7köznapok

Az elmúlt két napot a víznek szenteltük. Előbb kenu-túrára mentünk a közeli tavon. Nagyon jól indult, a hátszéllel csak úgy hasítottuk a vizet. A természet azonban mindent visszavett a visszaúton, amit bőkezűen osztogatott addig; a szembeszélben majd megszakadtunk úgy lapátoltunk. Máté ezt is nagyon élvezte bár azt út felét átaludta.



Másnap Marcikámmal kajakozással kezdtük a napot. Tapasztalt kajakosokként a táv nem jelentett problémát. Adrenalin szintünket csak az emelte meg mikor vezetőnk véletlenül egy vízalatti sziklára irányított minket.

Ezen kívül a napok hátralevő részeit strandolással töltöttük. Mindenkinek más okozott örömet; Máténak, ha apa karján ülve hullámokat lovagolt; anyának, ha egy delfincsapat szörfözött végig a part mentén szinte karnyújtásnyi távolságra; Beának, ha olyan erős sodrást talált, amiből már nem tudott így - 8 hónapos terhesen - kiúszni önerőből és lehetőséget adhatott Marcinak, hogy önfeláldozóan kimentse.

Az újévet egy fejedelmi vacsorával és csendes iszogatással köszöntöttük.

Rája kaland

A hajókázás során szép pirosra égett a nyakam. Ennyit a 30 faktoros napkrémekről. Lehet, hogy egy kis napszúrást is kaptam mert egyfolytában enyhén fáj a fejem, amint a napra lépek.

Ma visszamentünk Narooma-ba, innen indult a hajó tegnap, hogy sétáljunk a tengerparton. De milyen jól tettük.

Egy helyen horgászok tisztították a friss fogást. A cafatokon, amit visszadobtak, egy csapat madár veszekedett. Már ott ültünk vagy öt perce mikor észrevettük, hogy a víz alatt meg vagy egy tucat rája járőrözik. Néha még a madarakat is elkergették. Igazán izgalmas volt és nem csak Máté számára.

Még több kép.

Fóka lesen

Ma szikrázó napsütésre és gyönyörű kék égre ébredtünk. Marci bár utolsóként, de frissen zuhanyozva, menetre készen jelent meg a reggelinél. Én vidáman köszöntöttem: "Marcikám, indulhatunk is?" Máté a pillanat tört része alatt tanulta meg az eddig sosem hallott megszólítást, amit aztán a nap során következetesen használt "Djere Marcikám! Ide ülj Marcikám! A lépcsőre Marcikám!"

Hajókázni indultunk a közeli Montague sziget fókaihoz. Útközben megláttunk egy gyönyörű partszakaszt, aminek a srácok nem tudtak ellenállni. Rövidke fürdőzésüket medúza támadás szakította félbe. Az első ijedtségen átesve megállapítottuk, hogy Istvánnak sikerült begyűjtenie nyaralásának legizgalmasabb kalandját.

A hajóút vegyes reakciókat váltott ki kis csapatunkból; míg én csendesen harcoltam az emelygéssel, Karesz nagyon látványosan rosszul volt, Beácska pedig mosolyogva dobta ki a taccsot. Mindeközben Máté édesdeden szunyókált anyukája ölében. Olyan mélyen, hogy már azt hittük nem is látja majd a fókákat, de amint megérkeztünk varázsütés szerűen felébredt.

Még több kép.

Aranyos

Tegnap az út során többször is esett az eső, hosszabb-rövidebb ideig, de ez nam zavart minket a vezetésben. Mikor meg megálltunk mindig kisütött a nap. Ma másképp alakult az időjárás; teljesen beborult, fújt a szél, 'hideg' volt.

Mivel a strand szóba sem jöhetett, elmentünk a közeli aranyásó faluba. Máténak nagyon tetszett minden, izgatottan kérdezgette: "Mi ez? Mi az?".

Amíg Kareszék korhű aranyásó ruhában pózoltak a kamerának, Marcival szorgosan mostuk az aranyat. Ő türelmesebb és kitartóbb volt nálam, hamarosan ott csillámlott az arany a tányérja alján. Látva azonban Máté olthatatlan tudásszomját, felajánlott két mikroszkópikus "aranyrögöt" a taníttatására.

Még több kép.

Déli szél

Ismét úton. Ezúttal délnek vettük az irányt. Utunk méregzöld dombok között vezetett, melyeken lovacskák meg tehénkék hada legelészett. Máté nagyon izgatottan kommentált minden csoportot: "Fehér, fekete, nem nem farkát!"

Az első megállónk a mellett a Jervis bay mellett volt, ahol a tavasszal delfineket néztünk Agyival. Annak idején az öböl strandjai nem tűntek különlegesnek a hajóról. Ma viszont egész más arcukat mutatták, ahogy a hófehér homokon álltunk a kék víz előtt. Mátét természetesen nem lehetett távoltartani a víztől. Egyedül szerencsére (még) nem merészkedik a hullámok közé ezért csak a vizes homokkal kente össze magát a füle hegyétől a lábujja végéig.

Még több kép.


A szállás teljesen korrekt, három szobával meg bbq-val. Csak a sör hiányzott, nade nem sokáig. Karesz, Klári és a két hétig itt nyaraló, 13 éves Isti is csatlakozott hozzánk. Hamarosan az egész ház viszhangzott, ahogy Máté fel s alá hajkurászta szegény Istit.

Sátraké a szerencse

Bár az idei nyár kissé több vizet hozott eddig, mint amire mi számítottunk, de azért bizakodóak vagyunk és januárban sátrazni megyünk. Ma felavattuk második otthonunkat Máté legnagyobb örömére.

Beköszöntött a Mikulás

Máté, akárcsak én, nem veszi jó néven, ha felébresztik délutáni szunyókálásából. Nem volt ez másként ma sem. Már éppen kezdett volna hangot adni nemtetszésének, mikor bedobtam az adu ászom: "Gyere, megyünk találkozni a Mikulással." Látszik rajta, hogy még azt sem tudja, hogy hol van, de már nem a síráson jár az esze, hanem azon, hogy vajon ki a fene az a Mikulás és hogy vajon az jó-e neki, ha talalkozik vele.

Mint a többi gyerek, Máté is nagyon óvatosan vette át a nagy piros embert ajándékát, aki valami varázslat folytán minden gyereket nevén nevezve hívott magához. Amikor aztán a csomag kifosztására került sor már sokkal bátrabban viselkedett.



Valószínűleg meg volt elégedve az ajándékkal, mert azóta minden Mikulás figura láttán hangos kiáltozásba kezd: "hohohooo".

Még több kép.