Közép Földe

Elég régen nem írtam már. Pontosan azóta, amióta (szerintem) semmi említésre méltó nem történt velünk. Ma pontosan ezért kell megtörnöm a csendet.

Reggaqel 6-kor ébresztettem a csemetéket, gyors reggeli és már húztunk is ki a reptérre. Irány Közép Földe, azaz Új Zéland északi szigete.

Még több kép.

A repülő út viszonylag simán ment. Leszámítva, hogy miután az automata rendszer nem volt képes minket becsekolni, a kedves személyzet átkeresztelt engem Mr Kinga Eles-sé. Tette mindezt oly alapossággal, hogy a hiba jelentése után fél órát harcoltak a rendszerrel majd megkértek, hogy változtassak nevet; útlevelet cserélni valószínűleg könnyebb.

Aztán Kinga első repülése semmiben sem különbözött a vele egy korúak első repülésétől. Mint a sajt kukac, olyan volt. Leszámítva mikor le és felszállásnál magamhoz láncoltam; akkor átment tűzoltó szirénába.

Máté egész jól viselte az utat. Próbált TVzni, mint a nagyok, de valószínűleg ezen a repülőn túl közel volt a képernyő mert szegény kb félútnál kitette a taccsot.

A felhők felett egyfolytában ragyogott a nap. Így aztán teljesen jó hangulatban érkeztünk meg Aucklandba, ahol pontosan az a jó idő várt, amit már hetek óta jósolnak nekünk; 20 fok és eső.

Zsuzsu annyira ráizgult a bérelt Mazda 3-ra, hogy hagytam vezetni. A dolognak megvolt az a kellemes mellékhatása, hogy mindenhova odataláltunk.

A nap fénypontja a szálloda jakuzija volt. A srácok annyit ugráltak, hogy buborékoztató  nélkül is forrt a víz. Persze a sok ugrálásnak fejtörés lett a vége. Most nem is igazán tudom, hogy a család alszik vagy pedig elájult.

Közép Földe 2 órával előbbre jár Ausztráliánál. Remélem nem fogjuk átaludni a holnap reggeli programot.