A globális felmelegedés itt is érezteti hatását. A hét közepén ezerrel süt a nap, hétvégén meg esik. Reggel meg is beszéltük, hogy inkább mégsem megyünk el a Kék Hegyekbe. Aztán egy hirtelen felindulásból elkövetett időjárás előrejelzés ellenőrzés (miszerint a hegyekben jó az idő) megváltoztatott mindent. Mégis elmentünk.
Az első állomásnál - Red Hands Cave (vörös kezek barlangja, őslakosok által díszített barlang) - elöntötte az utat a folyó. Meg sem tudtuk közelíteni a barlangot. A másodiknál - Wentworth Falls - kicsit mindenkinek lekonyult a szája, mikor az orrunk hegyéig is csak akkor láttunk, ha erőltettük. A Kék Hegyekről nem is beszélve. A 3 nővérnél már csak nevettünk magunkon; hogyan is gondolhattuk hogy esőben megyünk tájat nézni. Kicsit filozófáltunk erről aztán kicsit kérleltük az Urat. Valamelyik a kettő közül működhetett, mert ha csak pár percre is, de a nővérek megmutatták magukat.
Még több kép.Reményünk, hogy nem hiába jöttünk ilyen messze, csak egyre nőtt mikor a következő állomásnál - Evans Lookout - még a nap is előbújt.
Aztán hirtelen hidegzuhany következett; Tódi, hűséges Toyotám, 20 perc állás után nem volt hajlandó ismét beindulni. Pánik. Kétségbeesett segély kiáltások. Esélytelen próbálkozások. Semmi. Kénytelen voltam ezúttal az angyalokhoz folyamodni. Rövid telefonos egyeztetés után, mely során kreditkártya adataimat is át kellett adjam, meg is jelent egy szimpatikus sárga angyal aki kevesebb, mint 5 másodperc alatt bebikázta Tódit. Immáron kalandtúrává avanzsált kis kirándulásunk folytatódhatott tovább.
A nap utolsó megállója a Pierces Lookout-nál volt. Már hagyomány - kicsit több mint egy éve magam indítottam, Krisztián jóvoltából - melyet ma Z1-nek kellett tovább vinnie, hogy az először idelátogató semmitől se félve kiüljön a szikla szélére. Jelentem derekasan helytállt.
Késő este lett mire hazaértünk. Mindenki fáradt csak ez az édes kicsi lány nem. Hát miért nem alszol Dorka?
