Rohanás haza

29.-én du. kötött ki a hajó Airlie Beach-en. 31.-én már Sydney-ben szerettük volna nézni a tüzijátékot. Matematikus nyelven 2100 Km 2 nap alatt. Na ez az, amit nem szeretnék mégegyszer levezetni. Megállás az nem sok volt (nincs).

Visszafelé csakazértis megálltunk Rockhampton-ban steak-et enni. Kicsit furcsán néztek ránk reggel kilenckor, de mosolyogva hozták a zamatos husikat.

Aztán megálltunk egy opál boltban is. Kellemesen elbeszélgettünk a finn tulajdonossal. Megmutogatta a saját opál gyűjteményét.

Még több kép.

Hajókázás

A másnap reggel erre a látványra ébredtünk.

Még több kép.

A k0vetkező 3 napról nem sokat tudok elmondani. Folyamatosan értek minket az élmenyek; gyönyörű vizeken hajóztunk, búvárkodtunk, sétáltunk a szigeteken, a személyzet befogott minket a vitorlák felvonásába és leengedésébe, mulatoztunk.

Az igazán ígéretes matrózok (bárki) abban a megtiszteltetésben részesültek, hogy kormányozhatták a hajót.

Még több kép.

Csak egy valami hiányzott (nincs), a verőfényes napsütés.

Boxing Day

Ezt a kifejezést - Dobozoló nap - itt hallottam először. Ausztráliában ma nyitják ki a Karácsonyi dobozokat a fa alatt. Nekünk nincs dobozunk. Nem panaszkodom, mi akartuk így, csak mondom, nincs.

Délutánra már meg is érkeztünk Airlie Beachre. A hely nekünk már ismerős volt előző kirándulásunkról és most Beáékat is elbűvölte. Bejelentkeztünk a hajóra, leparkoltuk Tódit egy zárt garázsban és egészen indulásig a hűs lagúnában áztattuk magunkat a vízben. Nagyon rossz így Karácsonyozni, sose próbáljátok ki. ;)

Este behajóztunk. Még vacsora elött kifutottunk a tengerre, áthajóztunk a Whitsunday Island keleti felére és lehorgonyoztunk a Whiteheaven Beach-en.

Karácsony III

Asszem ettől a naptól fogva mondhatjuk, hogy kis kirándulásunk a 'nincs' jegyében telt.

Reggel korán elindultunk Tiboréktól, aminek ők nagyon örültek, mert már várt rájuk lent a taxi, ami vitte őket a reptérre. A mi utunk is a Brisbane reptérre vezetett, ahol fel kellett szednünk Bea barátját, negyedik utitársunkat, Marcit.

Jane szorgalmasan navigált a reptér irányába, minden jónak tűnt. Aztán váratlanul kijelentette, hogy megérkeztünk. Reptérnek azonban nyoma sem volt a környéken (nincs) csak egy Brisbane Airport nevű szálloda. Kicsit morcos lettem Jane-re, úgy éreztem megcsalt. Még szerencse, hogy hű társam, Zsuzsu, azonnal átvette az irányítást és kőkorszaki módon, az útjelző táblák irányítása alapján elnavigált a megfelelő helyre.

Útközben nem sok minden (nincs) történt. Tannum Sands-nél megálltunk egy kis furdésre, meg láttuk, ahogy nő az ananász az út mentén (ezzel évtizedes vita végére került pont: bokron és nem pedig fán nő).



Délutánban jártunk már jócskán, mikor Tódi jelezte, szomjas. Gyorsan keressünk egy kocsi itatót, gondoltuk. Aztán hamar rájöttünk, hogy Karácsony napján ez nem is olyan egyszerű (nincs). A kutak vagy egész nap vagy csak du., de zárva voltak. Egymás után gyártottuk a rémtörténeteket, hogy hogyan fogunk bajba kerülni, miközben benzint keresünk az autóba. Szerencsénkre az utolsó liter benzinnel elértünk egy non-stop kútig és így megmenekültünk.

