Erre csörög a fánk, arra meg a papagáj

Zsuzsu egészen belejött itt az ünnepi sütögetésbe. A beiglik fogytán gyorsan összedobott egy kis csörögefánkot.

Zotyó cimborámmal épp az erkélyen borozgattunk és fánkoztunk, mikor hívatlan fánk tesztelők érkeztek. Minden tesztdarabot felfaltak az utolsó morzsáig, majd igazából hivatalos vélemeny megosztása és egytelen szó nélkül távoztak. Ha holnap is megjelennek ugyanebben az időben, neadjisten nagyobb számban, akkor azt pozitív visszajelzésnek fogjuk minősíteni.

Még több kép.

Kis Karácsony, Nagy Karácsony

Lehet kicsit túllőttünk a célon a 2m-es karácsonyfával, a villogó égősorral, a fényes díszekkel meg a sípoló kisvasúttal. Mindezeket körítésnek szántuk csupán, de Mátét teljesen lenyűgözte. Csomagbontásra szinte nekünk kellett erőszakkal kényszerítenünk. (Tudom, hogy a képek ennek ellentmondanak, de az igazság nem mindíg látható.)

Még több kép.

S.O.S

Valamit nagyon elrontottam. Nem tudom, hogyan kéne ebből a slamasztikából kimásznom. Ha valaki tud valami tuti megoldást az írja meg.

Szóval az történt, hogy mit sem sejtve jöttem haza a melóból. Kicsi fiam nagyon jó hangulatban volt; nevetgéltünk, dobálóztunk, bírkoztunk. Aztán belemászott az ölembe és, mint derült égből a villámcsapás, azt mondta: "apa". Aztán mégegyszer és mégegyszer.

Azonnal tudtam, hogy elvesztem. Próbáltam rávenni, hogy mondjon "anyát" is, de sikertelenül. Mi lesz most velem?

;)

Lépésről lépésre

Alig pár hónappal ezelőtt számoltam be egy hatalmas eseményről Máté életében. Nos bármilyen hihhetetlen, de kicsi fiúnk fejlődése nem állt le, de még csak nem is lassult. így örömmel tesszük közhírré a következő mérföldkő elérését.

Új lakótársak

Nem hívtuk vagy csábítottuk őket, hanem ők választottak minket lakótársnak. Igazság szerint észre sem vettük, hogy mikor költöztek be. Egyszercsak ott voltak a ház fala és a zsalugáter közötti kis kiugrón. Egyelőre nincsenek adataink a pontos számukról, de az alábbi kép alapján legalább ketten vannak.



Hogy kicsodák ők? Bár könnyen összetéveszthetők, ők mégsem a Pompom nemzetség leszármazottai, hanem Posszumok. Nem elírás, Posszum. Az Oposszumok Amerikában élnek.

Az első Mikulás

Már gyerekkoromban is nehezen akartam elhinni, hogy a Mikulás képes egyetlen éjszaka alatt meglátogatni a világ összes gyermekét. Mostanában az interneten megtalálható rengeteg számítás, ami ebbéli gyanúmat, tudományos alapokon alátámasztja. Megdönthetetlen bizonyítékot azonban csak most, egy gyermekes családapaként találtam. Gyorsan le is fényképeztem.

Még több kép.

Kicsit előrébb kellett hoznunk az idei Mikulás party-t, mert most ért rá a legtöbb gyerek és a magyar Mikulás is.

Vízilabda

Mióta kitört a nyár - 35 fokok röpködnek - Zsuzsu egyre gyakrabban viszi Mátét az uszodába. Eleddig kicsi fiam nem sok érdeklődést mutatott a medence iránt. Igazából, amint beletettük, azonnal elhagyta a lehető legrövidebb úton. Ma viszont valami bekattant nála; önszántából mászott be, kergette a labdáját vagy negyed órán át körbe, körbe, míg végül a szülőknek kellett a kihűléstől megmenteniük.

