Az új lakás

Találtunk magunknak új lakást. Krisztiánék gondolom nem bánják, hogy ismét kettesben tölthetik az estéiket. Bár nem mindig mert az új hely is nagyon közel van hozzájuk és így elég gyakran megyünk majd hozzájuk.

A lakás kettönknek elég nagy. A Bécsi kérónál jóval nagyobb. Akik látták, tudják, hogy ezt nem nehéz teljesíteni. Ahhoz képest, hogy minden nagyon szépnek tünt benne elsö ránézésre, elég sok hibát találtunk beköltözés után. Leszakadt redöny, törött mosogatógép, rozsdától használhatatlan szagelszívó, telefon hivóhang nélkül, csak hogy a legrosszabbakat megemlítsem.

Azért nem kell azt hinni, hogy mindenbe belenyugodtunk. Az ügynökkel szépen lassan mindent kijavittatunk.

Hogy a jó dolgokról se feledkezzek meg, van a házban uszoda és dszakuzi (ezt nem tudom, hogy kell írni jaquzi, jacuzzi?) is. Egy köpésre van a bolttól, buszmegállótól, banktól, rendörségtöl. Az óceán gyalog nem lehet több 10 percnél.

Kávé fesztivál

Életem elsö kávéja. Biztosan nagyon finom volt, de engem nem gyözött meg. Asszem továbbra sem leszek kávéivó.

Még több kép.

Otthonkeresés

A mai napot lakáskeresésnek szenteltük. Sok kiábrándító élmény után találtuk ezt a tüneményt. Zsuzsu teljesen beleszerelmesedett, szinte körbeugrálta az ügynököt. Ha az árból sikerül lefaragnunk talán ez lesz eljövendö otthonunk.

 

Elsö munkanap

Túléltem. Elsö látásra az Ausztrál munkatempó lazább, mint mondták. Majdnem egész nap arról beszélt a project managerem, hogy az elsö hetekben mennyire nem számítanak arra, hogy dolgozzak. Az oké, hogy nem hajtják agyon az embert, de hogy egyenesen lebeszéljék a munkáról az már kicsit sok. Azért van egy olyan érzésem, hogy nem sokáig lesz ez így. Legalábbis remélem.

Zsuzsu nézegetett lakásokat. Talált is egy megfelelöt. Meglátjuk, lehet ki is vesszük.

Jogosítvány

Megkaptuk. Mivel osztrák jogsival rendelkeztünk, nem kellet újrra vizsgáznunk. Csak megmutattuk a régit, fizettünk és már kaptuk is az újat.

Itt a vége fuss el véle

Nagyon jó helyen sikerült Brisbane-ben szállást foglalnunk. Közel volt a belvároshoz, reggel meg csak átsétáltunk az út túloldalára, ahonnan a vonat egyenesen a reptérre vitt minket.

 

Sydney-be már vártak a barátok, akik hazafuvaroztak minket. 

Végállomás, nem megy tovább

Az utolsó napon reggel még kiugrottunk a tengerpartra kajálni, ahol éppen a helyi középiskola diákjai surf-özni tanultak tornaóra keretében.

Még több kép.

Aztán bevezettünk Brisbane-be, leadtuk az autót és egy nagyot sétáltunk a városban.

Még több kép. 

Delfinetetés

A reggelünket delfinetetéssel kezdtünk Tin Can Bay-ben. Zsuzsu nagyon élvezte. Ezek a delfinek vad delfinek. Pár évtizede egy sérült delfin került a partra. A falusiak addig ápolták a szerencsétlent, amíg az fel nem erösösdött és vissza nem tért a tengerbe. Azóta minden nap kiúszik az öbölbe egy kis falatozásra. Egyik nap a borjával jelent meg. Azóta sajnos az anyadelfin eltünt viszont a borja továbbra is tartja jó szokását söt néha a barátnöje is veletart.

Még több kép.

Kis kitérö - Rainbow Beach (képek)
- után értük el Noosa Heads-et, ami már a Brisbane-töl északra elterülö Sunshine Coast legészakibb pontja. Itt volt szerncsénk vadon élö koalákat megfigyelni.

Még több kép.

Utazás a csodák szigetére II.

Boldog 1 éves házassági évforduló.

