Múlt héten Szombaton rábeszélt az egyik kajakos társam, hogy ne csak tavon lapátoljak, hanem próbáljam ki a tengert is. El is mentem vele nagy bátran. Mit mondjak; úgy billegtem, mintha sosem ültem volna még kajakban ezelött. Ennek ellenére élveztem az alig 1 órás túrát. Nem mentünk messze a parttól mégis láttunk egy bálnát és egy csapat delfint is.
Nagy lelkesedésemben ma is lementem. Kicsit nagyobbak voltak a hullámok, mint legutóbb. Ez azonban csak akkor tűnt fel mikor egymás után háromszor gátoltak meg az elindulásban és mosotak ki a partra. Kicsit kiábrándultam.
Kiábrádultságom csak fokozódott mikor az előző heti jótanács (Sose menj tengerre kajakozni egyedül!) ellenére társaim szó nélkül hátrahagytak a ház nagyságú hullámok között. Nem volt valami jó érzés. Asszem ekkor értettem meg igazán miért használta pont ezt a hasonlatot Petőfi:
"Habár fölül a gálya,
S alul a víznek árja,
Azért a víz az úr!"