Esküvő

Bradley cimborámnak ma volt az esküvője amire mi is hivatalosak voltunk. Az időjárás hozzájuk sem volt kedvesebb, mint annak idején hozzánk (lehet ez jó előjel?!). A házasságkötő szavait alig lehetett hallani, olyan erősen verte az épület tetejét az eső.

A szertartás, csakúgy, mint az azt követő vacsora rendkívül szerény volt. Állítólag itt ez a szokás. Fel is készítettek minket rá előre, de még így is meglepett, mikor 11-kor közölték, mindenki hörpintse fel az italát, mert az étterem zár.

Hm, valószínűleg itt valami mással teszik felejthetetlenné ezt az napot.

Jön a víz babám

Mariannék tegnap bár vizesen, de azért simán hazaértek. Nem úgy Attiláék. Sajnos ma elöntötte a tengerparton vezető, fő útvonalat a víz. Ezt a videót küldték, kb 40 km megtétele után (Sydney olyan 650 km-re van onnan).

Minden újság azzal van tele, hogy az állam északi részét árvíz önti el hamarosan. Attiláéknak nem is sikerült átmenni a következő városon. Szerencséjükre van egy menekülő útvonal a kontinens belseje felé. Jó nagy kerülő. Valószínűleg megduplázza az amúgy sem rövid menetidejüket, de legalább hazajutnak valamikor.

Újra itthon

Minden gond nélkül, hajnali 3 körül hazaértünk. Sajnos az idő itt sem sokkal jobb, mint Yamba-ban. Éppen nem esik, de azért a sátrat nem merem kiteríteni száradni.

Milyen jól tettük, hogy tegnap eljöttünk. Yambában egyfolytában esik. Mariannék, akik nem  jöttek haza egy nappal előbb, végig esőben voltak kénytelenek pakolni.

Spuri haza

Az idei nyaralásról vegyes érzelmeim vannak. Igazán jó volt a családdal és barátokkal egy teljes hetet gondtalanul eltölteni. De azért a mindössze három, többnyire felhős néha derűs napnál több is megszakíthatta volna az állandó esőzést.

Máté volt az egyetlen akit egyáltalán nem zavart a rengeteg eső. Ő így is úgy is kint rohangált kis barátaival. A szülők meg csak idegeskedtek, mikor napjában már negyedszerre kellett rajta ruhát cserélni, mert bőrig ázott. Kinga már nem volt ilyen egyszerű eset. Őt sem zavarta volna az eső, de azért már csak nem engedték ki a szülők. Így aztán majdnem az egész hetet babakocsiban és ölben kellett töltenie. Ha a sátorban játszhatott a földön az már maga volt a kötetlen szabadság.

Azért jó dolgok is voltak: láttunk delfineket vadon viszonylag közel a parthoz, sokat fürödtünk a medencékben, bicajoztunk, sárkányt eregettünk, bingóztunk, kajakoztunk, mászókáztunk, jókat főztünk, meg vertük a blattot esténként, stb...

Tegnap esett, holnapra sok esőt mondanak. Rövid tanakodás után Zsuzsuval úgy döntöttünk, nem holnap reggel pakolunk, hanem már ma (amíg nem esik) és este hazavezetünk.

Csókolózni jó

Mint minden család, mi is szépen gyarapodunk. Félreértés ne essék, most specko nem a gyermekszámra  gondolok, hanem a hozzájuk, tartozó kacatokra, meg azokra a dolgokra amire egyébként nem biztos, hogy szükségünk lenne. Idén ez odáig fajult, hogy utánfutó nélkül már neki sem tudtunk vágni a már "szokásos" Yamba-i kempingezésnek.

Bár barátaink, akik egy nappal korábban indultak, figyelmeztettek, hogy nincs valami jó idő (állandóan zuhog), azért mi hajnali 3.40-kor nekivágtunk a hosszú útnak.  Szerencsénkre a srácok hamar visszaaludtak és szinte csak akkor voltak ébren mikor amúgy is meg akartunk állni enni, inni, stb.  Bár mi végig napsütésben utaztunk (szórványos záporokkal tarkítva), uticélunkról továbbra is nedves híreket kaptunk, ezért aztán megálltunk Coffs Harbourban csókolózni.

Mielőtt megdöbbennétek, hogy micsoda erkölcsi fertőben neveljük csemetéinket elárulom, igazából delfinek és fókák nyomták a csókokat. 

Fél öt körül érkeztünk a táborba napsütésben. Gyorsan neki is álltunk felverni a sátrunkat. Az első zuhany akkor érkezett mikor kiterítettük a belső sátrat. Este tízig építkeztünk, közben szinte mindenünk elázott, de a végén legalább volt hol aludnunk.  Az éjszaka viszonylag jól telt. Kinga csak egyszer ébredt és kaja után vissza is aludt. Szomszédaink még nem is sejtik ki költözött melléjük a táborba.