Ami azonban sokkal viccesebb az a vízcsepp vadászat. Tegnap teljesen megbabonázva figyelte fürdés közben, ahogy a vízcseppek lefolynak a kád falán. Gondoltam kis örömet viszek az életébe és odafröccsentettem neki még párat. Aztán megint párat. Utána már megfogta a kezemet így jelezvén még többet kér. Később, mikor véletlenül az arcába fröcséltem véletlenül, a várt sírás helyett hatalmas nevetés volt a reakció. Azt hittem csak tegnap volt ilyen hangulatban, de ma is nagyon élvezte. Hmmm, ez ilyen.
kedd, július 07, 2009
Új játékok
Máté megtanult tolatni. Kezei megerősödtek olyannyira, hogy nem csak feltolja a felsőtestét, de hátra is nyomja magát. A fenekét is emelgeti. Azt mondják ez az utolsó előtti pillanat mielőtt elkezdenek kuszni mászni.
vasárnap, július 05, 2009
Addig jár a korsó ...
A múlt heti bicajozós sikereken felbuzdulva újra nekivágtunk Martinnal a vadonnak. Mivel elég későn kaptunk észbe, nem mentünk messzire, csak a kerek erdő szélire, vagyis bográcsozós törzshelyünkre a Manly Dam-re. Ha valaki érdeklődik egy picit is a mountain bike-ozás iránt, de még nem mondaná magát vér profinak, annak hadd mondjam el mit tanultam ezalkalommal; nem okos dolog ismeretlen helyen, sötétedés után, sziklák között gyakorolni.
szombat, július 04, 2009
Ismétlés a ...
Idestova három éve, hogy Krisztiánék elvittek minket a Royal National (Királyi Nemzeti) Parkba. Mivel nem jutott eszünkbe semmi jobb, amivel méltón ünnepelhettük volna az USA függetlenné válását, hát visszalátogattunk eddigi legjobb bálnaleső helyünkre. Nem is csalódtunk; a lányok csak úgy repdestek örömükben, annyi bálnát láttak hirtelen. Mi meg, Máté fiammal, a háttérbe húzódva, csendben figyeltünk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)