Bradley cimborámnak ma volt az esküvője amire mi is hivatalosak voltunk. Az időjárás hozzájuk sem volt kedvesebb, mint annak idején hozzánk (lehet ez jó előjel?!). A házasságkötő szavait alig lehetett hallani, olyan erősen verte az épület tetejét az eső.
A szertartás, csakúgy, mint az azt követő vacsora rendkívül szerény volt. Állítólag itt ez a szokás. Fel is készítettek minket rá előre, de még így is meglepett, mikor 11-kor közölték, mindenki hörpintse fel az italát, mert az étterem zár.
Hm, valószínűleg itt valami mással teszik felejthetetlenné ezt az napot.
szombat, január 28, 2012
csütörtök, január 26, 2012
Jön a víz babám
Mariannék tegnap bár vizesen, de azért simán hazaértek. Nem úgy Attiláék. Sajnos ma elöntötte a tengerparton vezető, fő útvonalat a víz. Ezt a videót küldték, kb 40 km megtétele után (Sydney olyan 650 km-re van onnan).
Minden újság azzal van tele, hogy az állam északi részét árvíz önti el hamarosan. Attiláéknak nem is sikerült átmenni a következő városon. Szerencséjükre van egy menekülő útvonal a kontinens belseje felé. Jó nagy kerülő. Valószínűleg megduplázza az amúgy sem rövid menetidejüket, de legalább hazajutnak valamikor.
Minden újság azzal van tele, hogy az állam északi részét árvíz önti el hamarosan. Attiláéknak nem is sikerült átmenni a következő városon. Szerencséjükre van egy menekülő útvonal a kontinens belseje felé. Jó nagy kerülő. Valószínűleg megduplázza az amúgy sem rövid menetidejüket, de legalább hazajutnak valamikor.
szerda, január 25, 2012
Újra itthon
Minden gond nélkül, hajnali 3 körül hazaértünk. Sajnos az idő itt sem sokkal jobb, mint Yamba-ban. Éppen nem esik, de azért a sátrat nem merem kiteríteni száradni.
Milyen jól tettük, hogy tegnap eljöttünk. Yambában egyfolytában esik. Mariannék, akik nem jöttek haza egy nappal előbb, végig esőben voltak kénytelenek pakolni.
Milyen jól tettük, hogy tegnap eljöttünk. Yambában egyfolytában esik. Mariannék, akik nem jöttek haza egy nappal előbb, végig esőben voltak kénytelenek pakolni.
kedd, január 24, 2012
Spuri haza
Az idei nyaralásról vegyes érzelmeim vannak. Igazán jó volt a családdal és barátokkal egy teljes hetet gondtalanul eltölteni. De azért a mindössze három, többnyire felhős néha derűs napnál több is megszakíthatta volna az állandó esőzést.
Máté volt az egyetlen akit egyáltalán nem zavart a rengeteg eső. Ő így is úgy is kint rohangált kis barátaival. A szülők meg csak idegeskedtek, mikor napjában már negyedszerre kellett rajta ruhát cserélni, mert bőrig ázott. Kinga már nem volt ilyen egyszerű eset. Őt sem zavarta volna az eső, de azért már csak nem engedték ki a szülők. Így aztán majdnem az egész hetet babakocsiban és ölben kellett töltenie. Ha a sátorban játszhatott a földön az már maga volt a kötetlen szabadság.
Azért jó dolgok is voltak: láttunk delfineket vadon viszonylag közel a parthoz, sokat fürödtünk a medencékben, bicajoztunk, sárkányt eregettünk, bingóztunk, kajakoztunk, mászókáztunk, jókat főztünk, meg vertük a blattot esténként, stb...
Tegnap esett, holnapra sok esőt mondanak. Rövid tanakodás után Zsuzsuval úgy döntöttünk, nem holnap reggel pakolunk, hanem már ma (amíg nem esik) és este hazavezetünk.
hétfő, január 16, 2012
Csókolózni jó
Mint minden család, mi is szépen gyarapodunk. Félreértés ne essék, most specko nem a gyermekszámra gondolok, hanem a hozzájuk, tartozó kacatokra, meg azokra a dolgokra amire egyébként nem biztos, hogy szükségünk lenne. Idén ez odáig fajult, hogy utánfutó nélkül már neki sem tudtunk vágni a már "szokásos" Yamba-i kempingezésnek.
