Kék Hegyek

Annak a kimondhatatlan nevű Izlandi vulkánnak köszönhetően, Zsuzsu apukájának sajnos el kellett halasztania az indulását. Mi viszont nem engedhettük meg magunknak, hogy egy háromnapos hétvége hosszabb kirándulás nélkül teljen. Nosza gyerünk ki a Kék Hegyekbe.

Szerencsések voltunk mert bár az idő kicsit esős volt ez szinte alig befolyásolta a programunkat. I-val végigjártuk a nevezetességeket; Vörös Kezek barlangja, Wenthworth vízesések, Három Nővérek, Evans meg Victoria kilátók. Mint minden először odalátogatót, I-t is kiültettük a nagy szikla szélére.

Még több kép.

Máté rengeteget sétált. A sok lépcső sem zavarta, sőt megtanult kétlábbal leugrálni a lépcsőfokokról. Nagyon vicces volt az első száz lépcsőnél. Számunkra utána már csökkent a mutatvány élvezeti értéke, de ez Mátét egyáltalán nem hatotta meg. Egész hétvégén nem volt hajlandó másképp közlekedni a lépcsőkön.

Újra 30

Megint eltelt egy év. Nem lettem okosabb. Már megint hagytam magam rábeszélni, hogy részt vegyek a szokásos, évenként megrendezett triathlon versenyen. Zsuzsu a két dolgot összekapcsolta legújabb hobbijával és ezt a torta remekművet alkotta nekem titokban. :)

Még több kép.

Zsuzsu állítása szerint a figurákat egy trófea bolt kifosztásával szerezte.

Delfin lesen

Máté egyre nagyobb érdeklődést mutat az állatok iránt. Attól eltekintve, hogy a múltkor pár percre bekukucskáltunk az állatkerbe és ott látott egy fókát úszni a medencében, még csak szárazföldi állatokkal találkozott. Ma meglepetésként elvittük delfin lesre.

Még több kép.

Nagyon élvezte. A delfineket. Mikor a sültkrumplit áthúztuk a fülén azt nem annyira. Viszont meg kell értenetek; nekem sem esett jól mikor ledugta a torkomon azt a műanyag kést.

Kulcsszó: kifárasztás

Hirtelen arra eszméltünk Mátéval, hogy három nő vesz körül minket. Kis matekozás után mindketten beláttuk, hogy ők vannak túlerőben. Egy rövid taktikai megbeszélés következett, ahol úgy döntöttünk, (biztos, ami biztos) kifárasztjuk őket.

Első nap gyorsan bejártuk a West Head-et. Mivel este mindenki úgy aludt, mint a bunda, másnap az állatkertet is körbesétáltuk.

Potya Mama

Ágiék, véletlenül, ugyanarra a napra foglalták a nagymama repjegyét, mikor az ő kempingezésük is kezdődött. Engem kértek meg, hogy juttassam el Ágimamát a reptérig és segítsek neki a bejelentkezésnél.

Éppen ebbéli kötelességemnek tettem eleget, mikor egy kitöltendő formanyomtatványon szereplő kérdésre, szokatlan választ kaptam. Valahogy így hangzott:

- "Útlevélszámod?"
- "ZF324 .... Úristen!"
- "?"
- "Ez az Ági útlevele!"

A kezdeti sokkot túlélve, szomorúan konstatáltuk, hogy sem időnk, sem lehetőségünk nincs arra, hogy Ágimama útleveléhez időben hozzájussunk. Kis pénz fejében rendkívül készségesen áttették a jegyét egy későbbi időpontra. Mi pedig befogadtuk Ágimamát pár éjszakára, hogy mégse legyen egyedül egy üres lakásban, amihez egyébként kulcsunk sincs, szóval be sem tudnánk jutni.

Hát így lett Drazsénak potya nagymamája.