Rövid ismerkedés a kocsival és már hasítottunk is délre. Az idő pont olyan volt, mint amire számítottunk; borús és napos periódusok váltották egymást sűrűn. Pár 10 Km után már kint is voltunk a sziget keleti partján. Ebből is látszik, hogy Tasmánia a valóságban sem sokkal nagyobb, mint a térképen.
Mint utólag kiderült ez a hely a szökött rabok körében is nagyon népszerű volt ezért felállítottak egy sor vérebet, akik között csak a legügyesebbek tudtak elillanni észrevétlenül. Szemmel láthatólag Zsuzsu nem járt volna sikerrel.
Még több kép.A nap célállomása Port Arthur, ami 2 dologról híres: a malomból átalakíott fegyenctelepről, ami 20 éven belül porrá égett (nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy a bentlakók keze is benne volt a dologban) és arról, hogy 96-ban itt került sor Ausztrália történetének egyetlen (eddigi) mészárlására.
Még több kép.Este, mielőtt még szállást kerestünk volna, felmentünk a közeli kilátóhoz. Összetalálkoztunk két kedves Ausztrállal, akik nagyon megörültek, mikor halloták, hogy magyarok vagyunk. Aztán hirtelen elkezdtek magyar szavakat vagdosni a fejünkhöz. Kiderült, hogy Pesten éltek 2 évig, nemrégiben költöztek vissza és imadtak Pesten élni. Kicsi a világ, mi?
