A repülöút meglehetösen eseménytelen volt. Talán egy kicsit túltságosan is. Természetesen fapados járattal mentünk és elég korán kellett indulnunk, hogy elérjük. Otthon reggeliröl szó sem lehetett. A reptéren meg úgy döntöttünk, már nem veszünk kaját mert a gépen úgyis adnak. Hát nem adtak. A vásárolható dolgok közül meg nem igazán nyerte meg tetszésünket semmi. 3 óra múlva meglehetösen éhesen érkeztünk meg Cairns-be.
Cairns annyira kicsi, hogy nincs is rendszeres vonat vagy busz közlekedés a városba. Mindenkit taxik vagy reptéri buszok visznek be a kívánt helyre. Mi bár hasunk meglehetösen egyértelmü jelzéseket adott, mégis inkább az autókölcsönzöhöz mentünk. Ott ért az ügynök második hívása, amiben közölte, hogy enyém az állás, jó nyaralást kíván. Valóban ennek a hírnek hatására kicsit könnyebben teltek napjaink. Remélem Zsuzsu állás keresése sem lesz sokkal nehezebb. Bár ekkor még nem küldte ki senkinek sem az önéletrajzát, így nem is számítottunk arra, hogy visszaérkezésünkkor munkaadók kígyózó sora, vagy e-mail hegyek, melyben közlik, csak Ö kell nekik, várnak minket.
Az autó egy Ford Falcon típusú kombi, vagy ahogy itt mondjak 'sztésönvagon' lett. Akkora, hogy simán tudtunk benne ketten, akár nyújtott lábbal aludni. Ennek ellenére és 4 literes motorjának köszönhetöen még az automata váltóval is elég sportosan lehetett vele közlekedni.
A reggeliebédvacsora elfogyasztása után, talán a borús idönek is köszönhetöen, úgy döntöttünk, hogy Cairns-re nem sok idöt fordítunk (majd visszafelé megnézzük jobban) és azonnal elindultunk Északra, a Daintree Nemzetipark irányába.
Út közben lovas karámok mellett haladtunk el. Aztán hirtelen arra lettünk figyelmesek, hogy az egyik karámban nem is lovak vannak, hanem bokszoló kenguruk.
Valahogy hamar elegünk lett az utazásból úgyhogy Ellis Beachnél meg is szálltunk.