A reggel a sziget szállódájában köszöntött ránk. 2 hét sátorban és autóban alvás után nagyon nehéz volt kiszállnunk az ágyból.

A szigeten található a 75 Mile Beach (120 Km-es strand). Gyönyörü, homokos tengerpart, kristálytiszta vízzel, konstans napsütéssel. Mégsem fürdik senki a tengerben. Ennek nagyon egyszerü oka van. A hullámtörö vonal mentén rengeteg cápa ólálkodik. Mi nem hittük el, hogy ez igaz lehet. Aztán egy sétarepülés során meggyözödhedtünk arról, hogy mennyire komolyan kell venni ezt a figyelmeztetést.

Azért a szigeten található tavak és kristálytiszta vizü patakok böséges lehetöséget kínálnak fürdözésre.

Még több kép.

Utazás a csodák szigetére I.

Boldog 1 éves házassági évforduló.

Reggel korán keltünk. Láttuk, hogy az információ csak késöbb, ugy 9 tájban nyit. Hirtelen elhatározással bementünk a kikötöbe, hátha kijutunk valahogy a Fraser Islandra. És milyen jól tettük. Alig mondtam el egy irodában, hogy 2 napot szeretnénk a szigeten tölteni, mikor bekanyarodott egy busz a parkolóba. Azt mondták, hogy van 2 percünk eldönteni, felülünk a buszra és megyünk most vagy várunk holnapig. Mentünk.

A sziget egy nagy homokkupac. Csak 4 kerék meghajtású kocsival engedik ki az embert, mert betonút az egyáltalán nincs rajta. Ennek ellenére a szigeten van esöerdö, sivatag, tavak.

Még több kép.

A vezetönk egy elég vicces pasi volt. 10 perc után tudtuk, hogy megérte csatlakozni a csoporthoz. Ennek ellenére rengeteg hasznos információval is szolgált. Pl. elmondta, hogy a szigeten fakitermelés folyt. Hogy kevesebb embert kelljen fizetni vasutat építettek a szigeten. Igen ám, de abban az idöben még csak gözmozdonyok voltak. A kéményböl megszökö szikrák pedig állandóan felgyújtották az erdöt. Ezért aztán embereket kellet alkalmazni, hogy kísérjék a vonatokat és ezeket a tüzeket eloltsák.

A következö probléma, hogy mivel a sziget nagyon finom homokból áll, a kerekek alá került homok teljesen simára csiszolta a síneket. Egy idö után a vonat egyszerüen nem indult el, csak pörgött a kereke. Ekkor lecserélték a vas síneket fára. Ugyaneztörtént. Ekkor barázdákat vágtak a fa sínekbe. Az sem segített. Ekkor feladták és pár évtized próbálkozás után elvitték a vonatokat a szigetröl.

A szigeten található hajóroncs valamikor egy elökelö luxushajó volt, ami Új Zéland és Austrália között szállította az utasokat. Késöbb egy japán társaság megvásárolta egy másik, kisebb hajóval együtt. Hogy pénzt spóroljanak a szállításon a kis hajó után kötötték a nagyot és huzatni kezdték Japán irányába. Nemsokára viharba kerültek, a nagy hajó elszakította a köteleket és a partra sodródott.

Mivel nem volt biztosítás a hajókon, a japánok úgy próbálták minimalizálni a veszteségeiket, hogy a teljesen felszerelt luxushajó berendezését a helyszínen elárverezték. Az így üresen maradt hajót, az ausztrál légierö késöbbi gyakorlatozásai során rendszeresen használta célpontnak és jópár bombát dobott rá.



Volt szerncsénk a hírhedt dingo kutyákhoz is a szigeten. Teljesen jámbor állatoknak tünnek. Az embertöl egyáltalán nem tartanak (mint általában egyik állat sem Ausztráliában), a sátrak között sétálgatnak. Azonban jobb szemmel tartani öket. Az elmúlt években 2 9-10 év körüli gyermek is áldozatukká vált. Utazásunk során sok helyen láttunk táblákat, hogy ne etessük a vadon élö állatokat mert:
- az emberi kajától megbetegszenek esetleg megdöglenek
- rászoknak és túlszaporodnak
- rászoknak és követelözöek lesznek
- stb.
Valóban mindenki be is tartja és nem hagy maga után szemetet, nem eteti az állatokat. Itt azonban minden tábla komoly 3000 AUD birságot helyezett kilátásba, ha nem pakolná el valaki maga után a kajamaradékot.