Este felé érkeztünk a steak-ek (marhasültek) fővárosába, Rockhamptonba. Ekkor már mindenki kellemesen megéhezett. Gondoltuk beülünk egy steak-re valahová. Szomorúan vettük tudomásul, hogy semmilyen étterem sincs nyitva (nincs). Még a szállodák is zárva voltak.

Gyorsan vettünk pár tojást, egy kis szalonnát meg kenyeret egy benzinkútnál (a városban is volt pár non-stop), és megálltunk a legközelebbi BBQ helyen, hogy rántottát csináljunk.

Főző edényünk sajnos nem volt (nincs), a tűzhelyen akartuk sütni a tojást. Az azonban olyan koszos volt, hogy rögtön letettünk róla. Szerencsére volt egy pár a pihenőhelyen igy tőlük tudtunk kölcsönkérni. A tűzhely sajnos csak langyos volt, nem sikerült rajta megsütni a tojást.

Sorolom, hogy mi mindenünk nem volt még (nincs) amit aztán egyesével mind kölcsönkértünk attól a szerencsétlen pártól; tányérok, evőeszközök, kemping tűzhely gázzal, gyufa.

Karácsony II

Tiborék javaslatára kilátogattunk a Lemington Nemzeti Parkba. Az egész napunk a hegyekben mászkálással telt.

Az egyik hegyoldalban legelésző alpakkákba botlottunk. Bánatomra a folpakkák nem bújtak elő fényképezkedni.

Még több kép.

A parkolóban elég nehezen tudtunk a papagájok rohamának ellenállni. Minden túristát levámoltak egy kis kajával.

Este egy rövidke Brisbane-i séta után, Karácsonyi vacsorát készítettünk. Jobban mondva Tibor és Veronika készítette, Zsuzsu pedig szakszerűen lefejezte. Mármint a vacsorát, egy szép nagy Snapper-t.

Még több kép.

Hurrá, megint nyaralunk!

Bea nálunk aludt, hogy időben indulhassunk a hosszú útra. Megegyeztünk, hogy fél 5-kor kelünk, 5-kor pedig már úton is vagyunk. Én természetesen az 1 órai fekvés után simán átaludtam az ébresztőórát. Zsuzsunak sosem volt erőssége a korai kelés. Bea viszont úgy gondolta, hogy szép csöndben, az ágyban fekve megvárja, amíg mi magunktól felébredünk. Naná, hogy ő is visszaaludt. 7 órakor indultunk.

Nem tűnik nagy csúszásnak és utólag nézve jó is volt így, de előtte mindenki azzal riogatott, hogy esélyünk sem lesz normális időben kijutni a városból. Én vezettem a lányok pedig őrködtek, hogy én el ne aludjak.



Napnyugtára értünk Byron Baybe, az Ausztrál kontinens legkeletibb kiszögellésébe. A szikláról lenézve rengeteg termetes, ráját láttunk. Az egyik legnagyobb meglepetésünkre egyszercsak kiugrott a vízből. Eddig azt hittem csak a búvároknak gyűlhet meg a bajuk velük, de már látom, hogy a vétlen járókelőknek sem árt vigyázniuk.

Még több kép.

Este sötétedés után érkeztünk Tiborékhoz, Brisbane-be. Mindenki legnagyobb meglepetésére minden gond nelkül elsőre odataláltunk hozzájuk. Zsuzsu ekkor kezdett először féltékenykedni Jane-re, a navigációs rendszer hangjára, de megnyugtattam, hogy Tódi gyorsabb volt nálam.

Karácsony I

A Dee Why-i magyar cimborák, bejelentkezés után váratlanul meglátogattak minket és a nem csak vittek, hanem hoztak is valamit. :)

Még több kép.

Állatkerbe menni jó

Már régóta terveztük, hogy kinézünk Sydney híres állatkertjébe. Ma végre el is indultunk és, ha hisztitek ha nem, meg is érkeztünk. Szép a kert, sok állat van, de a legjobb, hogy az állatok feje felett gyönyörű kilátás nyílik a belvárosra.

Még több kép.

Hova legyek, már megint kékek a hegyek

Az elmúlt időben kicsit lehűlt a levegő. A strandon nem sok mindent lehetett csinalni. Nekem meg elegem lett az otthon ülésből. Összepakoltam hát az elérhető szabad csajokat és elvittem őket kirándulni a Kék Hegyekbe.

A Wentworth Falls (vízesés)-nél kezdtünk, ahol Zsuzsu kissé felidegesített, aminek következtében sziklaszírtől való levetés általi halálra ítéltetett. Az ítéletet a helyszínen végre is hajtottam. Később meggondoltam magam és engedélyeztem a csapathoz való visszatérést számára.

Még több kép.

Aztán átmentünk az Everglades Garden (kert)-be. Ez egy nagyon szép, európai stílusú kert. A csajok kicsit meghülyültek. Odaadtam nekik a fényképezőgépet egy pillanatra, amit aztán már nem lehetett tőlük visszaszerezni. Innentől kezdve fotómodellnek érezték magukat és minden bokornál lefényképezték egymást.

Még több kép.

Végül átrobogtunk még a három gráciával a Three Sisters (három nővér)-hez.

Még több kép.

Szobrok a parton

Tizedik alkalommal rendezték meg Sydney híres strandja (Bondi Beach) mellett ezt a nagyon érdekes szabadtéri szoborkiállítást. Igazándiból arról van szó, hogy szobrokkal rakják tele a tengerpartot. 1 hétig ott maradnak és mindenki kedvére gyönyörködhet bennük. A tehetősebbek pedig akár haza is vihetik a kedvenc alkotásukat.

Még több kép.

Tavaly az egyik szobrot teljesen a part melletti sziklára helyezték. A megnyitó alatt aztán jött egy nagy hullám és a nézelődők szeme láttára magával ragadta a szobrot. Úgy látszik a tenger is választott magának egyet.

Kincsvadászat

A minap Erik barátommal Skypeztam. Kérdeztem mivel szokták mostanság elütni az szabadidejüket Finnországban. Tőle hallottam először a kincskeresésről. Itt ez a weblap - www.geocaching.com -, amin keresztül az ember hozzáférhet rengeteg elrejtett kincs GPS koordinátájához. Innentől kezdve a feladat már egyszerű, meg kell keresni a kincset.

Nekünk állítólag sikerült. Én még most sem akarom elhinni, hogy amit találtunk azt kerestük.

Még több kép.

Come on Sydney

Hát az Ausztrál A liga sem sokkal jobb, mint a magyar MB1 (vagy minek hívják mostanában).

Még több kép.

Tódi

Hosszas keresgélés után találtunk rá. Egy kedves (és legalább annyira csinos) kislány birtokában. Én azonnal megkedveltem, Zsuzsu pedig most barátkozik vele.

Kék Hegyek

avagy Túlélőtúra Véletlenül

Hosszú idő után, Krisztiánnak hála, kijutottunk a Kék Hegyekbe - Blue Mountains. Ha jól értettem azért ez a nevük, mert az eukaliptusz fák párologtatásától mindig kicsit kékes a táj.

Először a Katoomba melletti, Narrow Neck és Mount Solitary között található Ruined Castle-t másztuk meg.

Még több kép.

Reggel vidáman indultunk útnak. A mosoly akkor fagyott arcunkra mikor a kocsiból kiszállva realizáltuk, hogy csak nekünk (Zsuzsu és Én) nincs se pulóverünk se vizünk. A többiek együttérzésükről biztosítottak ugyan, vizet azonban ők sem tudtak adni. Azért mi nagy önbizalommal vágtunk az útnak.

Hamarosan minden hátrányunk megszűnt a többiekkel szemben; a verőfényes napsütésben senkinek sem kellett a pulcsi, "Holland" Zsuzsának pedig kiesett táskájából vagy egy liter víz, így aztán senki sem dúskált többé ivóvízben.

