7köznapok

Az elmúlt két napot a víznek szenteltük. Előbb kenu-túrára mentünk a közeli tavon. Nagyon jól indult, a hátszéllel csak úgy hasítottuk a vizet. A természet azonban mindent visszavett a visszaúton, amit bőkezűen osztogatott addig; a szembeszélben majd megszakadtunk úgy lapátoltunk. Máté ezt is nagyon élvezte bár azt út felét átaludta.



Másnap Marcikámmal kajakozással kezdtük a napot. Tapasztalt kajakosokként a táv nem jelentett problémát. Adrenalin szintünket csak az emelte meg mikor vezetőnk véletlenül egy vízalatti sziklára irányított minket.

Ezen kívül a napok hátralevő részeit strandolással töltöttük. Mindenkinek más okozott örömet; Máténak, ha apa karján ülve hullámokat lovagolt; anyának, ha egy delfincsapat szörfözött végig a part mentén szinte karnyújtásnyi távolságra; Beának, ha olyan erős sodrást talált, amiből már nem tudott így - 8 hónapos terhesen - kiúszni önerőből és lehetőséget adhatott Marcinak, hogy önfeláldozóan kimentse.

Az újévet egy fejedelmi vacsorával és csendes iszogatással köszöntöttük.

Rája kaland

A hajókázás során szép pirosra égett a nyakam. Ennyit a 30 faktoros napkrémekről. Lehet, hogy egy kis napszúrást is kaptam mert egyfolytában enyhén fáj a fejem, amint a napra lépek.

Ma visszamentünk Narooma-ba, innen indult a hajó tegnap, hogy sétáljunk a tengerparton. De milyen jól tettük.

Egy helyen horgászok tisztították a friss fogást. A cafatokon, amit visszadobtak, egy csapat madár veszekedett. Már ott ültünk vagy öt perce mikor észrevettük, hogy a víz alatt meg vagy egy tucat rája járőrözik. Néha még a madarakat is elkergették. Igazán izgalmas volt és nem csak Máté számára.

Még több kép.

Fóka lesen

Ma szikrázó napsütésre és gyönyörű kék égre ébredtünk. Marci bár utolsóként, de frissen zuhanyozva, menetre készen jelent meg a reggelinél. Én vidáman köszöntöttem: "Marcikám, indulhatunk is?" Máté a pillanat tört része alatt tanulta meg az eddig sosem hallott megszólítást, amit aztán a nap során következetesen használt "Djere Marcikám! Ide ülj Marcikám! A lépcsőre Marcikám!"

Hajókázni indultunk a közeli Montague sziget fókaihoz. Útközben megláttunk egy gyönyörű partszakaszt, aminek a srácok nem tudtak ellenállni. Rövidke fürdőzésüket medúza támadás szakította félbe. Az első ijedtségen átesve megállapítottuk, hogy Istvánnak sikerült begyűjtenie nyaralásának legizgalmasabb kalandját.

A hajóút vegyes reakciókat váltott ki kis csapatunkból; míg én csendesen harcoltam az emelygéssel, Karesz nagyon látványosan rosszul volt, Beácska pedig mosolyogva dobta ki a taccsot. Mindeközben Máté édesdeden szunyókált anyukája ölében. Olyan mélyen, hogy már azt hittük nem is látja majd a fókákat, de amint megérkeztünk varázsütés szerűen felébredt.

Még több kép.

Aranyos

Tegnap az út során többször is esett az eső, hosszabb-rövidebb ideig, de ez nam zavart minket a vezetésben. Mikor meg megálltunk mindig kisütött a nap. Ma másképp alakult az időjárás; teljesen beborult, fújt a szél, 'hideg' volt.

Mivel a strand szóba sem jöhetett, elmentünk a közeli aranyásó faluba. Máténak nagyon tetszett minden, izgatottan kérdezgette: "Mi ez? Mi az?".

