Rohanás haza

29.-én du. kötött ki a hajó Airlie Beach-en. 31.-én már Sydney-ben szerettük volna nézni a tüzijátékot. Matematikus nyelven 2100 Km 2 nap alatt. Na ez az, amit nem szeretnék mégegyszer levezetni. Megállás az nem sok volt (nincs).

Visszafelé csakazértis megálltunk Rockhampton-ban steak-et enni. Kicsit furcsán néztek ránk reggel kilenckor, de mosolyogva hozták a zamatos husikat.

Aztán megálltunk egy opál boltban is. Kellemesen elbeszélgettünk a finn tulajdonossal. Megmutogatta a saját opál gyűjteményét.

Még több kép.

Hajókázás

A másnap reggel erre a látványra ébredtünk.

Még több kép.

A k0vetkező 3 napról nem sokat tudok elmondani. Folyamatosan értek minket az élmenyek; gyönyörű vizeken hajóztunk, búvárkodtunk, sétáltunk a szigeteken, a személyzet befogott minket a vitorlák felvonásába és leengedésébe, mulatoztunk.

Az igazán ígéretes matrózok (bárki) abban a megtiszteltetésben részesültek, hogy kormányozhatták a hajót.

Még több kép.

Csak egy valami hiányzott (nincs), a verőfényes napsütés.

Boxing Day

Ezt a kifejezést - Dobozoló nap - itt hallottam először. Ausztráliában ma nyitják ki a Karácsonyi dobozokat a fa alatt. Nekünk nincs dobozunk. Nem panaszkodom, mi akartuk így, csak mondom, nincs.

Délutánra már meg is érkeztünk Airlie Beachre. A hely nekünk már ismerős volt előző kirándulásunkról és most Beáékat is elbűvölte. Bejelentkeztünk a hajóra, leparkoltuk Tódit egy zárt garázsban és egészen indulásig a hűs lagúnában áztattuk magunkat a vízben. Nagyon rossz így Karácsonyozni, sose próbáljátok ki. ;)

Este behajóztunk. Még vacsora elött kifutottunk a tengerre, áthajóztunk a Whitsunday Island keleti felére és lehorgonyoztunk a Whiteheaven Beach-en.

Karácsony III

Asszem ettől a naptól fogva mondhatjuk, hogy kis kirándulásunk a 'nincs' jegyében telt.

Reggel korán elindultunk Tiboréktól, aminek ők nagyon örültek, mert már várt rájuk lent a taxi, ami vitte őket a reptérre. A mi utunk is a Brisbane reptérre vezetett, ahol fel kellett szednünk Bea barátját, negyedik utitársunkat, Marcit.

Jane szorgalmasan navigált a reptér irányába, minden jónak tűnt. Aztán váratlanul kijelentette, hogy megérkeztünk. Reptérnek azonban nyoma sem volt a környéken (nincs) csak egy Brisbane Airport nevű szálloda. Kicsit morcos lettem Jane-re, úgy éreztem megcsalt. Még szerencse, hogy hű társam, Zsuzsu, azonnal átvette az irányítást és kőkorszaki módon, az útjelző táblák irányítása alapján elnavigált a megfelelő helyre.

Útközben nem sok minden (nincs) történt. Tannum Sands-nél megálltunk egy kis furdésre, meg láttuk, ahogy nő az ananász az út mentén (ezzel évtizedes vita végére került pont: bokron és nem pedig fán nő).



Délutánban jártunk már jócskán, mikor Tódi jelezte, szomjas. Gyorsan keressünk egy kocsi itatót, gondoltuk. Aztán hamar rájöttünk, hogy Karácsony napján ez nem is olyan egyszerű (nincs). A kutak vagy egész nap vagy csak du., de zárva voltak. Egymás után gyártottuk a rémtörténeteket, hogy hogyan fogunk bajba kerülni, miközben benzint keresünk az autóba. Szerencsénkre az utolsó liter benzinnel elértünk egy non-stop kútig és így megmenekültünk.