Azért nem kell nagyon félteni minket, simán lenyomtuk a 6 órás túrát vagy 4 óra alatt és már mentünk is a boltba üzemanyagért.

Rövid pihenő után még bevállaltunk egy kis levezető 30 perces sétát a környéken - Pierces Pass / Walls Lookdown - aztán már senki sem akart, csak ülni a potrohán.

Még több kép.

Bogaras a babám

Jobban mondva a munkahelye. Nem tudom elég érzékletesen tolmácsolni az eseményeket mert nem voltam ott, de láttam Zsuzsu arcát órákkal az események után, amikor beszélt róla.

Arról van szó, hogy a számítógépe előtt ült és dolgozott mikor a semmiből a képernyőre ugrott egy csótány. Elég hangosan meglepődött. A köré gyűlő munkatársak aztán megnyugtatták, hogy ez semmi. Nyáron majd arra kell vigyáznia, nehogy a szájába repüljenek a legyek.

És ne felejtsük el, hogy most egy 'steril' kutatólaboratóriumról beszélünk.

Legyek inkább vegetáriánus?

Az utóbbi időben nem sokat írtam. Ez annak tudható be, hogy beindult a mókuskerék. Mindketten dolgozunk hétközben. Hétvégen meg valahogy midnig úgy jött ki a lépés, hogy nem mentünk sehová.

Még több kép.

A mai nap azonban kicsit megtört a jég. Szó szerint is mert hosszú (2 hét) után újra napsütéses, gyönyörű napunk volt, meg átvitten is mert kimozdultunk itthonról. Laciékkal bementünk a Halpiacra. Egy kicsit meglepett, hogy nem olyan nagy mint amilyennek képzeltem. A választék azonban mindenért kárpótolt. Sőt, talán egy kicsit még sok is volt. Megfordult bennem, hogy talán soha többé nem kéne halat meg húst enni.

Royal National Park

Tegnap nagy küzdelmek árán elhoztuk az eBayen vásárolt kanapét. 2 harcot vívtunk vele; elöször mikor begyömöszöltük Attila Suzuki Grand Vitara-jába, aztán meg mikor a lakásba préseltük. Attilának volt még egy saját harca is mikor hatalmas dugóban hazavezetett. Köszi Atti.

A lakás szinte teljesen berendezve, TV megjavítva, a nap süt, irány a szabad. Kis csapatunk (sose mentünk még ennél többen) nekivágott a nagy ismeretlen Royal National Parknak - Wattamolla-Marley Beach.

Még több kép.

Gyalogoltunk vagy 10kmt a napon. Elöször fürödtem az óceánban Sydneynél. Elfáradtunk. Jól esett a dzsakuzi meg a hideg sör a nap végén.

Zsuzsu melózik

Zsuzsu is talált magának munkahelyet. Lehetne sorolni pár negatívumot a munkával kapcsolatban, de inkább nézzük a dolgok jó oldalát. A szakmájában marad, kihívás neki a feladat ami ráadásul veszéllyel is jár, de ennek megfelelöen fejlödéssel is jár. És a lgefontosabb; nem fog itt unatkozni nekem és a pénzt költeni dolgokra amik nem is olyan égetöen fontosak. Szerintem.

Bobbin Head

Zsuzsu teljesen belemerült a lakás berendezésébe. Szinte már minden van amire szükségünk lehet. Tegnap én is hozzájárultam kicsit a dolgokhoz és elvittem a TVt a szerelöhöz. ;)

Még több kép.

Krisztiánék elvittek minket a Bobbin Head nevü helyre egy kicsit mozogni. Nagy felelötlenül azt is megengedték, hogy kipróbáljuk a kemping kayak-jukat. Nem tettünk benne kárt.

Rövidet sétáltunk is a környéken és találtunk aboriginálok által készített kövéseteket.