Bódog szülinapot

Elérkezett ez a nap is. Mint minden másban, ebben is az első a legemlékezetesebb. A játékkezelésed már szinte tökéletes, de azért kicsit még dolgoznunk kell a kicsomagolási technikádon. Biztos vagyok benne, hogy jövőre sokkal jobban fog menni.

Boldog Szülinapot, Drazsé!

Még több kép.

Északi csücsök

Krisztián beajánlotta az egyik barátját, hogy szállásoljuk el egy hétvégére. Mikor felhívott azt ígérte, ő egy low maintenance - kevés törődést igénylő - vendég. Hát ez igaz is volt. Ma például kivittük Palm Beachre. Mikor indultunk vissza mondta, hogy ő maradna. Mi mondtuk ne hülyéskedj, gyere legalább addig vissza, ahol a civilizáció kezdődik. Ő meg mondta, jó, majd jövök gyalog. Hát képes volt majdnem 30 kilómétert gyalogolni a tűző napon.

Ursula, a sivatag királynője

Amióta családunk tagjává vált, beszédtéma, hogy igazából mennyire is használható terepen a mi kis Ursulánk. A beszélgetők hozzáértésétől függően hol több, hol kevesebb bizalmat szavazott meg neki a társaság. Én nagyon nem bírom a bizonytalanságot ezért a hétvégére összehoztunk egy kis tesztvezetést azoknál a homokdomboknál, amikkel az előző hétvégi kirándulásunkkor már kacérkodtunk.

Az átjárót simán megjártuk, kezdtem is magabiztos lenni. A parton lovasok fogadtak minket, amint épp a térdig érő vízben vágtattak. Magabiztosságom akkor ingott csak meg mikor feltűnt a láthatáron az első tevekaraván. Lehet mégsem lesz ez gyalog galopp?

Még több kép.


Sokat azért nem aggódtam, mert két tapasztalt terepjárós barátunk is elkísért minket a biztonság kedvéért. Mint később kiderült a nagy elővigyázatosság teljesen felesleges volt. Ursulánk derekasan helytállt a mély és laza homokban. Párszor ugyan elakadtunk, de vontatásra nem volt szükség csupán biztatásra.





Míg apa adrenalin szintje a plafont verdeste, anya szépen napoztatta hosszú lábait az ablakban, Máté pedig csendesen átaludta a kaland nagy részét. Amikor nem aludt és volt rá lehetősége, kihasználta az alkalmat és homokozott egy picit. Aztán egész estig be nem állt a szája, hogy ő ekkora homokozót még az életben nem látott.

Hosszú hétvége, röviden

Itt Sydney környékén most Hétfőn ünnepeltük a munkát. Az iskolásoknak nagyon jó dolguk van, mert e nemes napot összekötötték a tavaszi szünet kezdetével, úgyhogy ők a következő két hétben is ünnepelgetnek majd. Általában mindenki igyekszik ezen a hosszú hétvégén kiszabadulni a városból ezzel hatalmas dugókat okozva.

Mi is hasonlóan gondolkoztunk, de nem nagyon akartunk a dugóban ácsorogni ezért már Csütörtökön elindultunk északnak, hogy a Myall Lakes-nél kempingezzünk. Útközben kicsit tesztelni szerettük volna Ursula - Ursula Minor, az új családi autónk - terepjáró képességét. A Stockton Beach-i homokdűnékre kivezető utat megtalálni viszont nem is olyan könnyű. Egy kisebb eltévedés után - amit csak Máté élvezett, mert volt lehetősége befalni a helyi játszótér aljnövényzetét - és a telefonos segítség kérés után sikerült Anna Bay-nél homokban vezetni.

Még több kép.

Kicsit későn, de még sötétedés előtt érkeztünk a kempingbe. Sátorverést kicsit késleltette az izgalom, amit három jól megtermett, emberszabású kenguru okozott. Olyan közel mentünk, amennyire csak tudtunk, Máté érdeklődését mégsem keltették fel.