Este felé érkeztünk a steak-ek (marhasültek) fővárosába, Rockhamptonba. Ekkor már mindenki kellemesen megéhezett. Gondoltuk beülünk egy steak-re valahová. Szomorúan vettük tudomásul, hogy semmilyen étterem sincs nyitva (nincs). Még a szállodák is zárva voltak.

Gyorsan vettünk pár tojást, egy kis szalonnát meg kenyeret egy benzinkútnál (a városban is volt pár non-stop), és megálltunk a legközelebbi BBQ helyen, hogy rántottát csináljunk.

Főző edényünk sajnos nem volt (nincs), a tűzhelyen akartuk sütni a tojást. Az azonban olyan koszos volt, hogy rögtön letettünk róla. Szerencsére volt egy pár a pihenőhelyen igy tőlük tudtunk kölcsönkérni. A tűzhely sajnos csak langyos volt, nem sikerült rajta megsütni a tojást.

Sorolom, hogy mi mindenünk nem volt még (nincs) amit aztán egyesével mind kölcsönkértünk attól a szerencsétlen pártól; tányérok, evőeszközök, kemping tűzhely gázzal, gyufa.

Karácsony II

Tiborék javaslatára kilátogattunk a Lemington Nemzeti Parkba. Az egész napunk a hegyekben mászkálással telt.

Az egyik hegyoldalban legelésző alpakkákba botlottunk. Bánatomra a folpakkák nem bújtak elő fényképezkedni.

Még több kép.

A parkolóban elég nehezen tudtunk a papagájok rohamának ellenállni. Minden túristát levámoltak egy kis kajával.

Este egy rövidke Brisbane-i séta után, Karácsonyi vacsorát készítettünk. Jobban mondva Tibor és Veronika készítette, Zsuzsu pedig szakszerűen lefejezte. Mármint a vacsorát, egy szép nagy Snapper-t.

Még több kép.

Hurrá, megint nyaralunk!

Bea nálunk aludt, hogy időben indulhassunk a hosszú útra. Megegyeztünk, hogy fél 5-kor kelünk, 5-kor pedig már úton is vagyunk. Én természetesen az 1 órai fekvés után simán átaludtam az ébresztőórát. Zsuzsunak sosem volt erőssége a korai kelés. Bea viszont úgy gondolta, hogy szép csöndben, az ágyban fekve megvárja, amíg mi magunktól felébredünk. Naná, hogy ő is visszaaludt. 7 órakor indultunk.

Nem tűnik nagy csúszásnak és utólag nézve jó is volt így, de előtte mindenki azzal riogatott, hogy esélyünk sem lesz normális időben kijutni a városból. Én vezettem a lányok pedig őrködtek, hogy én el ne aludjak.



Napnyugtára értünk Byron Baybe, az Ausztrál kontinens legkeletibb kiszögellésébe. A szikláról lenézve rengeteg termetes, ráját láttunk. Az egyik legnagyobb meglepetésünkre egyszercsak kiugrott a vízből. Eddig azt hittem csak a búvároknak gyűlhet meg a bajuk velük, de már látom, hogy a vétlen járókelőknek sem árt vigyázniuk.

Még több kép.

Este sötétedés után érkeztünk Tiborékhoz, Brisbane-be. Mindenki legnagyobb meglepetésére minden gond nelkül elsőre odataláltunk hozzájuk. Zsuzsu ekkor kezdett először féltékenykedni Jane-re, a navigációs rendszer hangjára, de megnyugtattam, hogy Tódi gyorsabb volt nálam.

Karácsony I

A Dee Why-i magyar cimborák, bejelentkezés után váratlanul meglátogattak minket és a nem csak vittek, hanem hoztak is valamit. :)

Még több kép.

Állatkerbe menni jó

Már régóta terveztük, hogy kinézünk Sydney híres állatkertjébe. Ma végre el is indultunk és, ha hisztitek ha nem, meg is érkeztünk. Szép a kert, sok állat van, de a legjobb, hogy az állatok feje felett gyönyörű kilátás nyílik a belvárosra.

Még több kép.