Census

Ausztráliában nincs olyan, hogy állandó lakcím. A jogosítványhoz le kell jelenteni egy címet. Mikor az ember csináltatja meg is nézik, dokumentumokkal igazoltatják, hogy valós adatot adjon meg, de utána bármikor interneten megváltoztathatja ellenörzés nélkül.

Az emberek mozgását népszámlálással (census) próbáljak követni. Ha valaki elmúlasztja kitölteni és visszajuttatni a kiadott formulákat, nagyon komoly (napi $100) büntetésre számíthat.

TV

Az egyik ismerös telefonon hívott, hogy találtak az utcán egy jó minöségünek tünö TVt. Nosza kocsiba pattantunk és elhoztuk. Sony Trinitron. Nagy. Müködik. 5 perc után magától kikapcsol. :(

Az új lakás

Találtunk magunknak új lakást. Krisztiánék gondolom nem bánják, hogy ismét kettesben tölthetik az estéiket. Bár nem mindig mert az új hely is nagyon közel van hozzájuk és így elég gyakran megyünk majd hozzájuk.

A lakás kettönknek elég nagy. A Bécsi kérónál jóval nagyobb. Akik látták, tudják, hogy ezt nem nehéz teljesíteni. Ahhoz képest, hogy minden nagyon szépnek tünt benne elsö ránézésre, elég sok hibát találtunk beköltözés után. Leszakadt redöny, törött mosogatógép, rozsdától használhatatlan szagelszívó, telefon hivóhang nélkül, csak hogy a legrosszabbakat megemlítsem.

Azért nem kell azt hinni, hogy mindenbe belenyugodtunk. Az ügynökkel szépen lassan mindent kijavittatunk.

Hogy a jó dolgokról se feledkezzek meg, van a házban uszoda és dszakuzi (ezt nem tudom, hogy kell írni jaquzi, jacuzzi?) is. Egy köpésre van a bolttól, buszmegállótól, banktól, rendörségtöl. Az óceán gyalog nem lehet több 10 percnél.

Kávé fesztivál

Életem elsö kávéja. Biztosan nagyon finom volt, de engem nem gyözött meg. Asszem továbbra sem leszek kávéivó.

Még több kép.

Otthonkeresés

A mai napot lakáskeresésnek szenteltük. Sok kiábrándító élmény után találtuk ezt a tüneményt. Zsuzsu teljesen beleszerelmesedett, szinte körbeugrálta az ügynököt. Ha az árból sikerül lefaragnunk talán ez lesz eljövendö otthonunk.

 

Elsö munkanap

Túléltem. Elsö látásra az Ausztrál munkatempó lazább, mint mondták. Majdnem egész nap arról beszélt a project managerem, hogy az elsö hetekben mennyire nem számítanak arra, hogy dolgozzak. Az oké, hogy nem hajtják agyon az embert, de hogy egyenesen lebeszéljék a munkáról az már kicsit sok. Azért van egy olyan érzésem, hogy nem sokáig lesz ez így. Legalábbis remélem.

Zsuzsu nézegetett lakásokat. Talált is egy megfelelöt. Meglátjuk, lehet ki is vesszük.

Jogosítvány

Megkaptuk. Mivel osztrák jogsival rendelkeztünk, nem kellet újrra vizsgáznunk. Csak megmutattuk a régit, fizettünk és már kaptuk is az újat.

Itt a vége fuss el véle

Nagyon jó helyen sikerült Brisbane-ben szállást foglalnunk. Közel volt a belvároshoz, reggel meg csak átsétáltunk az út túloldalára, ahonnan a vonat egyenesen a reptérre vitt minket.

 

Sydney-be már vártak a barátok, akik hazafuvaroztak minket. 

Végállomás, nem megy tovább

Az utolsó napon reggel még kiugrottunk a tengerpartra kajálni, ahol éppen a helyi középiskola diákjai surf-özni tanultak tornaóra keretében.

Még több kép.

Aztán bevezettünk Brisbane-be, leadtuk az autót és egy nagyot sétáltunk a városban.

Még több kép. 