A táborozás egyébként nagyon tetszett mindenkinek. Máté olyan nagyokat aludt a friss levegőn, hogy néha már aggodni kezdtünk él e egyáltalán.

Másnap beborult az ég. Szerencsére azonban nem esett az eső. Délután elugrottunk a közeli őserdőbe egy kis túrázásra, ami Kata jóvoltából Dzsungel akrobatikába torkollott. Mindenki a liánokon hintázott, még Máté is.

Még több kép.

A harmadik napon megjött a szél és az eső. Dél körül azt vettük észre, hogy semmi mást nem csinálunk mint a szél által kiszakított pöcköket dugdossuk vissza, meg a felgyűlt pocsolyákat probáljuk lecsapolni. Máté mindebből semmit nem vett észre. Kifijezetten jól érezte magát mivel a vizes fűre nem tudtuk letenni ezért aztán kézből kézbe járt.

Fél nap ázás után a sátrunk elkezdett ereszteni. A családi kupaktanács úgy döntött ez így már nem vicces. Összepakoltunk és usgyi hazarobogtunk. Valaki azt javasolta másszuk meg az út mentén található homokdombok egyikét. Nagyon jó ötlet volt mert pazar látvány tárult elénk.

Még több kép.

Homokvihar a városban

Reggel arra ébredtem, hogy valaki felkapcsolta a narancsszínű lámpáját a szomszédban. Még akkor sem gondoltam semmi rosszra, mikor a hálóból kilépve realizáltam, hogy minden irányból támad a fény.

Mikor munkába menet az autóval kihajtottam az utcára és hirtelen marsi látvány tárult elém, na akkor meglepődtem. Állítólag 70 éve nem volt ilyen homokvihar errefelé. Milyen szerencse, hogy én itt lehettem. ;)

Ha végre itt a nyár

Az ember Pesten a strandra jár. Sydneyben meg a Manly Dam-re. Nem is mehettünk máshová ezen a verőfényes délután Helga szülinapot ünnepelni. Boldog Szülinapot, Helga!

Még több kép.

Kelj fel és járj!

Mondá az úr. Szerencsére Máté valószínűleg nem figyelt oda a mondat végére mert egyelőre csak felkelt.

Reggel, szokásához híven, ő ébresztett mindenkit a mondókájával. Apa, szokásához híven, először a reggelit készítette el a konyhában. Aztán, szokásához híven, felöltözött és még fogat is mosott. Máté ezalatt, szokásához híven, osztotta az észt.

Mikor apa belépett a kisszobába, majdnem földbe gyökerezett a lába; a kiságy rácsába kapaszkodva, teljesen felegyenesedve, abszolúte nem a szokásához híven, ott ÁLLT Máté.

Apa egész nap azon gondolkodott, hogy ez biztosan csak a véletlenek egybeesésének köszönhető. Este azonban Máté további három alkalommal bizonyította, hogy ő márpedig teljesen tudatosan cselekszik mikor két lábra áll.

Kicsi fiam szinte napra pontosan 9 és fél hónap alatt sajátította el ezt a tudományt. Ami annak fényében, hogy ponotsan ennyi idő alatt jutott el először a Sydneyi operaházhoz is, nem rossz teljesítmény.

Még több kép.

A Vízfogó

Legutóbb említettem, hogy mennyire lenyűgözik Drazsénkat a vízcseppek fürdés közben. Tegnap az érdeklődése új területre tévedt; vízfogóvá képezte tovább magát.



A másik újdonság; az első bicikli. Erről sajnos nem tudunk képes bizonyítékkal szolgálni, mert azalatt az 2 perc alatt mialatt apa elővette a fényképezőgépet, Drazsénak sikerült fejreállnia a bicóval, ami meglehetősen elvette a kedvét a biciklin való pózolástól.

Át a városon

Mikor nő már be a fejed lágya András? Mi a fenének kínzod magadat ilyen erőpróbákkal? Hát miért nem tudsz te otthon szépen elüldögélni mint más apukák?


View city 2 surf - 2009 in a larger map

Már megint lefutottam a strandra. Eredmény itt.

Új játékok

Máté megtanult tolatni. Kezei megerősödtek olyannyira, hogy nem csak feltolja a felsőtestét, de hátra is nyomja magát. A fenekét is emelgeti. Azt mondják ez az utolsó előtti pillanat mielőtt elkezdenek kuszni mászni.

Ami azonban sokkal viccesebb az a vízcsepp vadászat. Tegnap teljesen megbabonázva figyelte fürdés közben, ahogy a vízcseppek lefolynak a kád falán. Gondoltam kis örömet viszek az életébe és odafröccsentettem neki még párat. Aztán megint párat. Utána már megfogta a kezemet így jelezvén még többet kér. Később, mikor véletlenül az arcába fröcséltem véletlenül, a várt sírás helyett hatalmas nevetés volt a reakció. Azt hittem csak tegnap volt ilyen hangulatban, de ma is nagyon élvezte. Hmmm, ez ilyen.

Addig jár a korsó ...

A múlt heti bicajozós sikereken felbuzdulva újra nekivágtunk Martinnal a vadonnak. Mivel elég későn kaptunk észbe, nem mentünk messzire, csak a kerek erdő szélire, vagyis bográcsozós törzshelyünkre a Manly Dam-re. Ha valaki érdeklődik egy picit is a mountain bike-ozás iránt, de még nem mondaná magát vér profinak, annak hadd mondjam el mit tanultam ezalkalommal; nem okos dolog ismeretlen helyen, sötétedés után, sziklák között gyakorolni.

Ismétlés a ...

Idestova három éve, hogy Krisztiánék elvittek minket a Royal National (Királyi Nemzeti) Parkba. Mivel nem jutott eszünkbe semmi jobb, amivel méltón ünnepelhettük volna az USA függetlenné válását, hát visszalátogattunk eddigi legjobb bálnaleső helyünkre. Nem is csalódtunk; a lányok csak úgy repdestek örömükben, annyi bálnát láttak hirtelen. Mi meg, Máté fiammal, a háttérbe húzódva, csendben figyeltünk.

Még több kép.

Bicóval a hegyeken át

A héten megérkezett Bea barátnője, Edina. Mint minden idelátogatónak neki is kötelező program volt a Három Nővérek megtekintése. Mikor Martin cimborámnak elmondtam mi is a tervünk ő egy alternatív javaslattal állt elő; hagyjuk a lányokat nézelődni, mi meg vágjunk át a hegyen bicóval. Nem kellett sokat győzködni, rögvest kötélnek álltam.

Még több kép.

A három órásra tervezett utat cirka 1 óra és 45 perc alatt megjártuk így aztán kénytelenek voltunk az út végén egy kis fogadóban múlattni az időt míg a lányok mindennel végeztek.

Édeseim

Csak tudnám miért mondja mindenki, hogy a Máté az anyjára ütött. Hiszen Zsuzsunak nincs is ilyen szép sapkája.

Megkaptuk

Közhírré tétetik. Ma, alig három évvel azután, hogy először átléptük az Ausztrál határt, megkaptuk az állampolgárságot.

Fogas ravasz

Nem sok minden történik velünk mostanában. Inkább csak kicsi fiunk cseperedésének figyelésével töltjük mindennapjainkat. Márpedig ő egyáltalán nem rest.

Mióta visszajöttünk Magyarországról megtanult hasról-hátra-hasra forogva közlekedni. Ráadásul olyan ügyesen teszi mindezt, hogy csak a szoba falak állítják meg.

Még több kép.  

