Máté nagyon jól viselte a repülést. Mintagyerek volt; nézelődött, sétálgatott, TVt nézett és mikor az út vége felé elaludt még a mellettünk ülő, sivító szintén 2 éves sem tudta felébreszteni.
Fijin az emberek nagyon közvetlenek és barátságosak. A hajósinas hamarabb tanult magyarul, mint én Fijiül. Olaszország komplexuma volt. Hiába magyaráztam, hogy azok nem értenek magyarul ő csak erősködött, hogy közel vagyunk egymáshoz biztos a magyartudás is segít valamit.
Tök sötét volt mire hajóra szálltunk. Két 200 lovas motor tolta a kis alumínium bárkát. 40 kmh-val hasított unk az éjszakában. Máténak a szava is elállt. A szigeten egy kis csoport énekszóval köszöntött bennünket. A recepciónál pedig már várt minket a jéghideg milkshake.
A 4-es bungallót kaptuk, pálmafákkal, függőággyal és tengerparttal. Vacsoránál a 4-es asztalhoz ültettek minket. Gondoltam milyen praktikusak, így mindenki rögtön tudja melyik szoba számlájára kell írni a rendeléseket. Aztán egy pincér kérdezte hányas szobában lakunk. Mondom 4-es. Mire ő megismételte a kérdést, amire én ugyanúgy válaszoltam. Aztán ez eljátszódott még egy pincérrel. A harmadiknál már teljesen kész voltam, hogy ilyen rossz a kiejtésem, de aztán kiderült, hogy a két 4-esnek semmi köze egymáshoz.
Máté este is egy angyal volt. Zuhanyzás után ő kéredzkedett be a kiságyba, ami elvileg teljesen idegen volt neki és szinte azonnal elaludt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése