Tegnap meló után, beugrottunk Zsoltékhoz. Ők most a pici gyerekkel nem nagyon mozgékonyak, igazából mióta megszületett Álmos nem is láttuk őket.
Zsuzsu is én is melóból jöttünk közvetlenül, két irányból, külön kocsival. Én érkeztem először, le is állítottam Tódit a kocsi felhajtóra. Zsuzsu látta a helyzetet és közvetlen mögém állt Maya-val, mondván úgyis egyszerre megyünk majd el. Jót beszélgettünk aztán mikor az indulás került szóba Zsuzsu nem találta a kocsikulcsát. Még viccelődött is, hogy talán a kocsiba felejtette.
5 perc múlva kimentem és megnéztem és megtaláltam. Először nagyon morcos lettem aztán elhatároztuk, hogy csak azért is hazamegyünk. Zsolt amúgy is a magyar MacGyver hírében áll szóval a legjobb helyen történt velünk a legrosszabb. Kemény fél óra alatt sikerült is kinyitnunk a kocsit mindenféle külső sérelem okozása nélkül.
Két tanulsága van a dolognak:
- a rossz, hogy ezek szerint Zsuzsu autója csak azért van még a tulajdonunkban, mert a kutyának sem kell
- a jó, egyszerűen autót lopni jó.
(Hogy esetleg beszerezzünk egy pótkulcsot az eszünkbe sem jut.)