Bár barátaink, akik egy nappal korábban indultak, figyelmeztettek, hogy nincs valami jó idő (állandóan zuhog), azért mi hajnali 3.40-kor nekivágtunk a hosszú útnak. Szerencsénkre a srácok hamar visszaaludtak és szinte csak akkor voltak ébren mikor amúgy is meg akartunk állni enni, inni, stb. Bár mi végig napsütésben utaztunk (szórványos záporokkal tarkítva), uticélunkról továbbra is nedves híreket kaptunk, ezért aztán megálltunk Coffs Harbourban csókolózni.
Mielőtt megdöbbennétek, hogy micsoda erkölcsi fertőben neveljük csemetéinket elárulom, igazából delfinek és fókák nyomták a csókokat.
Fél öt körül érkeztünk a táborba napsütésben. Gyorsan neki is álltunk felverni a sátrunkat. Az első zuhany akkor érkezett mikor kiterítettük a belső sátrat. Este tízig építkeztünk, közben szinte mindenünk elázott, de a végén legalább volt hol aludnunk. Az éjszaka viszonylag jól telt. Kinga csak egyszer ébredt és kaja után vissza is aludt. Szomszédaink még nem is sejtik ki költözött melléjük a táborba.
Bár barátaink, akik egy nappal korábban indultak, figyelmeztettek, hogy nincs valami jó idő (állandóan zuhog), azért mi hajnali 3.40-kor nekivágtunk a hosszú útnak. Szerencsénkre a srácok hamar visszaaludtak és szinte csak akkor voltak ébren mikor amúgy is meg akartunk állni enni, inni, stb. Bár mi végig napsütésben utaztunk (szórványos záporokkal tarkítva), uticélunkról továbbra is nedves híreket kaptunk, ezért aztán megálltunk Coffs Harbourban csókolózni.
Mielőtt megdöbbennétek, hogy micsoda erkölcsi fertőben neveljük csemetéinket elárulom, igazából delfinek és fókák nyomták a csókokat.
Fél öt körül érkeztünk a táborba napsütésben. Gyorsan neki is álltunk felverni a sátrunkat. Az első zuhany akkor érkezett mikor kiterítettük a belső sátrat. Este tízig építkeztünk, közben szinte mindenünk elázott, de a végén legalább volt hol aludnunk. Az éjszaka viszonylag jól telt. Kinga csak egyszer ébredt és kaja után vissza is aludt. Szomszédaink még nem is sejtik ki költözött melléjük a táborba.
csütörtök, december 08, 2011
Kibújtak
Mindig szívesen írok, ilyen és ehhez hasonló, örömteli eseményekről.
Szóval ma este Zsuzsu éppen Kingázott, mikor hirtelen hatalmasat sikított. Én rögtön értettem, hogy ez nem valami öröm sikoly volt, hanem a fájdalom hozta ki belőle. Mérhetetlen inteligenciámnak köszönhetően nem tartott sokáig megértenem; Kingának megvannak az első fogai. :)
És hogy mindezt fokozza, ma először, bár kissé bizonytalanul és erőtlenül, de megtette az első lépéseket négykézláb. Mi ebben olyan nagy szám kérdezhetnétek, hiszen már eddig is bejárta a lakást. Ez igaz, válaszolnám én, most viszont az eddigi oldalra gurulás és hátrafelé tolatás helyett előre haladt.
