Nem igazán siettünk sehova, de sokmindent megnéztünk a West MacDonnell hátság látnivalóiból. Ormiston Gorge-nál sétával kezdtük, jól megnéztük a szellem gumifát. Nagyon szellemes az elnevezés, de az alapja csak annyi, hogy ez a szerencsétlen fa magányosan áll egy sziklaorom tetején.
Innen átmentünk Ellery Creekbe. Megint csak hatalmas sziklák között kicsi tó. Nem fogjátok elhinni, de a középiskolások is éppen akkor érkeztek oda amikor mi. Dettó megismétlődött az előző napi forgatókönyv; zsivaj, móka, kacagás ott ahol a madár is csak minden szükőévben jár. A nagy melegre való tekintettel azért itt hajlandóak voltunk megosztani velük a tavat és mi is uszkáltunk egy picit.
Még Ellery Creek előtt megálltunk egy pillanatra Ochre Pit-nél, az abók festékbányájánál.
Még több kép.Következő megállónknál Standley Chasm ismét rövid séta következett ezúttal hatalmas sziklafalak között uttalan utakon (sziklákon) mászkáltunk. Furi volt, hogy bár esőnek semmi nyoma, a sziklafalak legalább 40-50m magasak mégis a tövüknél víz szivárgott a falból.
Estére egy abó közösség területén szálltunk meg. Vezetőnk szerint azért érdekesek mert a települést rendezetten és tisztán tartják. Elmondása szerint 70-90 emberke él ott. Azért csak az elmondására hagyatkozhatunk mert mikor megérkeztünk a falut teljesen kihaltan találtuk. Egyetlen emberke volt a helyszínen; ő volt a benzinkutas, a boltos és a helyi idegenvezető és persze mindezt csak mellékesként, mert főállásban marhapásztor is volt. Mikor kérdeztem hol vannak a helyiek csak annyitt mondtott fociznak Alice Springs-ben. Csak a sánták és az öregek maradtak otthon.
