szerda, június 21, 2006

A kezdet

Asszem - így egy hónap után- ideje, hogy valami hírt adjunk magunkról a blogon.

Az elmúlt hónapban elrendezgettük ingóságainkat magyarországi birtokainkon. Szüleink nagy örömére. Próbáltuk végig látogatni barátainkat. Ez úton is szeretnénk elnézést kérni azoktól, akikhez végül nem jutottunk el és azoktól, akik úgy érzik kevés idöt töltöttünk velük. :(

Na evezzünk vidámabb vizekre. Sürü könnycseppek közepette 15-én repülöre ültünk Schwechat repterén. Szerencsére a gép nem volt rakásig tele. Így nem nagyon foglalkoztak azzal, hogy az egyébként böséges 40Kg-os keretet mind nekem mind Zsuzsunak sikerült túllépnünk pár kilóval a nagyon körültekintö csomagolás ellenére. Aztán a repülés során sem mondunk nemet mikor a stweardess mondta, hogy nyugodtan feküdjünk keresztbe 3 széken és aludjunk.

Legnagyobb meglepetésünkre egyik barárnönk is velünk tartott az úton. A lány fotómodellként keresi a mindennapi betevöjét és hát most éppen ö az Austrian Air arca. Minden monitoron es magazinban az ö arca mosolygott ránk.

Az utazás viszonylag eseménytelenül telt. Megnéztünk minden filmet, amit lehetett, kicsit fejlesztettük backgammon tudásunkat és mint már említettem aludtunk is egy keveset. Az elsö igazi izgalom a Sydney reptéren ért bennünket. Még a repülön nyilatkoznunk kellett, hogy hozunk e ételt, növényt, állatot vagy ezek bármelyikéböl készült tárgyat ékszert. Mert ha igen akkor azt (és esetleg minket is karantén) alá vetik. Mi ezt nem akartuk így az összes megmaradt szendvicstöl és gyümölcstöl megszabadultunk még az ellenörzés elött. Én voltam a legjobban meglepve mikor az egyik vizsgálat során 2 körtét találtak nálam. Az ausztrálok nagyon szigorúan vették az esetet. Nevem azonnal bekerült a SZÁMÍTÓGÉPbe, engem pedig komolyan megfeddtek ("Ha még egyszer elöfordul többé nem teheti lábát ausztrál földre!") és elengedtek.

Még több kép.

Sydney lenyügözö. Még a kissé hüvös levegö sem gátolhatott meg minket abban, hogy lefekvés elött ellátogassunk a Sydney Harbour-ba (kikötöbe). Király hely.

Itt létünk elsö napjaiban Krisztián barátom és parja, Emese, vendégszeretetét élvezzük amit nem gyözök eléggszer megköszönni. Másnap megmutatták Sydney másik arcát; kilátogattunk a távoli óceánhoz. Igazából a messzi maximum 100 métert jelent. Mit mondjak. Király hely.

A következö napokban ismerkedünk a várossal és próbáljuk megteremteni itteni életünk alapjait. Már sikerült bankszámlát nyitnunk, bejelentkeztünk a TB-hez és hamarosan mobil telefonunk és jogosítványunk is lesz talán. Az itteni magyarok nagyon barátságosak. Egyiküknek hála csütörtökön már meg is jelenhetek egy job interview-n.