vasárnap, április 27, 2008

Az evolúció gyöngyszeme

Két hete ismét sikeresen teljesítettem a Sydney Corporate Triathlon verseny távját. Bár az időm javult pár másodpercet a tavajihoz képest, mégis leszorultam a dobogó második fokára. De engem ez nem zavar egyáltalán mert a csapatversenyben nincs "én" csak "mi". Szóval mi jók voltunk, de egyikünk még jobb.

A verseny délutánján már zuhogott az eső és az elmúlt 2 hétben csak rövid szünetekre állt meg. Ezért aztán nem igényelt nagy erőfeszítést, hogy rábeszéljük Laciékat egy kis kirándulásra. Nem mentünk messzire, csak a kerek erdő szélire meg a múltkori hajókázás helyszínéül szolgáló öböl túlsó oldalára.

Még több kép.

Nagyon jól sikerült a napunk. Estére mindenki alaposan kifáradt.

csütörtök, április 17, 2008

Joghurt torta kocsonyával

Minden évben eljön a nap mikor éveim száma eggyel növekszik. Én minden évben elkövetek minden tőlem telhetőt, hogy aznap ne legyek elérhető és így elmaradjon a dolog. Mégis minden évben elronthatok valamit mert eddig még sosem jártam sikerrel. Namindegy.

Zsuzsumra időnként rátör a főzhetnék. Idén nagy mázlim volt; ez az idő egybeesett a születésnapommal. Sikerült a figyelmét a kedvenc tortám elkészítésére koncentrálnom. Nagyon nyami lett.

Még több kép.

A mellette latható kocsonya után is megnyalta mindenki az összes ujját. Ja, az együtt fogyasztás nem volt kötelező, de senkit nem fogtunk vissza.

szombat, április 12, 2008

Tolvaj! Fogják meg!

Tegnap meló után, beugrottunk Zsoltékhoz. Ők most a pici gyerekkel nem nagyon mozgékonyak, igazából mióta megszületett Álmos nem is láttuk őket.

Zsuzsu is én is melóból jöttünk közvetlenül, két irányból, külön kocsival. Én érkeztem először, le is állítottam Tódit a kocsi felhajtóra. Zsuzsu látta a helyzetet és közvetlen mögém állt Maya-val, mondván úgyis egyszerre megyünk majd el. Jót beszélgettünk aztán mikor az indulás került szóba Zsuzsu nem találta a kocsikulcsát. Még viccelődött is, hogy talán a kocsiba felejtette.

5 perc múlva kimentem és megnéztem és megtaláltam. Először nagyon morcos lettem aztán elhatároztuk, hogy csak azért is hazamegyünk. Zsolt amúgy is a magyar MacGyver hírében áll szóval a legjobb helyen történt velünk a legrosszabb. Kemény fél óra alatt sikerült is kinyitnunk a kocsit mindenféle külső sérelem okozása nélkül.

Két tanulsága van a dolognak:
- a rossz, hogy ezek szerint Zsuzsu autója csak azért van még a tulajdonunkban, mert a kutyának sem kell
- a jó, egyszerűen autót lopni jó.

(Hogy esetleg beszerezzünk egy pótkulcsot az eszünkbe sem jut.)