Aztán felszedett - az ég tudja honnan, kitől - pár illemszabályt is. A haját kizárólag közvetlen fürdés után hajlandó rendezetten hordani; egyébként a kócos a menő. A fogait - azt a két kezdeményt - csak akkor veszi elő ha használni is szandékozik őket.

Az elméjét valószínűleg ismertebb közmondások, szólások alapján fejleszti. Pl. "Amit ma lehányhatsz, ne halaszd holnapra!" vagy "Nem mind alma, ami pép!".

Elrepült a nyár

De legalábbis én és a kis családom mindenképpen. Rövid volt az otthonlét, sokakkal nem sikerült a találkozás. Nem baj, majd legközelebb.

Azért igyekeztünk Máténak minél többet megmutatni a szülők földjéből; voltunk Egerben, bejártuk a Palóc utat, Gyöngyösön felfedeztük a felújított Orczy kertet, Pannonhalma és Esztergom sem maradhatott ki a sorból. 

A visszaúttól tartottam egy kicsit. Zsuzsu hazautat ecsetelő leírása alapján arra számítottam, hogy a gyereket kézből kézbe adva a repülés teljes ideje alatt ringatni kell majd. Ehhez képest Máté átaludta az útnak majdnem a felét. Többet is aludt volna, ha mellettünk ülő gyerekek nem ébresztik fel időről időre hangos kiabálásukkal.

Ausztráliában fagyos 19 fokok fogadtak. Mondjuk erre számítottunk kicsit. Arra viszont nem hogy szép új otthonunkat is átjárja majd a hűvös. Fűtés nem lévén gyorsan be is indítottuk a légkondicionálót. 

Az időeltolódás most engem viselt meg a legkevésbbé. Ez mondjuk szerencsésnek mondható mert a családból egyedül nekem kellett a vasárnapi érkezést követően hétfőn rögtön munkába mennem. Mátén nem nagyon tudtuk észrevenni a megpróbáltatásokat, ha csak nem abban, hogy két napig egyfolytában aludt.  Zsuzsum elbajlódott pár napig az éjszakai ébrenléttel és napközbeni álomkórral, de mára már ő is teljesen rendbejött.

Itt a nyuszi itt van újra

Volt nagy meglepetés a reptéren mikor hazaértem. A beígérttel ellentétben kicsi fiam nem tudott személyesen fogadni, mert lefoglalták a győri nagyszülők. Zsuzsu viszont úgy időzítette a fodrásznál tett látogatását, hogy a legjobb formájában lássam viszont. Meg is lett a hatása. 

Az elmúlt másfél hónapban kicsi fiam akkorát nőtt, hogy Győrben ismét be kellett mutatkoznom Máténak. A formalitások után aztán ott folytattuk ahol abbahagytuk. Csak kicsit nagyobban. 

Ma, Húsvét Vasárnapján, meglátogattak minket az Éles ági unokatesók. Mindenki egyszerre kereste a nyuszi által elrejtett ajándékokat.

Nyomás utánuk

Nem bírtam tovább. Annyi szép és jó történt az elmúlt pár hétben Mátéval és Zsuzsuval, hogy ma hirtelen felindulásból meló után felültem a repülőre és utánuk repültem. 

Újra festek

Idestova több, mint 3 hete egyedül tengetem életem a szép új lakásunkban. Az egyedül mondjuk kicsit erős, mert hála a barátoknak, nagyon ritkán vagyok egyedül. Hol ők jönnek hozzám, hol én látogatom meg őket sőt néha olyan is van, hogy együtt elmegyünk valahova.

Rajtuk kívűl Zsuzsum is hozzájárul, hogy ne unatkozzak nagyon. Mielőtt elment hagyott egy listát, hogy mi mindent kell megcsinálnom a távollétükben. Én nagyon ügyesen már hetek óta kerülöm a munkát, de azért ő rendszeresen rákérdez. Nem hagyja, hogy megfeledkezzem teendőimről. 