Szóval ma este Zsuzsu éppen Kingázott, mikor hirtelen hatalmasat sikított. Én rögtön értettem, hogy ez nem valami öröm sikoly volt, hanem a fájdalom hozta ki belőle. Mérhetetlen inteligenciámnak köszönhetően nem tartott sokáig megértenem; Kingának megvannak az első fogai. :)
És hogy mindezt fokozza, ma először, bár kissé bizonytalanul és erőtlenül, de megtette az első lépéseket négykézláb. Mi ebben olyan nagy szám kérdezhetnétek, hiszen már eddig is bejárta a lakást. Ez igaz, válaszolnám én, most viszont az eddigi oldalra gurulás és hátrafelé tolatás helyett előre haladt.
kedd, november 29, 2011
MacGyver
Ma a este a sors próbára tette a Zsuzsuban és bennem lakozó MacGyver-t.
A fürdőszobánk ajtaja zárható. Nincs is ezzel semmi baj, általában ez mindenhol így van. A zárásra sokféle megoldást kitaláltak már többnyire arra törekedve, hogy minél egyszerűbb legyen. A mi esetünkben ezt egy pici pöcökkel oldották meg, amit gyerekjáték bezárt pocícióba lökni.
Olyannyira, hogy ma este Máté is megtette. Sajnos Zsuzsu ezt nem vette észre és mit sem sejtve behúzta maga mögött az ajtót.
Nyitva
Zárva
Sajnos amennyire könnyű zárni az ajtót, olyan nehéz szétszerelni a zárszerkezetet. Igazából nem is lehet máshogy csak a belső oldalról kezdve. Az meg ugye kicsit nehézkes, ha az ajtó zárva van. Az ember első gondolata, hogy majd egy kreditkártyával szépen visszatolja a zárnyelvet, mint a filmekben. Ezzel csak a fém ajtókeret nem értett egyet ami szépen meggátolta ezt a megoldást.
Már megfontoltam, hogy végső esetben betöröm az ajtót, mikor jött egy ötlet (az internetről), mit csinálna ilyenkor MacGyver?
Betolna egy papírlapot az ajtó tetejénél.
A végére erősítene egy madzagot mielőtt a másik oldalon leesne.
Amikor a papírlap leesett, szépen kipiszkálná az ajtó alján a madzaggal együtt. A madzag végére rákötözne egy kicsi meghajtogatott, drót ruhafogast, amit, miután átdugta az ajtó alján, a kilincs magasságáig húzna.
Kis próbálkozás után, ha szerencséje van (MacGyvernek mindig szerencséje van) az akasztó fennakad a kilincsen. Ekkor az akasztó alsó végére kötözött madzaggal visszafele húzná, ami a kilincset lenyomná és az ajtót kinyitná.
Nem is olyan nehéz, igaz?
Olyannyira, hogy ma este Máté is megtette. Sajnos Zsuzsu ezt nem vette észre és mit sem sejtve behúzta maga mögött az ajtót.
Nyitva
Zárva
Sajnos amennyire könnyű zárni az ajtót, olyan nehéz szétszerelni a zárszerkezetet. Igazából nem is lehet máshogy csak a belső oldalról kezdve. Az meg ugye kicsit nehézkes, ha az ajtó zárva van. Az ember első gondolata, hogy majd egy kreditkártyával szépen visszatolja a zárnyelvet, mint a filmekben. Ezzel csak a fém ajtókeret nem értett egyet ami szépen meggátolta ezt a megoldást.
Már megfontoltam, hogy végső esetben betöröm az ajtót, mikor jött egy ötlet (az internetről), mit csinálna ilyenkor MacGyver?
Betolna egy papírlapot az ajtó tetejénél.
A végére erősítene egy madzagot mielőtt a másik oldalon leesne.
Amikor a papírlap leesett, szépen kipiszkálná az ajtó alján a madzaggal együtt. A madzag végére rákötözne egy kicsi meghajtogatott, drót ruhafogast, amit, miután átdugta az ajtó alján, a kilincs magasságáig húzna.
Kis próbálkozás után, ha szerencséje van (MacGyvernek mindig szerencséje van) az akasztó fennakad a kilincsen. Ekkor az akasztó alsó végére kötözött madzaggal visszafele húzná, ami a kilincset lenyomná és az ajtót kinyitná.
Nem is olyan nehéz, igaz?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