Csakazértis sziget

Reggel korán hajóra ültünk és usgyi ki a Great Keppel Island-re. Zsuzsu nem tudta tovább türtöztetni magát és az elsö szembajövö cápa szájába vetette magát. Én pedig halált megvetö nyugalommal próbáltam a legjobb szögböl lefényképezni.

Még több kép.

A sziget teljesen lakatlan. A túristak részére épült hotelen és egyéb kiszolgáló egységeken kívül semmit sem találtunk rajta. Pedig sokat kerestük. A strandjai viszont lélegzet elállítóak. Ami pedig a legfontosabb, semmi jel nem utalt arra, hogy nem lehet a tengerben fürdeni.

Az elözö nap eseménytelenségéböl okulva, a mai estét utazásra fordítottuk. Fejünket már Hervey Bay-ben, a Visitor Center (túrista központ) parkolójában hajtottuk álomra.

 

Nagy utazás

Nem enmlékszem, mi történt ezen a napon. A képek alapján semmi. Csak mentünk.

Az úton egyszercsak szembe jött egy falu.

Még több kép.

Addig mentünk mendegéeltünk, míg estére Yeppoonba nem értünk. 

Csalódás

Az utazás egyetlen rossz emléke füzödik ehhez a naphoz. Reggel 8-tól 3/4 9 vártuk, hogy felvegyenek minket és induljunk a hajóútra. Ekkor türelmem fogytán telefonálni kezdtem és kiderült, törölték az aznapi túrát. Nekünk azonban elfelejtettek szólni.

Azért sokat nem búsultunk. Irány tovább délre. A változatosság kedvéért megint vízesésekhez túráztunk. (képek)

Ebben az országban minden nagy. Az ember szomja is. Azt pedig csak egy nagy korttyal lehet csillapítani.

Még több kép.

Estére megint egy olyan hely közelébe kerültünk, ahol platypust lehetett megfigyelni. Na nem is hagytuk ki az alkalmat.

Még több kép.

Szállasunk megválasztásakor nagyot hibáztunk. A kemping közel volt, a Eungella National Park-ban, viszont pontosan egy hegygerincen. Ennek következtében amint lement a nap, ment utána a hömérséklet is. A nyaralás leghidegebb éjszakája köszöntött ránk. Ha nincs Zsuzsa korszakalkotó ötlete, hogy töltsük fel az üres flakonjainkat melegvízzel és használjuk öket radiátorként, talán ott is maradtam volna. Dehát ezért kell jól nösülni.

 

Cél a Withsundays

Másnap reggel alligátorok helyett wallabi-k (kistermetü kenguruk) vettek körül minket. A kempinget is megtaláltuk alig 50 méterrel elörébb az út mellett. Az életünkért vagy legalábbis az élelmünkért azonban így is küzdenünk kellett. (képek)

Meglehetösen jó hangulatban tettük meg az utat Airlie Beach-ig.

Még több kép.

Ahol aztán, rengeteg embert találtunk egy kiépitett, szabadstrandon a tenger közvetlen közelében. Mivel a tengerben senki sem fürdött csatlakoztunk a helyiek népes táborához és mi is medencében fürödtünk.

Még több kép.

Az este még helyet foglaltattunk az egyik hajóra, ami a Withsundays Islandra indult. 

Vízesések

Ezen a napon indultunk meg elöször kicsit jobban dél irányába. Eddig igazából Cairns pár száz kilóméters körzetében bóklásztunk. Most egy nap több, mint 200 km-t tekertünk délre.

Útközben 2 vízesést láttunk; Vallaman és Jourama. Szépek.

Esteledett mire Townsville-be értünk. Vacsi után már esélyünk sem volt felmenni a kilátóba, amit terveztünk, így hát tovább robogtunk. Este 9 felé értünk a kiszemelt kemping közelébe. Szégyen ide, szégyen oda nem találtuk meg. A nagy keresésben viszont találkoztunk vele:

Még több kép.