Amíg Kareszék korhű aranyásó ruhában pózoltak a kamerának, Marcival szorgosan mostuk az aranyat. Ő türelmesebb és kitartóbb volt nálam, hamarosan ott csillámlott az arany a tányérja alján. Látva azonban Máté olthatatlan tudásszomját, felajánlott két mikroszkópikus "aranyrögöt" a taníttatására.

Még több kép.

Déli szél

Ismét úton. Ezúttal délnek vettük az irányt. Utunk méregzöld dombok között vezetett, melyeken lovacskák meg tehénkék hada legelészett. Máté nagyon izgatottan kommentált minden csoportot: "Fehér, fekete, nem nem farkát!"

Az első megállónk a mellett a Jervis bay mellett volt, ahol a tavasszal delfineket néztünk Agyival. Annak idején az öböl strandjai nem tűntek különlegesnek a hajóról. Ma viszont egész más arcukat mutatták, ahogy a hófehér homokon álltunk a kék víz előtt. Mátét természetesen nem lehetett távoltartani a víztől. Egyedül szerencsére (még) nem merészkedik a hullámok közé ezért csak a vizes homokkal kente össze magát a füle hegyétől a lábujja végéig.

Még több kép.


A szállás teljesen korrekt, három szobával meg bbq-val. Csak a sör hiányzott, nade nem sokáig. Karesz, Klári és a két hétig itt nyaraló, 13 éves Isti is csatlakozott hozzánk. Hamarosan az egész ház viszhangzott, ahogy Máté fel s alá hajkurászta szegény Istit.

Sátraké a szerencse

Bár az idei nyár kissé több vizet hozott eddig, mint amire mi számítottunk, de azért bizakodóak vagyunk és januárban sátrazni megyünk. Ma felavattuk második otthonunkat Máté legnagyobb örömére.

Beköszöntött a Mikulás

Máté, akárcsak én, nem veszi jó néven, ha felébresztik délutáni szunyókálásából. Nem volt ez másként ma sem. Már éppen kezdett volna hangot adni nemtetszésének, mikor bedobtam az adu ászom: "Gyere, megyünk találkozni a Mikulással." Látszik rajta, hogy még azt sem tudja, hogy hol van, de már nem a síráson jár az esze, hanem azon, hogy vajon ki a fene az a Mikulás és hogy vajon az jó-e neki, ha talalkozik vele.

Mint a többi gyerek, Máté is nagyon óvatosan vette át a nagy piros embert ajándékát, aki valami varázslat folytán minden gyereket nevén nevezve hívott magához. Amikor aztán a csomag kifosztására került sor már sokkal bátrabban viselkedett.



Valószínűleg meg volt elégedve az ajándékkal, mert azóta minden Mikulás figura láttán hangos kiáltozásba kezd: "hohohooo".

Még több kép.

Hát ilyen egy szőrnyű kétéves?

Itt Ausztráliában külön kifejezést használnak a Drazsé korabeli gyerekekre. Úgy nevezik őket, hogy a szörnyű kétévesek.

Szerintem nem is olyan szörnyűek.

Még több kép.

Pályaválasztás

Mint minden szülő, mi is tudjuk, hogy a pályaválasztás nem könnyű dolog. Míg a döntést nem hozhatjuk meg csemeténk helyett a felelősség a miénk, hogy minden lehetőséget bemutassunk neki. Mi el is kezdtük. Válasszatok, melyik pálya fekszik legjobban Máténak?

Autóversenyző


Rock sztár


Golf bajnok


Kannibál

Háromszor

A mai nap háromszor követtem el azt a szőrnyű tettet, amit eddig sikerült elkerülnöm; háromszor ébresztettem fel kicsi fiam idő előtt.

Reggel hajnalban kellett indulnunk, hogy elérjük a repülőt, ezért nem várhattuk meg, hogy magától ébredjen. Aztán a repülőn próbáltuk az ölemben szépen szundikáló Mátét áthelyezni egy direkt erre a célra kialakított kosárba, sikertelenül. Harmadjára meg mikor hazaértünk és próbáltam a békésen szuszogó Maszatot felhozni a lakásba.

A hazaút kicsit fárasztóbb volt, mint az odaút, de alapvetően zökkenő mentes és sima.

