csütörtök, január 15, 2009

Tanulgatunk

Mikor kijöttünk Ausztráliába határozottan úgy gondoltuk 2 éven belül megszerezzük az állampolgárságot. A megszerzés kicsit erős, akkoriban aki 2 évet eltöltött itt állandó lakosként kérhette az állampolgárságot és meg is kapta. Azóta változott a rendszer, most már egy tesztet is ki kell tölteni, hogy pályázhasson az ember.

A mai nap átestünk a teszten. Nagyon komoly volt. Kaptunk egy 40 oldalas könyvecskét, ami elbeszélős stílusban leírta az állampolgárok jogait és kötelességeit, Ausztrália értékrendjét, történetét (azt a 220 évet mind, ami alatt igazából európai szemmel nem sok minden történt) és az állam szerkezetét, működését. 20 kérdés volt és 3 válaszból kellett kiválasztani a helyeset.

Mit mondjak, a tesztre való jelentkezés tovább tartott mint a teszt maga. Kicsi Drazsé nem leszel egyedüli Ausztrál a családban. Merthogy Drazsé a könnyebbik utat választotta és ő születés alapján megkapta az állampolgárságot. Az útlevele is megérkezett már, szóval senki sem tarthatja vissza attól, hogy hazalátogasson Február végén.

vasárnap, január 04, 2009

Harry Potternek sem volt ekkora

Lassan hagyománnyá válik, hogy Zsuzsu szülinapját valami össznépi kajálás keretében ünnepeljük. Az utóbbi 2 év után idén is ez volt a program. Semmi sem változik csak a menü. Idén paprikás krumpli került a bográcsba méghozzá nem is akármilyen adag. 39 fő evett belőle jóízűen, volt akinek repeta is jutott.

Még több kép.

Ha esteleg valakit érdekelnek az adatok, akkor elárulom, hogy 15kg krumpli, 4kg hagyma, 1kg paradicsom, 3db zöldpaprika, 1kg szalonna és 3kg virsli került a bográcsba.

Külön köszönetet érdemel Ágimama, aki egymaga pucolt meg 13kg krumplit, Ági meg Tomi, akik segitettek aprítani, Attila, aki nélkül nem sikerült volna ilyen finomra és legvégül az egész banda, akik segítettek ez mind megenni.

csütörtök, január 01, 2009

DY - Manly: oda-vissza

Most először, néhányak szerint nem utoljára, sikerült mindhármunknak átaludni magunkat az új évbe. Az este még nagy tervekkel indult; gyerek tüzijáték 21 órakor, aztán visszafogott mulatozás éjfélig a barátokkal. 

Sajnos én nem voltam olyan ügyes, mint a többiek és nem találtam parkolóhelyet fél óra alatt sem. A keresést nem könnyítette meg Drazsé sem, aki - nem a türelméről híres - torkaszakadtából ordított a kocsiban.  Szóval lemondtunk a tüzijátékról.

Otthon FEA (gyk. fürdetés, etetés, altatás). Zsuzsu eleve nem akarta egyedül hagyni Drazsét így hát ő is lepihent. Én gondoltam TVzéssel ütöm agyon az időt míg a többiek visszaérnek. Hát 5 perc alatt úgy agyon ütöttem, hogy csak 5 óra múlva ébredtem.  Nesze neked mulatozás, éjféli koccintás.
 
Mivel lehetett volna szebben köszönteni az újévet, ha nem egy jó kis tengeri kajakozással. Kicsit tartottam a cápáktól, a tegnapelőtti hírek még nem merültek a feledés homályába. Szerencsémre a csapat úgy döntött ma inkább a másik irányba indulunk el. Hála a Karácsonyra kapott sportórámnak, pontosan meg tudom mutatni merre jártam. A cápa meg valahol ennek a képnek a közepén vagy még attól is kifelé volt. Szóval jól elkerültem.