Aranyváros

Utolsó napunkat Ballarat-ban töltöttük. Ez egy 1850-es évek beli aranyásó város, ahol az emberek is a kornak megfelelő ruházatban élik életüket. Láttam már régi épületet múzeumnak berendezve, de olyat, ahol a tűzhely mellett kötögető, régi, idős nénikével beszélgetni is lehetett még nem.

Eredetileg nem terveztük csak 2-3 órásra a városnézést, de aztán olyan jó kis programokba - muskéta sütögetés, cukorka öntés, kerék készítés, aranyrúd öntés, robbantás, utcai verekedés, aranymosás, bányalátogatás, stb ... - csöppentünk, hogy az egész napot itt töltöttük. Megjegyzem Zsuzsunak Új Zéland óta megjött az esze. Most már meg sem próbált aranyat mosni a patakból (bár itt volt benne), hanem briliáns érzékkel rájött, hogy mi a könnyebbik módja az aranyszerzésnek. Itt most nem írom le a receptet, de ha figyelmesen végignézitek a képeket, tutti rá fogtok jönni.

Még több kép.

Egyébként a városkában működő minden gépet 140+ éves gőzgépek hajtották. Apunak mondom, volt köszörű is. Nem olyan szép, mint a tiéd, de működött.