Még több kép.

Egyszer véget ér a ...

Felvirradt az utolsó napunk ezen a csodálatos szigeten. Szerencsére a tegnapi esőfelhőknek nyoma sincs úgyhogy semmi sem akadályozott minket a tengerben való fürdőzésben.

Máté a nap végére egészen megszokta az úszógumiját és magabiztosan úszkált a medencében, természetesen szigorú szülői felügyelet mellett.

Este pakolunk aztán holnap, hajnalok hajnalán, indulunk haza.

Golf tehetség

Tegnap, a gyógynövényekről tartott előadás közben, vezetőnk kitért Fiji kannibál múltjára. Azzal viccelődött, hogy mennyire örül, amikor lebarnult turistákat lát, mert azok sokkal étvágygerjesztőbbek.

A mai reggelt egy kis kajakozással kezdtük; körbeeveztük a saját és a szomszédos (Beachcomber) szigetet is. Mátéra mindeközben bébiszitter vigyázott. A visszafele úton azon töprengtünk vajon okos dolog volt-e Mátét egy emberevő nénire bízni.

Habár minden nap esik az eső ez sosem zavart minket mert mindig csak naplemente után kezdte. A mai délutánunk az első ami nedvesre sikerült. Azért mi ezt is hasznosan töltöttük és bevezettük Mátét a golfozás rejtelmeibe. Ha azt vesszük alapul, hogy ki tette a legtöbb labdát a lyukba, akkor a meccset határozottan ő nyerte.

Tűzforró

Reggeli után gyorsan felavattuk Máté vadonatúj úszógumiját aztán iparkodtunk, hogy le ne maradjunk a szomszédos Bounty szigetre induló hajóról. Az első napon azt mondta nekünk Mike, a hajósinas, hogy erről a szigetről származik a Bounty csoki. A történet kicsit sántít mert itt egy fia vízesés nem volt.

Ami viszont volt, az vicces gyógynövény bemutató, séta a tűzön és táncdalfesztivál. A bemszülöttek valóban sétáltak a tűzforró köveken. Zsuzsu még az égett bőr szagát is érezte. Egyébként nem mindenki tudja ezt megcsinálni, csak a beavatottak. Én persze azonnal rájöttem mi a titkuk, mikor az előadás után az egyikük "Az erő legyen veled" feliratú pólóban járkált. Ha Jedi lovag lennék én is megtudnám csinálni.

A táncfesztivált Máté majdnem tönkretette; a táncosok ugyanis majdnem elolvadtak mikor ő az első sorban, csukottszemmel, félálomban tapsolt nekik.

Este, a vacsoránál, megcsalt minket ez a kis büdös. Szokásához híven most is azért könyörgött, hogy engedjük kiszállni az etetőszékből és menjünk táncolni. Mi kötöttük az ebet a karóhoz, addig nincs tánc amíg apa meg anya eszik. Ekkor jött oda az asztalhoz egy idősebb pár és felajánlották, hogy Máté üljön hozzájuk, a táncparkett mellé, amíg mi be nem fejezzük. Máté a jelek szerint tökéletesen értette az idős hölgy javaslatát és jelezte, hogy szívesen megy. Vagy fél órán át üldögélt nyugodtan a néni ölében.

Később együtt mentünk a táncparkettra amikoris a már ott táncoló benszülött nő felkérte a Mátèt. A kis giggoló meg gondolkodás nélkül ment. Rá kellett jönnöm, hogy idős hölgyekkel és egzotikus csajokkal nem versenyezhetek a fiam kegyeiért.

Betegeskedés

Úgy néz ki törzsvendégek lettünk a kórházban. Sajnos Máténak még mindig fel-, felszökik a láza és a köhögése sem csillapodik. Egyébként nagyon eleven és étvágya is van.

Mára kissebbségbe kerültek azok a helyiek akik nem ismerik kicsi fiam névről.

A délutáni alvás marathonira sikerült. Reméljük kialudta a betegséget. Az ébredés utáni levertségnek igen hamar véget vetett egy kis gekko a szobánk plafonján.

