Az estét sikerült a St Clair tó partján töltenünk. Másnap nem kellett sokat sétálnunk, hogy felüljünk a közelből induló kis hajóra, ami felvitt minket a tó északi végébe. Visszasétálni 6 órát vett volna igénybe. Négyesünkből sajnos négy ellenszavazatot kapott azon ötletem, hogy próbáljuk meg.
Még több kép.
Egyébként a tó mellet volt szerencsénk megnézni az Overland Track (Felvidéki csapás) utolsó szakaszát. Ez olyan volt, mintha meseerdőbe csöppentünk volna. Krisztián és Emese ezt a túrát járta be. Majd 1 teljes hétig meneteltek a hegyek között. Most már értem miért.
Mikor megkérdeztem vezetőnktől, hogyan cipel magával valaki 1 hét vizet és élelmet a túrára, teljesen hitetlenkedve kérdezte: "Miért vinne vizet? A patakok nem adnak elég vizet?" És valóban, a megannyi patak olyan tiszta, hogy az ember minden aggodalom nélkül kortyolhat belőle. Még az olyan városi patkányok is, mint én.
A nap második felében kocsival átvágtunk a nemzeti parkon keresztbe. Útközben meg meg álltunk pár perces sétákra, csak hogy az izmaink el ne gémberedjenek.
Még több kép.