Melegedés

Visszafelé, ausztrál beszélgetö partnereink tanacsát megfogadva, nem a tengerparton jöttünk hanem a kontinens belseje felé, át a Tableland-nek nevezett területen. Alig keltünk át a nagy vízválasztó hegységen az idöjárás csak úgy, mint a táj teljesen megváltozott. Kisütött a nap, kitisztult az ég, felmelegedett az idö. Az öserdöket elöbb lápvidék majd szavanna váltotta fel. (képek)

Elsö állomásunk a Granite Gorge nevü hely volt. Erösen emlékeztetett minket a Korzikai nyaralásunkra, mikor Krisztával és Dáviddal hatalmas sziklák között száguldó patak vízében fürdöztünk.

Még több kép.

Szintén valamelyik ausztrál beszélgetötársunktól tudtuk meg, alig fél napi járásra van egy hely, ahol majdnem minden nap lehet legalább egy, de néha több platypus-t is látni. Hatökrös szekérrel sem lehetett volna Zsuzsámat visszatartani. Muszáj volt még sötétedés elött odaérni.

Útközben csak a híres Függöny Füge fát megnézni állhattunk meg. Ez a fa általában egy masik fán élösködve azt a véksökig kihasználva, többnyire elpusztítva fejlödik. Itt sem volt másként. Az érdekesség csak annyi, hogy mikor a kiszipolyozott fa már annyira legyengült, hogy nem birta el a fügefa súlyát, ráborult a mellette álló másik fára. A füge így aztán azt is behálozta. Végül a 2 tartófából már semmi nem maradt a füge viszont messze földön híressé vált hatalmas mértével és szokatlan alakjával. (képek)

Hogy mi lett a Platypus-szal? Hát idöben odaértünk és sikerült is egyet rövid ideig megfigyelnünk, de sajnos annyira késön jött elö rejtekéböl, hogy képet már nem tudtunk róla csinálni.

Esöerdö dögivel

A következö napot az öserdönek szenteltük. Komppal léptünk át a Daintree National Park, ha lehet még védettebb, eldugodtabb részére. Itt aztán hol szabad - Jindalba Boardwalk (képek) -, hol fizetös - Daintree Discovery Center (képek) - részeket bejárva ismerkedtünk a honos növényekkel, állatokkal.



A kedvencünk ez a Stinging Tree-nek nevezett kis aranyos. Azt mondják, ha az ember böréhez ér az üvegszálhoz hasonló anyagból álló tüskéje a börbe törik. Ott aztán hónapokig olyan fájdalmat okoz, hogy az ember legszívesen az adott testrészt is levágatná a fájdalommal együtt.

Addig mentünk északra (képek), amíg volt betonút. Cape Tribulation-nél a gyönyörü strandon (képek)senki sem fürdött, bár a medúzák csak nyáron támadnak a hüvös idö is elég visszatartó volt.

Még több kép.

Este megint Wonga Beachen szálltunk meg. Itt ismerkedtünk meg Scooter-rel (ejtsd szkúta). Elsö kérdése: "Há vaz jor tí? / Milyen volt a tea?" kicsit meglepett mert nem is ittunk teát. Aztán kiderült ö sem azt kérdezte. Tí helyett Dí-t mondott ami a vacsora rövidítése. Jó pár órán át tanítgatott a helyi szlengre. Próbáltunk sokat megjegyezni. Remélem nem vert át!

Csepereg az esö, fejemen ...

Asszem még nem említettem, hogy ahol tudtunk, kempingben szálltunk meg (Krisztiánék kölcsönadták 2 személyes kis sátrukat). Az elsö ejszaka arra ébredtem, hogy meglehetösen nagy erövel azon dolgoznak az égiek ne száraz lábbal hagyjuk el a sátrat. Nagy volt a megkönnyebbülés mikor ugyan borús, de esömentes reggel köszöntött ránk. Ez egészen a mosdóig tartott, ugyanis mire odaértem már újra zuhogott.

A kempingek egyébként itt elég jól fel vannak szerelve mindenféle jóval. A szegény utazót általában tábori konyha, hütöszekrény, medence, mosoda (ezért fizetni kell) és más extrák várjak. Nem is csoda, hogy itt az emberek nagy része kempingben lakik. Van aki sokszobás lakóautóban, van aki kicsi vagy nagy sátorban, de olyan is van aki az autóban alszik.

