Szt. Péter tér meg még pár dolog aminek a nevét sem tudom.

Még több kép.

Ráköszöntem, hogy "Áve Cézár!".

Összerezzent, még a telefon is kiesett a kezéből, aztán szemlesütve, kezet lógatva elindult a Colosseum felé. Nagyon gyengén értem az ó-latint, de valami olyasmit mormogott a szája alatt, hogy "Már megint lebuktam a telefonálással. Most mehetek statisztának az esti showra."

Állítólag azóta sem látta senki. Vigyázzatok mivel viccelődtök az utcán mások füle hallatára.

Kinga nagyon ért az építészethez; ha valami szépet lát, mosolyog, egyébként alszik.

Sikerült megfejtenem az olasz káosz működését. Egyszerűen zero toleranciájuk van a tökölődéshez. Ha valaki tudja mit akar és csinálja is, akkor utat adnak neki. Ha tétovázik akkor semmibe veszik. Így sikerült egyszer lemaradnunk egyszer pedig fennmaradnunk a buszon.

Róma 1

Az egyik pillanatban még az ikrek szülinapját ünnepeltük Csepelen a másikban meg leszállt a gépünk Rómában. 25 fok és enyhe eső fogadott minket, ami felüdülés volt a magyarországi kánikula után.
 
Az olaszok teljes káosz. Busszal mentünk a belvárosig. Mikor megvettük a jegyet mondták, hogy tegyük a babakocsit a másik oldalra; inkább vigyük fel a buszra; adjuk oda majd ők beteszik; minek nekünk babakocsi? Az autópályán a busz minimum 2 sávban ment egyszerre. Egymásra merőleges utcákra ugyanaz az információ van kiírva. A taxi a szembesávban száguldozik.

Szerencsésen elértünk a szállásig, ami tök jó. Akkora, hogy még vendégeket is fogadhatunk. Ráadásul az ajtóból látjuk a Szt. Péter tér oszlopait. Akikkel eddig beszéltünk mind nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Egyelőre Kingának is tetszik a város. Mi meg egyfolytában Mátéra gondolunk, aki még azt is megígérte, hogy nem szalad el tőlünk, csak hozzuk magunkkal.