Még több képTegnap anya és apa még jó hosszan, gond nélkül Activity-zett a barátokkal. Még akkor sem sejtettek semmit a mai nap programjáról mikor éjfél körül hazaértek. Apa fél egy körül került az ágyba azzal a tudattal, hogy anya is követi perceken belül. Nagyon meglepődött mikor hajnali 5 óra körül egyedül ébredt az ágyban.
Már máskor is előfordult, hogy nem hagytad anyát nyugodtan aludni a helyén és a kanapéra kényszerítetted. Apa nem is aggódott egészen addíg amíg egy teljesen ártatlan "Hogy vagy, kedves?" kérdésre nem kapott egy nyers "Mégis mit gondolsz?" választ.
Apa azonnal ugrott és próbálta anya fájdalmait hátmasszázzsal enyhíteni. Egy kis melegvizes zuhanyzás is sokat segített. Szépen lassan leellenőrizte hogy a már korábban összekészített csomagból nem hiányzik-e valami, megreggelizett, lecuccolt a kocsiba és felhívta a korházat. A szülésznő pár perc csevegés után, amit anyával folytatott (vagyis csak folytatott volna, ha nem szakítja félbe egy kis hányási roham), azt tanácsolta, hogy menjünk be a kórházba.
Ajtótól-ajtóig 15 perc 43 másodperc volt apának az alig 10 km-es út. Nem sietett, csak iparkodott. Az első vizsgálat során, 8.30 körül, anya már szépen 3-4 cm-esre tágult. A szervezete pontosan úgy viselkedett, ahogy azt a nagy könyvben megírták. Mondjuk ez őt ott és akkor nem nagyon hatotta meg, olyan intenzív és gyakori fájásai voltak.
Legjobban a négykézlábas pozíció tetszett neki, de kipróbálta a babzsákot és a meleg fürdőt is. 10 óra körül jelezte, hogy szeretne valami fájdalomcsillapítót kapni. A szülésznő nitrogén gázzal próbálta volna mámorssá tenni számára a szülést, amitől anya határozottan elzárkózott, mondván az csak megbolondítja, de a fájdalmat nem veszi el.
A következő opció (pendamin?) előtt újabb vizsgálat következett, melynek során mindenki meglepődött, hiszen anya már 8 cm-re tágult. Azért a fájdalomcsillapítót megkapta, ami azonban csak 15-20 perc elteltével váltotta ki a hatását.
Anya végig nagyon erős és ügyes volt. Mindig akkor nyomott amikor kellett, közben pedig annyit pihent amennyit csak tudott. Apa kezét többször is majdnem tőből kitépte, de biztosan még ekkor is neki voltak nagyobb fájdalmai.
Anya már többször is feladni látszott a harcot, de akkor egy kis masszázs, pár bátorító szó mindig átsegítette a nehéz pillanatokon.
12.18-kor sikerült kidugnod a fejed. Nem tétlenkedtél, azonnal sírni kezdtél. Ez azt hiszem mindenkit meglepett a szobában, de apát mindenképpen. 12.20-kor pedig teljesen megszülettél. Csodálatos pillanat volt. A szülésznő gyorsan letekerte nyakadról a rátekeredett köldökzsinórt, megtisztított. Megvártuk míg a zsinorban megáll a lüktetés, majd apa egy jól irányzott ollónyisszantással elvágta.
Letisztítottak, bebugyoláltak, de a sírást csak akkor hagytad abba mikor apa kezébe adtak, aki lágyan ringatott és beszélt hozzád.
Ekkor már anya is mosolygott, pedig a doktor bácsi még javában varrogatta szakadt sebeit.
Hát így történt, hogy megszülettél.
2 megjegyzés:
Nos legyen akkor hát az első bejegyzés az enyém (sikerült rábeszélnem Busy -t hogy a comment az jó dolog).
Gratulálunk Máté a megérkezésedhez erre a csuda érdekes világba!
Kívánom hogy tudd fogadni az élet ajándékait olyan kíváncsisággal és vidámsággal, mint amit a szüleidtől látsz!
Nagyra nőjj! :)
brávó, brávó.
cs@ & Co.
Megjegyzés küldése