Delfinetetés

A reggelünket delfinetetéssel kezdtünk Tin Can Bay-ben. Zsuzsu nagyon élvezte. Ezek a delfinek vad delfinek. Pár évtizede egy sérült delfin került a partra. A falusiak addig ápolták a szerencsétlent, amíg az fel nem erösösdött és vissza nem tért a tengerbe. Azóta minden nap kiúszik az öbölbe egy kis falatozásra. Egyik nap a borjával jelent meg. Azóta sajnos az anyadelfin eltünt viszont a borja továbbra is tartja jó szokását söt néha a barátnöje is veletart.

Még több kép.

Kis kitérö - Rainbow Beach (képek)
- után értük el Noosa Heads-et, ami már a Brisbane-töl északra elterülö Sunshine Coast legészakibb pontja. Itt volt szerncsénk vadon élö koalákat megfigyelni.

Még több kép.

Utazás a csodák szigetére II.

Boldog 1 éves házassági évforduló.

A reggel a sziget szállódájában köszöntött ránk. 2 hét sátorban és autóban alvás után nagyon nehéz volt kiszállnunk az ágyból.

A szigeten található a 75 Mile Beach (120 Km-es strand). Gyönyörü, homokos tengerpart, kristálytiszta vízzel, konstans napsütéssel. Mégsem fürdik senki a tengerben. Ennek nagyon egyszerü oka van. A hullámtörö vonal mentén rengeteg cápa ólálkodik. Mi nem hittük el, hogy ez igaz lehet. Aztán egy sétarepülés során meggyözödhedtünk arról, hogy mennyire komolyan kell venni ezt a figyelmeztetést.

Azért a szigeten található tavak és kristálytiszta vizü patakok böséges lehetöséget kínálnak fürdözésre.

Még több kép.

Utazás a csodák szigetére I.

Boldog 1 éves házassági évforduló.

Reggel korán keltünk. Láttuk, hogy az információ csak késöbb, ugy 9 tájban nyit. Hirtelen elhatározással bementünk a kikötöbe, hátha kijutunk valahogy a Fraser Islandra. És milyen jól tettük. Alig mondtam el egy irodában, hogy 2 napot szeretnénk a szigeten tölteni, mikor bekanyarodott egy busz a parkolóba. Azt mondták, hogy van 2 percünk eldönteni, felülünk a buszra és megyünk most vagy várunk holnapig. Mentünk.

A sziget egy nagy homokkupac. Csak 4 kerék meghajtású kocsival engedik ki az embert, mert betonút az egyáltalán nincs rajta. Ennek ellenére a szigeten van esöerdö, sivatag, tavak.

Még több kép.

A vezetönk egy elég vicces pasi volt. 10 perc után tudtuk, hogy megérte csatlakozni a csoporthoz. Ennek ellenére rengeteg hasznos információval is szolgált. Pl. elmondta, hogy a szigeten fakitermelés folyt. Hogy kevesebb embert kelljen fizetni vasutat építettek a szigeten. Igen ám, de abban az idöben még csak gözmozdonyok voltak. A kéményböl megszökö szikrák pedig állandóan felgyújtották az erdöt. Ezért aztán embereket kellet alkalmazni, hogy kísérjék a vonatokat és ezeket a tüzeket eloltsák.

A következö probléma, hogy mivel a sziget nagyon finom homokból áll, a kerekek alá került homok teljesen simára csiszolta a síneket. Egy idö után a vonat egyszerüen nem indult el, csak pörgött a kereke. Ekkor lecserélték a vas síneket fára. Ugyaneztörtént. Ekkor barázdákat vágtak a fa sínekbe. Az sem segített. Ekkor feladták és pár évtized próbálkozás után elvitték a vonatokat a szigetröl.

A szigeten található hajóroncs valamikor egy elökelö luxushajó volt, ami Új Zéland és Austrália között szállította az utasokat. Késöbb egy japán társaság megvásárolta egy másik, kisebb hajóval együtt. Hogy pénzt spóroljanak a szállításon a kis hajó után kötötték a nagyot és huzatni kezdték Japán irányába. Nemsokára viharba kerültek, a nagy hajó elszakította a köteleket és a partra sodródott.

