Nyugodjon meg mindenki, bár sokáig aludtunk nem késtük le a mai programokat.
Viszonylag hamar értünk Zsákos Frodó falujának határába. Ugyan kicsit kiábrándító a nagyipari jelleget öltő turista feldolgozó üzem, de aztán az ember mindent elfelejt, amikor ott áll a nagy tölgyfa alatt, Bilbó hazának kapujában.
Sajnos Mátét, bár Sydneyben mindig izgatottan beszélt róla, nem nagyon hatotta meg a hely szelleme. Kingát meg még annyira sem. Így aztán az idegenvezető történeteiről többnyire lemaradtunk.
Az idő esősen indult, de aztán elállt. Olyannyira, hogy mindjájunknak sikerült többé-kevésbé leégnie.
Délután átautóztunk Rotoruába, a helyi termál régió fővárosába. Még az autóból ki sem szálltunk már megcsapta orrunkat a gejzírek kénes szaga. A település közepén levő nagy park tele volt különböző tipusú gejzírekkel. Volt ott bugyogó sárgödör, fortyogó tejtócsa, kukta tetőként működő sziklatömb, kristálytiszta melegvizes barlang és nyilvános lábáztató.
Utóbbi kb térd alattig ért. Nekem. Máténak combközepéig, Kingának meg derékig. Ezt onnan tudom, hogy kérés és főleg engedély nélkül mellém álltak miközben én a medence mélységét teszteltem. Természetesen én még a rövid gatyám szárát is felhúztam. A srácok nem.
Este még néztünk egy Maori előadást vacsora közben, ahol Kinga beállította minden idők legfiatalabb önkéntes táncosának rekordját.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése