Melegedés

Visszafelé, ausztrál beszélgetö partnereink tanacsát megfogadva, nem a tengerparton jöttünk hanem a kontinens belseje felé, át a Tableland-nek nevezett területen. Alig keltünk át a nagy vízválasztó hegységen az idöjárás csak úgy, mint a táj teljesen megváltozott. Kisütött a nap, kitisztult az ég, felmelegedett az idö. Az öserdöket elöbb lápvidék majd szavanna váltotta fel. (képek)

Elsö állomásunk a Granite Gorge nevü hely volt. Erösen emlékeztetett minket a Korzikai nyaralásunkra, mikor Krisztával és Dáviddal hatalmas sziklák között száguldó patak vízében fürdöztünk.

Még több kép.

Szintén valamelyik ausztrál beszélgetötársunktól tudtuk meg, alig fél napi járásra van egy hely, ahol majdnem minden nap lehet legalább egy, de néha több platypus-t is látni. Hatökrös szekérrel sem lehetett volna Zsuzsámat visszatartani. Muszáj volt még sötétedés elött odaérni.

Útközben csak a híres Függöny Füge fát megnézni állhattunk meg. Ez a fa általában egy masik fán élösködve azt a véksökig kihasználva, többnyire elpusztítva fejlödik. Itt sem volt másként. Az érdekesség csak annyi, hogy mikor a kiszipolyozott fa már annyira legyengült, hogy nem birta el a fügefa súlyát, ráborult a mellette álló másik fára. A füge így aztán azt is behálozta. Végül a 2 tartófából már semmi nem maradt a füge viszont messze földön híressé vált hatalmas mértével és szokatlan alakjával. (képek)

Hogy mi lett a Platypus-szal? Hát idöben odaértünk és sikerült is egyet rövid ideig megfigyelnünk, de sajnos annyira késön jött elö rejtekéböl, hogy képet már nem tudtunk róla csinálni.