Elsö reggelinket egy kedves Ausztrál pár társaságában töltöttük. Sok mindenröl beszélgettünk, ami nem a téma miatt volt érdekes, hanem hogy egyáltalán megértettük öket. Eléggé be voltunk gazolva, hogy nem fogjuk majd az Ausztrál akcentust érteni. Általában az a tapasztalatunk, hogy a városban élök vagy a turistákból élök (itt szinte mindenki az) elég érthetöen beszélenek. Aztán amikor az esö miatt panaszkodtam, megkérdezték mire számítottam mikor az esöerdöbe jöttem. És igazuk van. Ha nem esne mindig az esö tutti nem kapta volna az esöerdö nevet.

Még több kép.

Az esö miatt nem sok állatot láttunk út közben ezért gyorsan elmentünk egy állatkertbe Port Douglas mellett, a Rainforest Habitat-ba. Itt aztán minden a környéken elöforduló állatott jól lefényképeztünk, megetettünk és megsímogattunk.

Port Douglas maga egyébként egy aranyos kisváros. Legérdekesebb látnivaló talán a templom, aminek az oltár kép helyén egy tengerre nézö ablaka van.

Még több kép.

Az elsö igazi esöerdöt Mossmann melletti Mossmann Gorge-nál láttuk. Szerintem a képek magukért beszélnek.

Még több kép.

Aznap este Wonga Beachen aludtunk. A kezemben tartott uveg ne tévesszen meg senkit. Kicsi feleségem gyömbér sör helyett, véletlenül ugyanattól a gyártótól származó 'gyomorkeserüt' vett. Cserébe viszont olyan kenguru steak-et rittyentett az asztalra, hogy csak na. Egy fiatal pár telepedett mellénk és ök is dicsérték az illatát. Ök kerékpárral járták be a keleti part északi részét. Ugyancsak ök ismertettek meg a Custard Apple-nek - puding alma? - nevezett trópusi gyümölccsel. Csúnya, de isteni finom.

Még több kép.

Hurrá nyaralunk!

Eddig nem írtam babonából, hogy állás ügyben még az elsö héten behívtak 2 interview-ra. Mindegyiken pozitívan fogadták jelenkezésemet, amit meg én fogadtam pozitívan. A második cégnél egy második beszélgetésre is felkértek. Ez az indulásunk elötti napon, hétfön történt. Jól sikerült. A közvetítö mondta, hogy van még egy jelölt, akivel kedden fognak elbeszélgetni. Már kint voltunk a Sydney reptéren, mikor hívott az ügynök (rajta keresztül találtam a melót), hogy megvolt a másik elbeszélgetés is, és most fognak dönteni, kié lesz a meló.

A repülöút meglehetösen eseménytelen volt. Talán egy kicsit túltságosan is. Természetesen fapados járattal mentünk és elég korán kellett indulnunk, hogy elérjük. Otthon reggeliröl szó sem lehetett. A reptéren meg úgy döntöttünk, már nem veszünk kaját mert a gépen úgyis adnak. Hát nem adtak. A vásárolható dolgok közül meg nem igazán nyerte meg tetszésünket semmi. 3 óra múlva meglehetösen éhesen érkeztünk meg Cairns-be.

Cairns annyira kicsi, hogy nincs is rendszeres vonat vagy busz közlekedés a városba. Mindenkit taxik vagy reptéri buszok visznek be a kívánt helyre. Mi bár hasunk meglehetösen egyértelmü jelzéseket adott, mégis inkább az autókölcsönzöhöz mentünk. Ott ért az ügynök második hívása, amiben közölte, hogy enyém az állás, jó nyaralást kíván. Valóban ennek a hírnek hatására kicsit könnyebben teltek napjaink. Remélem Zsuzsu állás keresése sem lesz sokkal nehezebb. Bár ekkor még nem küldte ki senkinek sem az önéletrajzát, így nem is számítottunk arra, hogy visszaérkezésünkkor munkaadók kígyózó sora, vagy e-mail hegyek, melyben közlik, csak Ö kell nekik, várnak minket.



Az autó egy Ford Falcon típusú kombi, vagy ahogy itt mondjak 'sztésönvagon' lett. Akkora, hogy simán tudtunk benne ketten, akár nyújtott lábbal aludni. Ennek ellenére és 4 literes motorjának köszönhetöen még az automata váltóval is elég sportosan lehetett vele közlekedni.

A reggeliebédvacsora elfogyasztása után, talán a borús idönek is köszönhetöen, úgy döntöttünk, hogy Cairns-re nem sok idöt fordítunk (majd visszafelé megnézzük jobban) és azonnal elindultunk Északra, a Daintree Nemzetipark irányába.



Út közben lovas karámok mellett haladtunk el. Aztán hirtelen arra lettünk figyelmesek, hogy az egyik karámban nem is lovak vannak, hanem bokszoló kenguruk.

