Csókolózni jó

Mint minden család, mi is szépen gyarapodunk. Félreértés ne essék, most specko nem a gyermekszámra  gondolok, hanem a hozzájuk, tartozó kacatokra, meg azokra a dolgokra amire egyébként nem biztos, hogy szükségünk lenne. Idén ez odáig fajult, hogy utánfutó nélkül már neki sem tudtunk vágni a már "szokásos" Yamba-i kempingezésnek.

Bár barátaink, akik egy nappal korábban indultak, figyelmeztettek, hogy nincs valami jó idő (állandóan zuhog), azért mi hajnali 3.40-kor nekivágtunk a hosszú útnak.  Szerencsénkre a srácok hamar visszaaludtak és szinte csak akkor voltak ébren mikor amúgy is meg akartunk állni enni, inni, stb.  Bár mi végig napsütésben utaztunk (szórványos záporokkal tarkítva), uticélunkról továbbra is nedves híreket kaptunk, ezért aztán megálltunk Coffs Harbourban csókolózni.

Mielőtt megdöbbennétek, hogy micsoda erkölcsi fertőben neveljük csemetéinket elárulom, igazából delfinek és fókák nyomták a csókokat. 

Fél öt körül érkeztünk a táborba napsütésben. Gyorsan neki is álltunk felverni a sátrunkat. Az első zuhany akkor érkezett mikor kiterítettük a belső sátrat. Este tízig építkeztünk, közben szinte mindenünk elázott, de a végén legalább volt hol aludnunk.  Az éjszaka viszonylag jól telt. Kinga csak egyszer ébredt és kaja után vissza is aludt. Szomszédaink még nem is sejtik ki költözött melléjük a táborba.