Háromszor

A mai nap háromszor követtem el azt a szőrnyű tettet, amit eddig sikerült elkerülnöm; háromszor ébresztettem fel kicsi fiam idő előtt.

Reggel hajnalban kellett indulnunk, hogy elérjük a repülőt, ezért nem várhattuk meg, hogy magától ébredjen. Aztán a repülőn próbáltuk az ölemben szépen szundikáló Mátét áthelyezni egy direkt erre a célra kialakított kosárba, sikertelenül. Harmadjára meg mikor hazaértünk és próbáltam a békésen szuszogó Maszatot felhozni a lakásba.

A hazaút kicsit fárasztóbb volt, mint az odaút, de alapvetően zökkenő mentes és sima.

Még több kép.

Egyszer véget ér a ...

Felvirradt az utolsó napunk ezen a csodálatos szigeten. Szerencsére a tegnapi esőfelhőknek nyoma sincs úgyhogy semmi sem akadályozott minket a tengerben való fürdőzésben.

Máté a nap végére egészen megszokta az úszógumiját és magabiztosan úszkált a medencében, természetesen szigorú szülői felügyelet mellett.

Este pakolunk aztán holnap, hajnalok hajnalán, indulunk haza.

Golf tehetség

Tegnap, a gyógynövényekről tartott előadás közben, vezetőnk kitért Fiji kannibál múltjára. Azzal viccelődött, hogy mennyire örül, amikor lebarnult turistákat lát, mert azok sokkal étvágygerjesztőbbek.

A mai reggelt egy kis kajakozással kezdtük; körbeeveztük a saját és a szomszédos (Beachcomber) szigetet is. Mátéra mindeközben bébiszitter vigyázott. A visszafele úton azon töprengtünk vajon okos dolog volt-e Mátét egy emberevő nénire bízni.

Habár minden nap esik az eső ez sosem zavart minket mert mindig csak naplemente után kezdte. A mai délutánunk az első ami nedvesre sikerült. Azért mi ezt is hasznosan töltöttük és bevezettük Mátét a golfozás rejtelmeibe. Ha azt vesszük alapul, hogy ki tette a legtöbb labdát a lyukba, akkor a meccset határozottan ő nyerte.

Tűzforró

Reggeli után gyorsan felavattuk Máté vadonatúj úszógumiját aztán iparkodtunk, hogy le ne maradjunk a szomszédos Bounty szigetre induló hajóról. Az első napon azt mondta nekünk Mike, a hajósinas, hogy erről a szigetről származik a Bounty csoki. A történet kicsit sántít mert itt egy fia vízesés nem volt.

Ami viszont volt, az vicces gyógynövény bemutató, séta a tűzön és táncdalfesztivál. A bemszülöttek valóban sétáltak a tűzforró köveken. Zsuzsu még az égett bőr szagát is érezte. Egyébként nem mindenki tudja ezt megcsinálni, csak a beavatottak. Én persze azonnal rájöttem mi a titkuk, mikor az előadás után az egyikük "Az erő legyen veled" feliratú pólóban járkált. Ha Jedi lovag lennék én is megtudnám csinálni.

A táncfesztivált Máté majdnem tönkretette; a táncosok ugyanis majdnem elolvadtak mikor ő az első sorban, csukottszemmel, félálomban tapsolt nekik.

Este, a vacsoránál, megcsalt minket ez a kis büdös. Szokásához híven most is azért könyörgött, hogy engedjük kiszállni az etetőszékből és menjünk táncolni. Mi kötöttük az ebet a karóhoz, addig nincs tánc amíg apa meg anya eszik. Ekkor jött oda az asztalhoz egy idősebb pár és felajánlották, hogy Máté üljön hozzájuk, a táncparkett mellé, amíg mi be nem fejezzük. Máté a jelek szerint tökéletesen értette az idős hölgy javaslatát és jelezte, hogy szívesen megy. Vagy fél órán át üldögélt nyugodtan a néni ölében.

Később együtt mentünk a táncparkettra amikoris a már ott táncoló benszülött nő felkérte a Mátèt. A kis giggoló meg gondolkodás nélkül ment. Rá kellett jönnöm, hogy idős hölgyekkel és egzotikus csajokkal nem versenyezhetek a fiam kegyeiért.

Betegeskedés

Úgy néz ki törzsvendégek lettünk a kórházban. Sajnos Máténak még mindig fel-, felszökik a láza és a köhögése sem csillapodik. Egyébként nagyon eleven és étvágya is van.

Mára kissebbségbe kerültek azok a helyiek akik nem ismerik kicsi fiam névről.

A délutáni alvás marathonira sikerült. Reméljük kialudta a betegséget. Az ébredés utáni levertségnek igen hamar véget vetett egy kis gekko a szobánk plafonján.

Táncdalfesztivál

Nem igazán indult jól ez a nap. Máté felébredt az éjszaka; sokat köhögött és egy kis hőemelkedése is volt. A Panadol sokat segített úgyhogy a délelőttöt a tengerben töltöttük, halacskák között.

