Nekem csak a luk maradt

Zsuzsumat elöntötte a nosztalgia. Már hetek óta csak a kűrtős kalácsról beszélt. Ma aztán nyakába vette a várost, megvette a hozzávalókat és nekilátott a sütésnek. Bevallom én kissé szkeptikusan álltam a dologhoz, de be kell látnom, Zsuzsu nagyon kitett magáért.

Még több kép.

Pasha Bulker

Az elmúlt hetekben évtizedes esőzési és hideg rekordok dőltek meg Új Dél Wales-ben. A farmerek örülnek mert újra van mit legeljenek a jószágok, újra zöldül a határ. A városiak is örülnek mert telnek a víztározók; 2 hét alatt huszonx %-ról majdnem 50%-ra.

Aztan vannak akik nem örülnek annyira, mert fa dőlt a házukra, vagy mert elvitte a szél a tetőt, vagy mert elárasztotta őket a víz, vagy mert leszakadt aladtuk az út, stb ...

Azt hiszem ennek a hajónak a kapitánya egyike azoknak akik a legkevésbé sem örül mostanában.

Még több kép.

A boldogság keresése

Repül az idő. Idestova pont egy éve, hogy megérkeztünk Ausztráliába. Hihetetlen igaz? Számunkra annyira hihetetlen, hogy teljesen meg is feledkeztünk róla. Ha egy kedves ismerősünk nem említi meg akkor észrevétlenül, megemlékezetlenül telt volna el. Nem mintha így sokat változott volna a helyzet, de legalább ez a bejegyzés megszületett.

A délelőtt bementünk a városba és meghallgattuk a Dalai Láma beszédét. Jobban nem is választhatott volna témát: A boldogság keresésről beszélt.



Érdekes volt látni ahogy ez a hetven sok éves emberke tört angolsággal, de töretlen jókedvvel, szerénységgel és egyszerűséggel beszélt az emberekhez.



Délután azzal folytattuk az ünneplést, hogy teljesen egyedül, minden segítség nélkül, megsütöttem Zsuzsám egyik kedvencét, a Sertéskarajt mézes, diós, chilis mártással.