Megérkeztünk Alice Springsbe, a kontinens közepére. Nagyon meleg volt, legalább 40 fok. A hotelba simán eljutottunk és pillanatok alatt kivívtuk a helyiek szimpátiáját mikor arról érdeklődtem, vajon a közeli étteremben kapható-e krokodil, teve vagy esetleg emu husi. A recepciós egy sima "Na menj a csudába"-val hessegetett el.
Még több kép.
Egyébként a város maga nem sok látnivalót kínál. Igazából besétálni talán tovább tartott a központhoz közeli hotelból, mint körbejárni. A bazársoron egymást érik az aboriginál művészek portékáit árusító boltok. Beneztünk a környék bányájából ellátott opál boltba is.
Aztán megmásztuk a városka lábánál álló Anzac dombot is, ami nem hiszem, hogy magasabb a győri Káptalan dombnál. A tetején ott lobogott egymás mellett az ausztrál és az aboriginál zászló. Később rájöttünk, hogy ez Közép Ausztráliában így szokás.
Egyébként vízügyes szakember fiaként pillanatok alatt megállapítottam, hogy itt nem sok probléma van az árterek szűkössége miatt veszélyeztetett települések védelmével. Sokkal inkább a folyók megtalálásával. A mederben több a keréknyom, mint a vízcsepp.