Go-Kart

Átadtuk a programunk legújabb verzióját. A főnökség ennek annyira örül, hogy egyfolytában kényeztet minket. Ennek részeként elvittek minket egy egész délutános go-kartozásra. Derekas helytállásom dacára és a közönség hangos támogatásának ellenére a versenybíróság sajnos nem válogatott be a mindent eldöntő döntőbe. Ezért aztán csak találgatni tudok, hogy valójában a dobogó hányadik fokát is érdemeltem ki.

Még több kép.

Sajnos Sydney pontosan olyan, mint minden nagyváros; jobb bizonyos kerületeit elkerülni. Mialatt én kellemesen szórakoztam a teremben valaki alaposan elbánt Tódival az utcán. Fényes nappal betörték az ablakát es elvitték a 3000 Ft-os telefontartót meg a 10000 Ft-os GPS vevőmet.

Palm Beach

Úgy látszik ez egy ilyen hétvége; ma megint egy olyan helyet kerestünk fel, ahol már jártunk régebben. Talán ti is emlékeztek Palm Beach-re a világítótoronnyal a dombtetőn, ahol a tengert és az öblöt csak egy pár száz méteres földsáv választja el egymástól. Most Beával és Marcival sétáltunk a környéken. Bár ők is voltak már a strandon, azért jól esett nekik újat mutatni a dombtetőről.

Még több kép.

Hazafele a parkolóban láttunk egy régi Land Rovert. Mindig is éreztem, hogy a régi autók jobban össze voltak rakva, de ez még engem is meglepett. Mi az üzemanyag takarékosság legmeggyőzőbb bizonyítéka, ha nem ez.

A Nyugati Fej

Anyum szülinapja alkalmából (Boldog Szülinapot Anyu!) valamint a gyönyörű időre való tekintettel visszatértünk a kezdetekhez és kimentünk West Headre. Krisztiánékkal tavaj Júniusban már voltunk itt, de most is sikerült új, szép és izgalmas helyeket találnunk.

Még több kép.

Most, hogy már ti is láttátok a képeket, asszem szerénytelenség nélkül mondthatom, hogy jó pasi vagyok. Elvégre ennyi légy nem tévedhet. ;)

Kincső

Adatik tudtára annak, aki olvassa eme blogot, hogy kistesómat nagy öröm és boldogság érte a mai napon; megszületett a kislánya, Kincső. Baba, mama, papa mind jól vannak.

Boldog 0. Születésnapot!

Sörfőzés

Laci barátom meglátott a boltban egy sörfőző kézi készüléket és hát nem tudott neki ellenállni. Nem nagy sörivó, de azért az mégiscsak hatalom, mikor az ember maga főzi a sörét. Akkor amikor akarja, annyit amennyit csak bír és persze a szája ízének megfelelőt.

Én nem csábultam el, de remélve valami kis jutalmat, nagyon lelkesen segédkeztem a palackozásban. Most már csak 2 hét és meg is kóstolhatjuk a művet.

Aranyváros

Utolsó napunkat Ballarat-ban töltöttük. Ez egy 1850-es évek beli aranyásó város, ahol az emberek is a kornak megfelelő ruházatban élik életüket. Láttam már régi épületet múzeumnak berendezve, de olyat, ahol a tűzhely mellett kötögető, régi, idős nénikével beszélgetni is lehetett még nem.

Eredetileg nem terveztük csak 2-3 órásra a városnézést, de aztán olyan jó kis programokba - muskéta sütögetés, cukorka öntés, kerék készítés, aranyrúd öntés, robbantás, utcai verekedés, aranymosás, bányalátogatás, stb ... - csöppentünk, hogy az egész napot itt töltöttük. Megjegyzem Zsuzsunak Új Zéland óta megjött az esze. Most már meg sem próbált aranyat mosni a patakból (bár itt volt benne), hanem briliáns érzékkel rájött, hogy mi a könnyebbik módja az aranyszerzésnek. Itt most nem írom le a receptet, de ha figyelmesen végignézitek a képeket, tutti rá fogtok jönni.

Még több kép.

Egyébként a városkában működő minden gépet 140+ éves gőzgépek hajtották. Apunak mondom, volt köszörű is. Nem olyan szép, mint a tiéd, de működött.