Ebéd utánra szereztünk babysittert, hogy kimehessünk egyet snorizni, de ezt a programunkat sajnos elfújta a szél. Maradt a B terv; szunyókálás Mátéval.

A szigeten minden este kellemes zenével csinálnak jobb étvágyat a vendégeknek. Természetesen táncolni is lehet. Máté sajnos ezt is félreértette és követeli, hogy amíg csak szól a zene ő táncolhasson. A baj ott kezdődik, hogy neki a tánc abból áll, hogy valamelyik szülője nyakában lóg a táncparkett közepén.

Ma kaptunk egy kis ízelítőt a környék szigeteinek tánckultúrájából. Nagyon látványos volt, de én nem láttam a különbséget.

A kincses sziget

Gyönyörű napfényes reggelre ébredtünk. Amint kiléptünk az ajtón, rögtön tudtuk, hogy Fiji is egyike azon helyeknek, akik végtelen hálával tartoznak a légkondi nevű ősembrernek.
A szigetünk egyszerűen mesés; fehér homok, kristálytiszta kék víz, pálmafák.

Délelőtt felavattuk a szálló új medencéjét majd elmentünk a közeli zátonyra halakat etetni. Asszem Máté nem igazán fogta elsőre miért is vagyunk ott mert jóízűen befalta a halaknak szánt első zsemlét.

Aztán végignéztük, ahogy az egyik őslakos kifaragott egy teknősbekát. Máté megtanulta az első helyi szót: bula (szevasz), amit aztán rendszeresen használ is, a helyiek és más turisták legnagyobb örömére.

Délután a tenger következett, de nem igazán tetszett Máténak. Lehet, hogy nem ébredt még fel egészen, vagy a hullámok voltak kicsit nagyobbak a kelleténél, de az is lehet, hogy a parányi csallánozók a vízben zavarták. Csak a teknősbéka medence derítette kicsit jobb kedvre. A nap slágere a medence volt ahol a délután hátralevő részét töltöttük. Máté nagyon élvezte. Ma először ment víz alá önszántából.

Este a nagyérdemű megtanulhatta a helyi művészektől milyen is egy igazi Fiji istenhozott majd fogadhatott kedvenc rákjára egy nemzetközi rák futtató verseny keretében.

Úgy el szálltunk, mint ...

Mivel a foglalásunkat csak az utolsó utáni pillanatban igazolták vissza, kénytelenek voltunk az indulás reggelén kapkodva csomagolni.

Máté nagyon jól viselte a repülést. Mintagyerek volt; nézelődött, sétálgatott, TVt nézett és mikor az út vége felé elaludt még a mellettünk ülő, sivító szintén 2 éves sem tudta felébreszteni.

Fijin az emberek nagyon közvetlenek és barátságosak. A hajósinas hamarabb tanult magyarul, mint én Fijiül. Olaszország komplexuma volt. Hiába magyaráztam, hogy azok nem értenek magyarul ő csak erősködött, hogy közel vagyunk egymáshoz biztos a magyartudás is segít valamit.

Tök sötét volt mire hajóra szálltunk. Két 200 lovas motor tolta a kis alumínium bárkát. 40 kmh-val hasított unk az éjszakában. Máténak a szava is elállt. A szigeten egy kis csoport énekszóval köszöntött bennünket. A recepciónál pedig már várt minket a jéghideg milkshake.

A 4-es bungallót kaptuk, pálmafákkal, függőággyal és tengerparttal. Vacsoránál a 4-es asztalhoz ültettek minket. Gondoltam milyen praktikusak, így mindenki rögtön tudja melyik szoba számlájára kell írni a rendeléseket. Aztán egy pincér kérdezte hányas szobában lakunk. Mondom 4-es. Mire ő megismételte a kérdést, amire én ugyanúgy válaszoltam. Aztán ez eljátszódott még egy pincérrel. A harmadiknál már teljesen kész voltam, hogy ilyen rossz a kiejtésem, de aztán kiderült, hogy a két 4-esnek semmi köze egymáshoz.
Máté este is egy angyal volt. Zuhanyzás után ő kéredzkedett be a kiságyba, ami elvileg teljesen idegen volt neki és szinte azonnal elaludt.

Magyar családi napok

Ma családi napokon voltunk. Összejött vagy száz magyar, hogy együtt töltsék ezt a szép napot. Volt ott minden mi szem szájnak ingere; töltött káposzta, halászlé, rántott hal, sült kolbász, meggyes rétes, túrós pite, zserbó, lángos, meg sok móka és kacagás.

Máté nagyon élvezte a forgatagot. Egy száz év körüli bácsitól tartott csupán, aki többször is felajánlotta neki, hogy térítésmentesen átpasszol neki párat az éveiből. Máté hamar rájött, hogy a bácsit csak az ugráló kastély meg a játszótér tartja távol. Ezért aztán nem is nagyon akart ezektől elszakadni.