A héten kaptam egy váratlan telefonhívást: "Szia, Kiss Szabi vagyok. Holnap érkezünk Sydneybe, szerezzél már nekünk valami kempingben szállást légyszíves."
Olyan elesett és bizonytalan volt a hangja, mint mindíg. Aki ismeri tudja miről beszélek, aki meg nem az meg most már szerintem sejti. Gondoltam itt én vagyok otthon kicsit megpuhítjuk a srácot. Amint megérkeztek rögtön levittem őket a Dee Why-i strandra. Na a hullámok meg is tették a hatásukat. Nem nagyon merészkedtek deréknál mélyebbre a vízbe.
Még több kép.
Ma az egész napot együtt töltöttük. Látni akarták a híres Bondi bícset. Hiába mondtam, hogy nincs ott semmi extra; hajthatatlanok voltak. Azért megérte lemenni. A szikrázó napsütésben, csinos bikinikkel körbevéve sokkal bátrabban fürdőztek a srácok.