Az Uluru környékén egyetlen szálláslehetőség van, egy magánkézben lévő szálloda komplexumban. Na mi nem ott aludtunk, hanem egy előre felállított sátortáborban. Miután lecuccoltunk meg sem álltunk a Kata Tjuta - ejtsd. Kata Tjuta vagy gyk. Olgák - lábáig.
Mind az Uluru, mind az Olgák hatalmas homokkődarabok. Az Uluru Ausztrália és a világ 2. legnagyobb ilyen jellegű köve. Úgy keletkeztek, hogy a tengerfenék kavicsai beágyazódtak a puha homokba majd a hatalmas nyomás hatására, mint a beton összeálltak. Aztán a tenger kiszáradt, a felszín kopott, a kövek meg valami tektonikus mozgás hatására a felszínre emelkedtek. Az Ulurunak még az az érdekessége is megvan, hogy tekintelyt parancsoló méretei - 2.4 km széles, 3.6 km hosszú, 384 m magas - ellenére a felemelkedés után valószínűleg még az oldalára is dőlt.
Első megállónknál az Olgáknál feltűnt, hogy bár az ember igyekezett az orrán lélegezni, a szájába mindig sikerült egy-két légynek beférkőznie. Ez egy idő után - kb. 1 perc - már elég idegesítő tud lenni. A nap vége felé már csak abban reménykedtünk, hogy a sátrunk légykondícionált lesz.
Még több kép.A naplemente már az Uluru-nál ért bennünket. Érdekes volt látni, hogy általában minden túristatársaság kissebb lakomával ünnepelte a nagy eseményt. A szikla egyébként valóban egyetlen perc alatt változik először vörösből élénk lilává, majd szürkés barnává. Nagyon látványos.