Valahogy hamar elegünk lett az utazásból úgyhogy Ellis Beachnél meg is szálltunk.

A környék

Az emlmúlt 1 hétben nem sok minden történt velünk. Igazából várunk mindenre. A szabad és napos óráinkat azzal töltjük, hogy kicsit ismerkedünk a környékkel. Felderítettünk pár bevásárló központot, orvosi rendelöbe kísértük beteg házigazdánkat, meglátogattuk a kórházban az elsö magyar újszülöttet, aki érkezésünk óta született, meg persze picit túristáskodtunk is.

A belvárosban csak egy rövidke sétára volt idönk. Azért Hyde Parkban így is sikerült íbiszeket találnunk.

Még több kép

Aztán bálna lesre mentünk a közeli Palm Beachre. Bálnát minden mélyen hívö látott. A többiek sajnos lemaradtak róla.

Még több kép.

Voltunk a város belterületén található Ku-ring-gai nemzeti parkban is.

Még több kép.

Holnap indulunk elsö trópusi kirándulásunkra. A tervek szerint repülünk Cairns-be majd onnan a végig vezetuünk a keleti part mentén egészen Brisbane-ig ahonnan megintcsak repülövel jövünk vissza Sydney-be.

A kezdet

Asszem - így egy hónap után- ideje, hogy valami hírt adjunk magunkról a blogon.

Az elmúlt hónapban elrendezgettük ingóságainkat magyarországi birtokainkon. Szüleink nagy örömére. Próbáltuk végig látogatni barátainkat. Ez úton is szeretnénk elnézést kérni azoktól, akikhez végül nem jutottunk el és azoktól, akik úgy érzik kevés idöt töltöttünk velük. :(

Na evezzünk vidámabb vizekre. Sürü könnycseppek közepette 15-én repülöre ültünk Schwechat repterén. Szerencsére a gép nem volt rakásig tele. Így nem nagyon foglalkoztak azzal, hogy az egyébként böséges 40Kg-os keretet mind nekem mind Zsuzsunak sikerült túllépnünk pár kilóval a nagyon körültekintö csomagolás ellenére. Aztán a repülés során sem mondunk nemet mikor a stweardess mondta, hogy nyugodtan feküdjünk keresztbe 3 széken és aludjunk.

Legnagyobb meglepetésünkre egyik barárnönk is velünk tartott az úton. A lány fotómodellként keresi a mindennapi betevöjét és hát most éppen ö az Austrian Air arca. Minden monitoron es magazinban az ö arca mosolygott ránk.

Az utazás viszonylag eseménytelenül telt. Megnéztünk minden filmet, amit lehetett, kicsit fejlesztettük backgammon tudásunkat és mint már említettem aludtunk is egy keveset. Az elsö igazi izgalom a Sydney reptéren ért bennünket. Még a repülön nyilatkoznunk kellett, hogy hozunk e ételt, növényt, állatot vagy ezek bármelyikéböl készült tárgyat ékszert. Mert ha igen akkor azt (és esetleg minket is karantén) alá vetik. Mi ezt nem akartuk így az összes megmaradt szendvicstöl és gyümölcstöl megszabadultunk még az ellenörzés elött. Én voltam a legjobban meglepve mikor az egyik vizsgálat során 2 körtét találtak nálam. Az ausztrálok nagyon szigorúan vették az esetet. Nevem azonnal bekerült a SZÁMÍTÓGÉPbe, engem pedig komolyan megfeddtek ("Ha még egyszer elöfordul többé nem teheti lábát ausztrál földre!") és elengedtek.

Még több kép.

Sydney lenyügözö. Még a kissé hüvös levegö sem gátolhatott meg minket abban, hogy lefekvés elött ellátogassunk a Sydney Harbour-ba (kikötöbe). Király hely.

Itt létünk elsö napjaiban Krisztián barátom és parja, Emese, vendégszeretetét élvezzük amit nem gyözök eléggszer megköszönni. Másnap megmutatták Sydney másik arcát; kilátogattunk a távoli óceánhoz. Igazából a messzi maximum 100 métert jelent. Mit mondjak. Király hely.

A következö napokban ismerkedünk a várossal és próbáljuk megteremteni itteni életünk alapjait. Már sikerült bankszámlát nyitnunk, bejelentkeztünk a TB-hez és hamarosan mobil telefonunk és jogosítványunk is lesz talán. Az itteni magyarok nagyon barátságosak. Egyiküknek hála csütörtökön már meg is jelenhetek egy job interview-n.