Az első csata

Tegnap előtt éjjel jól aludt a gyerek. Ennek köszönhetően Zsuzsu is relatív frissen kezdte a napot. Reggeli etetés után gyorsan le is trappoltunk az óceán partjára, ahol a verőfényes napsütésben pózoltunk a kamérának. Drazsé nagyon fotogén. Még a végén modell lesz, nem pedig vadakat terelő juhász. Ekkor még egyikünk sem sejtette, hogy mi vár ránk a nap hátra levő részében.

Pár napja, Bea nagyon aranyosan eljött hozzánk és főzött nekünk egy csomó töltött paprikát, meg pörköltet. Nagyon hálásak vagyunk neki ezért. Amit se ő sem mi nem tudtunk, hogy a sok hagyma emésztési problémákat idézhet elő a babánál. :(

Az ebéd után már csak rövid időre sikerült elaltatnuk Drazsét. Csak és kizárólag a cici nyugtatta meg. Az is csak átmeneti időre. Tudtuk, hogy evett rendesen, tudtuk hogy fáradt, mégsem aludt. Minden trükkünket bevetettük semmi sem használt. 

Amilyen szépen indult a napunk olyan ádáz küzdelembe torkollott estére.  Zsuzsu már annyira kimerült, hogy elküldött sétálni a gyerekkel.  Ez jó volt mert ő tudott aludni, a pici meg, mégha ébren is volt, legalább nem ordított. Az esti fürdetés sem hozta meg az áhított nyugalmat, fél óra csend után újabb üvöltés következett.

Éjfélre teljesen tisztába voltunk vele, hogy a hasa fáj, de nem tudtunk rajta segíteni. Éppen fel-alá járkálva ringattam, mikor a hűtő felé tévedtem. A hűtő monoton moraja csodákat tett. A pici egészen megnyugodott. Mikor letettem az ágyikójába legnagyobb meglepetésemre magától az oldalára fordult és elaludt. Hozzányúlni nem mertem, úgyhogy csak beélesítettem a bébicsőszt és magam is lefeküdtem aludni.

Szégyen ide, szégyen oda, ha elalszom nem ébredek fel a gyerek sírásra. Zsuzsu reggel azt mondta csak 1x kellett etetnie az éjjel. Másodjára rekord idővel 4.5 órát aludt Drazsé. Most minden szép megint. Asszem az első csatát, bár nagyon szoros volt, mi nyertük.