Északi csücsök

Krisztián beajánlotta az egyik barátját, hogy szállásoljuk el egy hétvégére. Mikor felhívott azt ígérte, ő egy low maintenance - kevés törődést igénylő - vendég. Hát ez igaz is volt. Ma például kivittük Palm Beachre. Mikor indultunk vissza mondta, hogy ő maradna. Mi mondtuk ne hülyéskedj, gyere legalább addig vissza, ahol a civilizáció kezdődik. Ő meg mondta, jó, majd jövök gyalog. Hát képes volt majdnem 30 kilómétert gyalogolni a tűző napon.

Ursula, a sivatag királynője

Amióta családunk tagjává vált, beszédtéma, hogy igazából mennyire is használható terepen a mi kis Ursulánk. A beszélgetők hozzáértésétől függően hol több, hol kevesebb bizalmat szavazott meg neki a társaság. Én nagyon nem bírom a bizonytalanságot ezért a hétvégére összehoztunk egy kis tesztvezetést azoknál a homokdomboknál, amikkel az előző hétvégi kirándulásunkkor már kacérkodtunk.

Az átjárót simán megjártuk, kezdtem is magabiztos lenni. A parton lovasok fogadtak minket, amint épp a térdig érő vízben vágtattak. Magabiztosságom akkor ingott csak meg mikor feltűnt a láthatáron az első tevekaraván. Lehet mégsem lesz ez gyalog galopp?

Még több kép.


Sokat azért nem aggódtam, mert két tapasztalt terepjárós barátunk is elkísért minket a biztonság kedvéért. Mint később kiderült a nagy elővigyázatosság teljesen felesleges volt. Ursulánk derekasan helytállt a mély és laza homokban. Párszor ugyan elakadtunk, de vontatásra nem volt szükség csupán biztatásra.





Míg apa adrenalin szintje a plafont verdeste, anya szépen napoztatta hosszú lábait az ablakban, Máté pedig csendesen átaludta a kaland nagy részét. Amikor nem aludt és volt rá lehetősége, kihasználta az alkalmat és homokozott egy picit. Aztán egész estig be nem állt a szája, hogy ő ekkora homokozót még az életben nem látott.

Hosszú hétvége, röviden

Itt Sydney környékén most Hétfőn ünnepeltük a munkát. Az iskolásoknak nagyon jó dolguk van, mert e nemes napot összekötötték a tavaszi szünet kezdetével, úgyhogy ők a következő két hétben is ünnepelgetnek majd. Általában mindenki igyekszik ezen a hosszú hétvégén kiszabadulni a városból ezzel hatalmas dugókat okozva.

Mi is hasonlóan gondolkoztunk, de nem nagyon akartunk a dugóban ácsorogni ezért már Csütörtökön elindultunk északnak, hogy a Myall Lakes-nél kempingezzünk. Útközben kicsit tesztelni szerettük volna Ursula - Ursula Minor, az új családi autónk - terepjáró képességét. A Stockton Beach-i homokdűnékre kivezető utat megtalálni viszont nem is olyan könnyű. Egy kisebb eltévedés után - amit csak Máté élvezett, mert volt lehetősége befalni a helyi játszótér aljnövényzetét - és a telefonos segítség kérés után sikerült Anna Bay-nél homokban vezetni.

Még több kép.

Kicsit későn, de még sötétedés előtt érkeztünk a kempingbe. Sátorverést kicsit késleltette az izgalom, amit három jól megtermett, emberszabású kenguru okozott. Olyan közel mentünk, amennyire csak tudtunk, Máté érdeklődését mégsem keltették fel.

A táborozás egyébként nagyon tetszett mindenkinek. Máté olyan nagyokat aludt a friss levegőn, hogy néha már aggodni kezdtünk él e egyáltalán.

Másnap beborult az ég. Szerencsére azonban nem esett az eső. Délután elugrottunk a közeli őserdőbe egy kis túrázásra, ami Kata jóvoltából Dzsungel akrobatikába torkollott. Mindenki a liánokon hintázott, még Máté is.

Még több kép.

A harmadik napon megjött a szél és az eső. Dél körül azt vettük észre, hogy semmi mást nem csinálunk mint a szél által kiszakított pöcköket dugdossuk vissza, meg a felgyűlt pocsolyákat probáljuk lecsapolni. Máté mindebből semmit nem vett észre. Kifijezetten jól érezte magát mivel a vizes fűre nem tudtuk letenni ezért aztán kézből kézbe járt.

Fél nap ázás után a sátrunk elkezdett ereszteni. A családi kupaktanács úgy döntött ez így már nem vicces. Összepakoltunk és usgyi hazarobogtunk. Valaki azt javasolta másszuk meg az út mentén található homokdombok egyikét. Nagyon jó ötlet volt mert pazar látvány tárult elénk.

Még több kép.