Táncdalfesztivál

Nem igazán indult jól ez a nap. Máté felébredt az éjszaka; sokat köhögött és egy kis hőemelkedése is volt. A Panadol sokat segített úgyhogy a délelőttöt a tengerben töltöttük, halacskák között.

Ebéd utánra szereztünk babysittert, hogy kimehessünk egyet snorizni, de ezt a programunkat sajnos elfújta a szél. Maradt a B terv; szunyókálás Mátéval.

A szigeten minden este kellemes zenével csinálnak jobb étvágyat a vendégeknek. Természetesen táncolni is lehet. Máté sajnos ezt is félreértette és követeli, hogy amíg csak szól a zene ő táncolhasson. A baj ott kezdődik, hogy neki a tánc abból áll, hogy valamelyik szülője nyakában lóg a táncparkett közepén.

Ma kaptunk egy kis ízelítőt a környék szigeteinek tánckultúrájából. Nagyon látványos volt, de én nem láttam a különbséget.

A kincses sziget

Gyönyörű napfényes reggelre ébredtünk. Amint kiléptünk az ajtón, rögtön tudtuk, hogy Fiji is egyike azon helyeknek, akik végtelen hálával tartoznak a légkondi nevű ősembrernek.
A szigetünk egyszerűen mesés; fehér homok, kristálytiszta kék víz, pálmafák.

Délelőtt felavattuk a szálló új medencéjét majd elmentünk a közeli zátonyra halakat etetni. Asszem Máté nem igazán fogta elsőre miért is vagyunk ott mert jóízűen befalta a halaknak szánt első zsemlét.

Aztán végignéztük, ahogy az egyik őslakos kifaragott egy teknősbekát. Máté megtanulta az első helyi szót: bula (szevasz), amit aztán rendszeresen használ is, a helyiek és más turisták legnagyobb örömére.

Délután a tenger következett, de nem igazán tetszett Máténak. Lehet, hogy nem ébredt még fel egészen, vagy a hullámok voltak kicsit nagyobbak a kelleténél, de az is lehet, hogy a parányi csallánozók a vízben zavarták. Csak a teknősbéka medence derítette kicsit jobb kedvre. A nap slágere a medence volt ahol a délután hátralevő részét töltöttük. Máté nagyon élvezte. Ma először ment víz alá önszántából.

Este a nagyérdemű megtanulhatta a helyi művészektől milyen is egy igazi Fiji istenhozott majd fogadhatott kedvenc rákjára egy nemzetközi rák futtató verseny keretében.

Úgy el szálltunk, mint ...

Mivel a foglalásunkat csak az utolsó utáni pillanatban igazolták vissza, kénytelenek voltunk az indulás reggelén kapkodva csomagolni.

Máté nagyon jól viselte a repülést. Mintagyerek volt; nézelődött, sétálgatott, TVt nézett és mikor az út vége felé elaludt még a mellettünk ülő, sivító szintén 2 éves sem tudta felébreszteni.

Fijin az emberek nagyon közvetlenek és barátságosak. A hajósinas hamarabb tanult magyarul, mint én Fijiül. Olaszország komplexuma volt. Hiába magyaráztam, hogy azok nem értenek magyarul ő csak erősködött, hogy közel vagyunk egymáshoz biztos a magyartudás is segít valamit.

Tök sötét volt mire hajóra szálltunk. Két 200 lovas motor tolta a kis alumínium bárkát. 40 kmh-val hasított unk az éjszakában. Máténak a szava is elállt. A szigeten egy kis csoport énekszóval köszöntött bennünket. A recepciónál pedig már várt minket a jéghideg milkshake.

A 4-es bungallót kaptuk, pálmafákkal, függőággyal és tengerparttal. Vacsoránál a 4-es asztalhoz ültettek minket. Gondoltam milyen praktikusak, így mindenki rögtön tudja melyik szoba számlájára kell írni a rendeléseket. Aztán egy pincér kérdezte hányas szobában lakunk. Mondom 4-es. Mire ő megismételte a kérdést, amire én ugyanúgy válaszoltam. Aztán ez eljátszódott még egy pincérrel. A harmadiknál már teljesen kész voltam, hogy ilyen rossz a kiejtésem, de aztán kiderült, hogy a két 4-esnek semmi köze egymáshoz.
Máté este is egy angyal volt. Zuhanyzás után ő kéredzkedett be a kiságyba, ami elvileg teljesen idegen volt neki és szinte azonnal elaludt.

Magyar családi napok

Ma családi napokon voltunk. Összejött vagy száz magyar, hogy együtt töltsék ezt a szép napot. Volt ott minden mi szem szájnak ingere; töltött káposzta, halászlé, rántott hal, sült kolbász, meggyes rétes, túrós pite, zserbó, lángos, meg sok móka és kacagás.

Máté nagyon élvezte a forgatagot. Egy száz év körüli bácsitól tartott csupán, aki többször is felajánlotta neki, hogy térítésmentesen átpasszol neki párat az éveiből. Máté hamar rájött, hogy a bácsit csak az ugráló kastély meg a játszótér tartja távol. Ezért aztán nem is nagyon akart ezektől elszakadni.

Apák napja

Fogalmam sincs, hogy mikor van apák napja, de gondolom ez volt az alapja Zsuzsu meglepetésének. Ez a majdnem másfél évtized együttélés elég volt neki, hogy kitanulja, én is csak arra vágyom a legjobban, amire minden más férfi; bömbölő motorokra és csikorgó kerekekre.

Ez a nap is eljött

Ma, életében először, Máté fiam elveszítette göndör kis fürtjeit. Megdöbbentő, hogy mennyivel érettebb, komolyabb lett az arckifejezése.

Drazsé, a nagy varázsló

Igen, tanár úr!

Épp a konyhában tevékenykedtem midőn kicsi fiam serényen rajzolgatott előttem a kis füzetébe. Tette is mindezt teljesen önállóan, csupán némi biztatásra volt igénye, amit én boldogan meg is adtam. Rendszeresen ismételgettem, hogy "Naháát", "De gyönyörű" meg ilyenek.

Kábé fél tizedmásodpercre megfeledkeztem róla. A következő, amire emlékszem, hogy elszalad mögöttem és a melletem lévő falhoz áll. Aztán halk sercegést hallok. Mire odaéretm ő már legalább 2, ember magasságú, de legalábbis Máté magasságú kört rajzolt a falra. Ceruza elkobozva, gondolkodás, hogyan lehetne ezt a falról eltüntetni. Aztán döbbenet, hiszen ezt a sercegést már nem sokkal korábban is hallottam a másik irányból. És valóban, az egész folyosó szépen kipingálva körökkel.

Még több kép.

Máté teljesen meg volt elégedve az alkotásával. Utána mindenkinek szépen elmagyarázta, hogy mi is látható a falakon.

Elrepültek a nagyszülők

Délelőtt még utoljára kimentünk a tengerpartra Agyival és Gyapával. Gyönyörű időnk volt, csak úgy kattogott a fényképezőgép Gyapa kezében. Mivel a csomagok már repülésre készen vártak otthon, nem siettünk.

Még több kép.

Délben Máté elköszönt Agyitól és Gyapától aztán szépen lefeküdt aludni. Mire felébredt a nagyszülők már a repülőgépen ültek. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy most jó sokáig nem fogunk se Agyival se Gyapával találkozni. De azért ne szomorkodjon, mert majd a Skype-on rendszeresen beszélünk velük.

Máté elgondolkodott majd így szólt: "VV?", ami annyit tesz TV. Mondom azt nem vitték el Agyiék. Máté ezzel le is zárta a témát.

Állatkert

Máté életében először volt állatkerben. Nagyon örült minden állatnak, de főleg azoknak, akiket már ismert a kis könyveiből. Sokról már előre tudta, hogy mit mond.

A legkésbé azok az állatok izgatták, akiket csak üveglapon keresztül tudott megfigyelni - oroszlán, gorilla, fóka. A legjobban meg azok akiket meg is érinthetett - birka, kakas, disznó, kenguru és az összes plüss állat.

Még több kép.

Hajókázás

Csütörtökön szerencsésen megérkezett Zsuzsu apukája, Nagyapa. Mivel nem régen volt a 60. születésnapja, megleptük egy kis vitorlázással az Operaház környékén.

Még több kép.

Máté beszédkézsége rengeteget fejlődik. Szinte minden nap tanul valami új szót. Na a kiejtése még nem tökéletes, de azért már felismerhetőek a szavak: fohó (forró), elfohó(elfogyott), víz (víz), ... Nagyapának azt adta ajándékba, hogy 2 nap után megpróbálta megszólítani; nGyapa. Ez I-nak egy kicsit a nehezére esett mert ő már egy hónapja itt van, de Máté még nem mondta, hogy I.

Kék Hegyek

Annak a kimondhatatlan nevű Izlandi vulkánnak köszönhetően, Zsuzsu apukájának sajnos el kellett halasztania az indulását. Mi viszont nem engedhettük meg magunknak, hogy egy háromnapos hétvége hosszabb kirándulás nélkül teljen. Nosza gyerünk ki a Kék Hegyekbe.

Szerencsések voltunk mert bár az idő kicsit esős volt ez szinte alig befolyásolta a programunkat. I-val végigjártuk a nevezetességeket; Vörös Kezek barlangja, Wenthworth vízesések, Három Nővérek, Evans meg Victoria kilátók. Mint minden először odalátogatót, I-t is kiültettük a nagy szikla szélére.

Még több kép.

Máté rengeteget sétált. A sok lépcső sem zavarta, sőt megtanult kétlábbal leugrálni a lépcsőfokokról. Nagyon vicces volt az első száz lépcsőnél. Számunkra utána már csökkent a mutatvány élvezeti értéke, de ez Mátét egyáltalán nem hatotta meg. Egész hétvégén nem volt hajlandó másképp közlekedni a lépcsőkön.

Újra 30

Megint eltelt egy év. Nem lettem okosabb. Már megint hagytam magam rábeszélni, hogy részt vegyek a szokásos, évenként megrendezett triathlon versenyen. Zsuzsu a két dolgot összekapcsolta legújabb hobbijával és ezt a torta remekművet alkotta nekem titokban. :)

Még több kép.

Zsuzsu állítása szerint a figurákat egy trófea bolt kifosztásával szerezte.

Delfin lesen

Máté egyre nagyobb érdeklődést mutat az állatok iránt. Attól eltekintve, hogy a múltkor pár percre bekukucskáltunk az állatkerbe és ott látott egy fókát úszni a medencében, még csak szárazföldi állatokkal találkozott. Ma meglepetésként elvittük delfin lesre.

Még több kép.

Nagyon élvezte. A delfineket. Mikor a sültkrumplit áthúztuk a fülén azt nem annyira. Viszont meg kell értenetek; nekem sem esett jól mikor ledugta a torkomon azt a műanyag kést.

Kulcsszó: kifárasztás

Hirtelen arra eszméltünk Mátéval, hogy három nő vesz körül minket. Kis matekozás után mindketten beláttuk, hogy ők vannak túlerőben. Egy rövid taktikai megbeszélés következett, ahol úgy döntöttünk, (biztos, ami biztos) kifárasztjuk őket.

Első nap gyorsan bejártuk a West Head-et. Mivel este mindenki úgy aludt, mint a bunda, másnap az állatkertet is körbesétáltuk.

Potya Mama

Ágiék, véletlenül, ugyanarra a napra foglalták a nagymama repjegyét, mikor az ő kempingezésük is kezdődött. Engem kértek meg, hogy juttassam el Ágimamát a reptérig és segítsek neki a bejelentkezésnél.

Éppen ebbéli kötelességemnek tettem eleget, mikor egy kitöltendő formanyomtatványon szereplő kérdésre, szokatlan választ kaptam. Valahogy így hangzott:

- "Útlevélszámod?"
- "ZF324 .... Úristen!"
- "?"
- "Ez az Ági útlevele!"

A kezdeti sokkot túlélve, szomorúan konstatáltuk, hogy sem időnk, sem lehetőségünk nincs arra, hogy Ágimama útleveléhez időben hozzájussunk. Kis pénz fejében rendkívül készségesen áttették a jegyét egy későbbi időpontra. Mi pedig befogadtuk Ágimamát pár éjszakára, hogy mégse legyen egyedül egy üres lakásban, amihez egyébként kulcsunk sincs, szóval be sem tudnánk jutni.

Hát így lett Drazsénak potya nagymamája.

Zsuzsu frissítve

Tegnap, az előre megbeszéltek szerint, bevittem Zsuzsut a kórházba, ahol elvégezték a szükséges operációt. A dokik szerint minden simán ment, olyannyira, hogy ma, egy nappal a műtét után már haza is engedték.

Ausztrál fauna

Zsuzsu úgy határozott kicsi fiúnk elég idős, hogy megalapozzuk biológiai képzettségét. Felkerekedtek hát hármasban a I-val és elrobogtak a legközelebbi Koala Parkba.

Még több kép.

Itt aztán nem győztek Drazsé után rohangálni, aki fejébe vette, hogy minden kengurut meg kell símogatnia.

Gyere I játszani

Ma a változatosság kedvéért Máté leugrott a helyi játszóházba, hogy kicsit átmozgassa nagymamáját. De ha már ott volt gyorsan megmutatta legújabb mutatványát, csont nélkül kosarat dobott.

Még több kép.

Márkó 3

Áginak és Attilának az a remek ötlete támadt, hogy Márkó fiuk 3. születésnapját egy tornateremben tartják. Milyen szerencse, hogy Ági pont egy tornateremben edzősködik. ;)

Mi is hivatalosak voltunk erre az embert próbáló eseményre. Legalábbis Mátét próbára tette. A kis maszat eleinte óvatosan bánt az eszközökkel, de hamarosan úgy érezte őt semmi sem állíthatja meg: alagútba mászott, domboldalon gurult, 5kg-os medicin labdát dobált, futott szaladott és ki tudja mi mindent csinált még. 3-an rohangáltunk utána felváltva, nekem ezek jutottak.

Még több kép.

Zsuzsu közreműködésével egy újabb szülinapi remekmű született. A díszítésből Petra(5), Márkó nővére is kivette a részét. Az ő tervei alapján, sajátkezűleg készítette el a pöttyös labdát.

Átalakítás

Az elmúlt két hétben Zsuzsu átesett pár ultrahangos vizsgálaton, amelyek a specialistánk elméletét igazolták. Ez jó hír. Be is jelentkezett Zsuzsu gyorsan a korházba március 30.-ára, hogy elvégezzék a szükséges műtétet.

Nagyi a városban

A fél világon való átrepülés után, ma sikeresen landolt Sydneyben Nagyi. Továbbiakban csak szimplán I.

Szerettük volna az időeltolódásból adódó nehézségektől megóvni, ezért bárhogy könyörgött is, nem engedtük aludni. Délelőtt egy kis fürdőzés a Dee Why-i rock pool-ban, délután meg barátlátogatás Laciéknál. A nap végére meglehetősen kipurcant szegényke.

Még több kép.

Füles

Ma volt Drazsé legjobb barátjának a szülinapja, amit a szülők összevontak egy kis magyaros farsangi mulatsággal. Volt ott minden Batman, Ariel, Jack Sparrow, Hamburger és Farsangi fánk.

Az új barátnőm mindenkit meglepett.

Még több kép.

Van még remény

Ma találkoztunk egy specialistával, aki Zsuzsum esetét megvizsgálva arra jutott, hogy még nincs minden veszve. Szükségét látja további vizsgálatok elvégzésének, de szerinte egy műtét után még probálkozhatunk majd újabb kistesó összehozásán.

Fekete Hétvége

Legalábbis a mi számunkra fekete. 15 hetes korában elveszítettük Drazsé kistesóját. Elég komplikált történet, melyben az orvosok Zsuzsu életéért küzdöttek.