Kaparnak a kerekek

Az egyik kolléga, Martin, valószínüleg a felesége ötlete alapján felajánlotta, hogy tartsunk velük egy terepjáró túrára a Kék Hegyekbe. Hát nekünk sem kellett több, természetesen igent mondtunk.

Szombaton dél körül hagytuk el a civilizáció utolsó bástyáját valahol Lithgow-tól északra. Innentől kezdve ne is kérdezzétek merre jártunk mert még ha megkínoztok sem tudom.

Csak 2 dolog biztos:
1) Voltunk az Elveszett Városban - Lost City - amit csak terepjáróval lehet megközelíteni. Az egész érdekes sziklaformációk csoportja, ami meglepő módon, valami elhagyatott, pusztulófélben lévő pagodákra hasonlít.

2) Áthajtottunk Sofala-n. Egy kicsi falucska, amit talán az első bevándorlók alapítottak. Még mindíg áll a főutcáján az a benzinkút, amit már a faküllős autók is használtak.

3 napig alig találkoztunk emberekkel. Akikkel találkoztunk azok szembejövő vagy megelőzött autókban ültek. Kommunikációnk egy baráti integetésben ki is merült.

Még több kép.

Az első nap Martinnak sikerült kicsit leamortizálnia az autóját. Nagyon mondjuk nem zavarta a dolog. Az utolsó napon még nekem is odaadta. Nagyon vagány folyókon áthajtani, hegyeket megmászni egy ilyen monstrummal. Aki csak teheti, ne halassza holnapra.

Zsuzsu Nap 2

Az idei év sem múlhatott el anélkül, hogy meg ne leptem volna szívem hölgyét egy kis magam kotyvasztotta semmiséggel. Na jó bevallom, Laci is segített a főzésben egy kicsit, de a tüzet tényleg egyedül felügyeltem.

Idén bográcsgulyás került az asztalra. Az asztal köré meg meghívtam mindenkit, aki él és mozog és beszél magyarul a környéken.

Még több kép.

Nem panaszkodtak. Sőt a végén még repetát is kértek. A lányok jóvoltábol pedig volt mellé saláta, pogácsa és rengeteg palacsinta. Már nagyon régen nem ettem. Pont a legjobbkor jött.

Zsuzsu nap

Megígértem az asszonynak, hogy szülinapja alkalmából a fellegekbe repítem. El is vittem a Sydney Torony étterembe. Sajnos nem engedtek be minket, mert már minden asztal tele volt. Hogy ne maradjunk teljesen hoppon átvittem a kikötőbe, ahol telepakolhatta a kicsi hasát mindenféle tengeri kütyükkel, amit olaszosan tálaltak neki.

Az eredeti tervet sem adtam fel és ma, okosan előre lefoglaltam a helyet. Amit a helyről tudtunk, hogy itt mindenféle Ausztrál állatból lehet lakomázni. Kicsit meglepődtünk mikor kiderült csak kenguru van az étlapon.

Aztán az sem esett jól, hogy a fényképező gépemet otthon felejtettem. Szerencsére volt ott egy "hivatásos" akit megkértünk kapjon már le minket.



Szerintem torzít a kép.