A legközelebbi kemping, amit majdnem meg is találtunk, Alligator Creek nevet viseli. A sötétben jó sokáig követtük a kemping jelet. Aztán egy parkolónál feladtuk a keresést és az erdö közepén, autóban töltöttük az éjszakát. Zsuzsu kicsit félt az alligátoroktól és a túrista gyilkosoktól, de én még álmomban is megvédtem öt.

Búvárkodás

Ezek a fura gyümölcsök voltak a reggelink. Bal oldalon cukor banán, fent custard apple, jobb oldalon nem tudom a nevét, lent mangoteens. Nagyon finomak ám. Nyami.

Ezt a napot a tengeren, jobban mondva a korallzátonynál töltöttük. Lehet, hogy nem a legjobb helyet választottuk, de már nem bírtuk tovább, ki kellett mennünk. A merülésem és így aztán a fényképek sem sikerült igazán jól, de ennek ellenére nagyon élveztük. Láttunk 2 manta ráját. Mindegyik volt vagy 1 1/2 - 2 méter átméröben. Lattunk hatalmas barrakúdát, lepényhalat meg rengeteg halat aminek a nevét sem tudom. A korallzátonyon is látszik Larry nyoma.
(képek)

Vissza a tengerpartra

A következö napot a kemping melletti kis tó - Lake Echam (ejtsd: lék ecsam) - körüli sétával kezdtük. Hihhetetlen mennyire kristálytiszta volt a vize. Az ember akár 20-30 méterröl is tisztán látta a felszín alatt úszkáló teknöcök játékát.



A tavat még a nagy általános ausztrál állatvédelmi kedv elterjedése elött úgy a 70-es években sikerült véletlenül kicsit átalakítani. A tóban 3 hal, teknöcök meg nem tudom még mik éltek évezredek óta harmóniában. Aztán valaki(k) ügyesen betelepítettek néhány új halfajt a tóba. Ezek az életért folytatott versenyben olyan jól legyözték az öshonos halakat, hogy azok teljesen ki is pusztultak.

Több ezer példány telepítettek belölük vissza a tóba, de sajnos 6 hónap múlva már egyet sem találtak.

Ezután a Nagy Vörös Cédrus-t látogattuk meg. Ez a fa Queensland, de talán egész Ausztrália legnagyobb ilyen típusú fája. Több tíz kilométeren keresztül minden kereszezödésben tábla jelezte, hogy merre van. Aztán mikor a mellette kialakított parkolóba értünk egy átragasztott táblát találtunk. Ezen az állt, hogy sajnos Larry a tavaszi ciklon Március 20.-án elvégezte azt, amit senki sem gondolt volna. Mi meg nem hittük el amíg nem láttuk. (képek)

Ha esetleg olyan képet látnátok az albumban, ami csak nagy kuszaságot mutat az erdöben, akkor valószínüleg Larry nyomait megörökítö képre bukkantatok.

A cédrustól ismét a tengerpart felé vettük az irányt. Utunk nagyon szép tájakon vezetett át. Három vízesést is érintettünk: Millaa Millaa, Zillie, Elinjaa.

Késö este értünk vissza a tengerpartra Mission Beach-nél. Miután felvertük sátrunkat egy strand melletti kempingben (képek)
krokodillesre indultunk.

Még több kép.

Kapitányunk azzal kezdte a túrát, hogy rákcspdát állítottunk. Aztán a torkolatig hajózva mutatott vagy 4-5 krokodilt. Nem bizott azonban semmit a véletlenre. A part menti korkik bár vadon éltek a motor hangjára vízbe vetették magukat és meg sem álltak a csónakig. Ott aztán addig lebegtek mozdulatlanul amíg meg nem kapták a kis harapnivalójukat. Úgynigy volt ez a tengeri sasokkal is.

A torkolatnál vártuk meg a sötétedést. Mikor már az orrunking sem láttunk egy nagy lámpával felfegyverkezve indultunk vissza. A lámpával a partot pásztáztuk és krokodilra vadásztunk. Szerencsétlenek szeme úgy világított a sötétben, mint a tüz.

Bár a kiúton meresztettük a szemünket rendesen az 'idomított' krokikon kívül mást nem láttunk. A visszaúton lámpával viszont vagy kétszerannyit kiszúrtunk.