Ma szikrázó napsütésre és gyönyörű kék égre ébredtünk. Marci bár utolsóként, de frissen zuhanyozva, menetre készen jelent meg a reggelinél. Én vidáman köszöntöttem: "Marcikám, indulhatunk is?" Máté a pillanat tört része alatt tanulta meg az eddig sosem hallott megszólítást, amit aztán a nap során következetesen használt "Djere Marcikám! Ide ülj Marcikám! A lépcsőre Marcikám!"
Hajókázni indultunk a közeli Montague sziget fókaihoz. Útközben megláttunk egy gyönyörű partszakaszt, aminek a srácok nem tudtak ellenállni. Rövidke fürdőzésüket medúza támadás szakította félbe. Az első ijedtségen átesve megállapítottuk, hogy Istvánnak sikerült begyűjtenie nyaralásának legizgalmasabb kalandját.
A hajóút vegyes reakciókat váltott ki kis csapatunkból; míg én csendesen harcoltam az emelygéssel, Karesz nagyon látványosan rosszul volt, Beácska pedig mosolyogva dobta ki a taccsot. Mindeközben Máté édesdeden szunyókált anyukája ölében. Olyan mélyen, hogy már azt hittük nem is látja majd a fókákat, de amint megérkeztünk varázsütés szerűen felébredt.
Még több kép.
kedd, december 28, 2010
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése