Az elmúlt két napot a víznek szenteltük. Előbb kenu-túrára mentünk a közeli tavon. Nagyon jól indult, a hátszéllel csak úgy hasítottuk a vizet. A természet azonban mindent visszavett a visszaúton, amit bőkezűen osztogatott addig; a szembeszélben majd megszakadtunk úgy lapátoltunk. Máté ezt is nagyon élvezte bár azt út felét átaludta.
Másnap Marcikámmal kajakozással kezdtük a napot. Tapasztalt kajakosokként a táv nem jelentett problémát. Adrenalin szintünket csak az emelte meg mikor vezetőnk véletlenül egy vízalatti sziklára irányított minket.
Ezen kívül a napok hátralevő részeit strandolással töltöttük. Mindenkinek más okozott örömet; Máténak, ha apa karján ülve hullámokat lovagolt; anyának, ha egy delfincsapat szörfözött végig a part mentén szinte karnyújtásnyi távolságra; Beának, ha olyan erős sodrást talált, amiből már nem tudott így - 8 hónapos terhesen - kiúszni önerőből és lehetőséget adhatott Marcinak, hogy önfeláldozóan kimentse.
Az újévet egy fejedelmi vacsorával és csendes iszogatással köszöntöttük.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése