Igen, tanár úr!

Épp a konyhában tevékenykedtem midőn kicsi fiam serényen rajzolgatott előttem a kis füzetébe. Tette is mindezt teljesen önállóan, csupán némi biztatásra volt igénye, amit én boldogan meg is adtam. Rendszeresen ismételgettem, hogy "Naháát", "De gyönyörű" meg ilyenek.

Kábé fél tizedmásodpercre megfeledkeztem róla. A következő, amire emlékszem, hogy elszalad mögöttem és a melletem lévő falhoz áll. Aztán halk sercegést hallok. Mire odaéretm ő már legalább 2, ember magasságú, de legalábbis Máté magasságú kört rajzolt a falra. Ceruza elkobozva, gondolkodás, hogyan lehetne ezt a falról eltüntetni. Aztán döbbenet, hiszen ezt a sercegést már nem sokkal korábban is hallottam a másik irányból. És valóban, az egész folyosó szépen kipingálva körökkel.

Még több kép.

Máté teljesen meg volt elégedve az alkotásával. Utána mindenkinek szépen elmagyarázta, hogy mi is látható a falakon.