Kinga

Avagy a meglepetések misztikus lánya.

Még több név.

Tegnap apa egy picit előbb ért haza, mint általában. Itthon a megszokott életkép fogadta; Máté a tv-t nézi, Zsóka mama csöndben figyeli, anya pedig az asztalnál ül és varrogat. Semmi sem árulkodott a hatalmas változásról ami pár órája kezdődött.

"Hogy vagy, kedves?" - kérdezte apa anyától, ahogy mindíg szokta.
"Jól." - válaszolt anya vidáman, ahogy mindíg szokta. "Csak az előbb elment a magzatvízem." Apa nem akart hinni a fülének, de hamarosan a saját szemével is láthatta, ez nem kamu.

Aztán azt nem értette, hogy veheti anya ennyire félválról a dolgot. Kierőszakolt egy telefon hívást a kórházba, hogy kiderítsék mi lenne a legjobb teendő ebben a helyzetben. A szülésznő azt tanácsolta, apa vigye be anyát egy kivizsgálásra. Innentől kezdve csupán két óra összehangolt noszogatásra volt szükség - amibe apa bevonta Zsóka mamát de még a gyöngyösi nagyszülőket is - hogy anyának kiessen kezéből a varrógép.

Gyors pakolás után este kilencre értek a korházba bár anyának semmi fájdalma nem volt. Egy óra várakozás után, amíg feléjük se néztek, azonban elkezdett panaszkodni, hogy ez már nem csak valami kényelmetlenség érzés, hanem komoly fájdalom.

A kivizsgálás során a szülésznő arra jutott, hogy az lenne a legjobb ha anya bent maradna éjszakára. Valószínűsítette, hogy nem fogsz megszületni még egy jó darabig, de anya tavalyi műtétjeire hivatkozva biztonságosabbnak ítélte, ha ott éjszakázna. Azt is hozzátette, hogy szeretné egy doktor véleményét is kikérni.

Se anya, se apa nem ellenkezett mert a kórházba bejutni, főleg egy vajúdó anyával nem hiányzott egyikőjüknek sem. Miután megkapták a szülőszobát anya gyorsan betelepedett egy kád jó meleg vízbe. A meleg víz sokat segített elviselni a most már egyre gyakrabban és hevesebben jelentkező fájásokat.

A doktornő fél egy körül vizsgálta meg anyát, aki addigra már jó 2-3 centiméteresre tágult. Miután átvizsgálta anya papírjait és konzultált a felettesével azt tanácsolta - szintén anya tavalyi műtétjeire hivatkozva - hogy a biztonság kedvéért inkább császármetszés útján hozzon a világra. Anya bele is egyezett remélve, hogy egy epidurális érzéstelenítő gyorsan véget vet a mostanra már szinte elviselhetetlenné erősödött fájásoknak.

Sajnos a sors nem volt kegyes anyához. A kórház egyetlen altató orvosa épp egy másik anyukát készített fel császármetszésre, akinek a műtétje megelőzte anyáét. Más pedig nem adhatta be anyának a fájdalomcsillapítót.

A másik anyuka műtétje még félúton sem tartott mikor anya már erőteljesen vajúdott. Szeretett volna a háton fekvő pozícióból valami másikba kerülni, de a műtétre való felkészülésként rá aggatott műszerek ezt nem engedték. Apa gyorsan szaladt segítségért.

Mikor a szülésznőnk meglátta anyát, elkezdett kapkodva mindenféle kellékeket rakosgatni köré mondván, ez a baba bizony nem fogja megvárni a császármetszést. Anya kitartása megrengett; hiszen ő lélekben már csak a fájdalomcsillapítót várta, nem akart ő már hagyományosan szülni.

A teste önálló életre kelt. A rendszeres és erős összehúzodások eredményeként kicsit több mint fél óra alatt teljesen kitágult. Bár apa mindent megtett, amit csak egy apuka ilyenkor megtehet, két óra előtt pár perccel szülésznőnk szakképzett segítséget kért.

Anya tolófájásai épp ekkor indultak be. Hihhetetlenül felgyorsultak az események. A második nyomásnál már kint is volt a fejed csücske. A harmadiknál az egész fejecskéd. Apa ekkor kicsi megijedt, hogy miért nem sírsz, mint a bátyád tette, de a szülésznők nevettek, hogy hiszen még meg sem születtél. A következő pillanatban - hajnali két óra két perckor - már kint is voltál és hangosan sírtál amíg anya mellére nem helyeztek.