Mivel nem volt biztosítás a hajókon, a japánok úgy próbálták minimalizálni a veszteségeiket, hogy a teljesen felszerelt luxushajó berendezését a helyszínen elárverezték. Az így üresen maradt hajót, az ausztrál légierö késöbbi gyakorlatozásai során rendszeresen használta célpontnak és jópár bombát dobott rá.



Volt szerncsénk a hírhedt dingo kutyákhoz is a szigeten. Teljesen jámbor állatoknak tünnek. Az embertöl egyáltalán nem tartanak (mint általában egyik állat sem Ausztráliában), a sátrak között sétálgatnak. Azonban jobb szemmel tartani öket. Az elmúlt években 2 9-10 év körüli gyermek is áldozatukká vált. Utazásunk során sok helyen láttunk táblákat, hogy ne etessük a vadon élö állatokat mert:
- az emberi kajától megbetegszenek esetleg megdöglenek
- rászoknak és túlszaporodnak
- rászoknak és követelözöek lesznek
- stb.
Valóban mindenki be is tartja és nem hagy maga után szemetet, nem eteti az állatokat. Itt azonban minden tábla komoly 3000 AUD birságot helyezett kilátásba, ha nem pakolná el valaki maga után a kajamaradékot.

Csakazértis sziget

Reggel korán hajóra ültünk és usgyi ki a Great Keppel Island-re. Zsuzsu nem tudta tovább türtöztetni magát és az elsö szembajövö cápa szájába vetette magát. Én pedig halált megvetö nyugalommal próbáltam a legjobb szögböl lefényképezni.

Még több kép.

A sziget teljesen lakatlan. A túristak részére épült hotelen és egyéb kiszolgáló egységeken kívül semmit sem találtunk rajta. Pedig sokat kerestük. A strandjai viszont lélegzet elállítóak. Ami pedig a legfontosabb, semmi jel nem utalt arra, hogy nem lehet a tengerben fürdeni.

Az elözö nap eseménytelenségéböl okulva, a mai estét utazásra fordítottuk. Fejünket már Hervey Bay-ben, a Visitor Center (túrista központ) parkolójában hajtottuk álomra.

 

Nagy utazás

Nem enmlékszem, mi történt ezen a napon. A képek alapján semmi. Csak mentünk.

Az úton egyszercsak szembe jött egy falu.

Még több kép.

Addig mentünk mendegéeltünk, míg estére Yeppoonba nem értünk. 

Csalódás

Az utazás egyetlen rossz emléke füzödik ehhez a naphoz. Reggel 8-tól 3/4 9 vártuk, hogy felvegyenek minket és induljunk a hajóútra. Ekkor türelmem fogytán telefonálni kezdtem és kiderült, törölték az aznapi túrát. Nekünk azonban elfelejtettek szólni.

Azért sokat nem búsultunk. Irány tovább délre. A változatosság kedvéért megint vízesésekhez túráztunk. (képek)

Ebben az országban minden nagy. Az ember szomja is. Azt pedig csak egy nagy korttyal lehet csillapítani.

Még több kép.

Estére megint egy olyan hely közelébe kerültünk, ahol platypust lehetett megfigyelni. Na nem is hagytuk ki az alkalmat.

Még több kép.

Szállasunk megválasztásakor nagyot hibáztunk. A kemping közel volt, a Eungella National Park-ban, viszont pontosan egy hegygerincen. Ennek következtében amint lement a nap, ment utána a hömérséklet is. A nyaralás leghidegebb éjszakája köszöntött ránk. Ha nincs Zsuzsa korszakalkotó ötlete, hogy töltsük fel az üres flakonjainkat melegvízzel és használjuk öket radiátorként, talán ott is maradtam volna. Dehát ezért kell jól nösülni.