Most hétvégén bevállaltam a legnagyobbat. Kifestettem a lakás legnagyobb falát. Nagyon okosan egy olyan napot választottam mikor viszonylagosan kevés teendőm volt. Reggel elmentem a városba, hogy részt vegyek egy időmérő triathlon edzésen. Utána kiültem pár órára a partra, a tűző napra életet menteni. 

Délután volt már mikor végre nekiálltam festeni. Nagyon lassan haladtam. Kellékeket Marcitól kaptam kölcsön, aki ráadásul át is jött segíteni. Szerintem ő sem gondolta, hogy ilyen sokáig fog tartani. Amíg mi festegettünk Beácska összeütött egy 3 fogásos vacsorát. Nagyon finomra sikerült.

Köszönet érte pajtások.

Elhagyott a hálátlan

Zsuzsu meg én úgy éreztük nagyot nőtt a mi kis fiunk ezalatt az elmúlt négy hónap alatt, biztosan elég erős már, hogy bemutatkozzon a nagyszülőknek is. 

Már jópár hete mondogatom Drazsénak, hogy mi vár rá, de mintha őt ez egyáltalán nem is hatná meg. Ma este aztán kifuvaroztam őket a reptérre. Becsekkolás, gyors pelenkacsere az indulás előtt és már ott is álltunk a kapuk előtt. Gondoltam most majd előtörnek az érzelmek és felkészültem miként tartom benne a lelket, miként adok neki erőt az utazáshoz.

Ő viszont csak rámmosolygott, aztán hátat fordított és elment az anyukájával. 

Kicsit izgultunk, hogy Zsuzsu egyedül lesz az egész úton Mátéval, de szerencsére egy kedves légikisasszony felkarolta Zsuzsuékat és segített nekik a beszállásnál.

Jönnek a cápák

Megőrült a világ. Talán más táján a világnak nem is hallani a súlyos áradásokról, ami Queensland-et - Bisbane környékét - súlytja. Százak, talán ezrek hagyták el otthonaikat a víz elől menekülve. A Viktoriában - Melbourne környékén - tomboló erdőtüzek talán belekerültek az otthoni hírekbe is mert már vagy 200 ember meghalt. Viszont a Sydney környéki cápatámadások tutti otthon is nagy figyelmet kaptak.

Két nap alatt két embert kóstoltak meg. (Mostanáig 08.03. már megvolt a harmadik áldozat is.) Ennek köszönhetően az életmentők is fokozott éberséggel vigyázzák a fürdőzőket. Az egyik alkalommal mikor éppen szolgálatban voltam egy tapasztalt szörfös felvilágosított minket, hogy nem is a nagy fehér cápa a legrosszabb mind közül. 

Az ugyanis félti magát. Mikor ismeretlen áldozatot próbál elejteni, nem akar sokat kockáztatni. Mikor rászánja magát a támadásra hirtelen nagyot harap. Aztán odébb megy és megvárja míg az áldozat kicsit kivérzik és elfárad. Utána szépen nyugodtan visszajön lakmározni. Nem úgy a bikacápa. Az csak kicsit harap elsőre, de mire az áldozat észbe kap már vissza is jött a második falatért. 

Szóval egy fehércápa áldozatot van remény megmenteni, a bikacápásnak sokkal kisebb az esélye.

Fészekrakás

Már elég régen nem írtam a blogra. Úgy gondoltam nem egyben mondom el mi történt a kimaradt időszakban, hanem megpróbálok visszaemlékezni és visszadátumozom a fontosabb eseményeket.

Először is mi volt az oka hallgatásunknak? Hát csak annyi, hogy nem volt internetes kapcsolatunk otthonról. Bátran kérdezhetnétek, hogy miért szakadt meg az eddig rózsásan működő kapcsolat én meg teljesen összezavarnálak a válaszommal, hogy nem is szakadt meg a kapcsolat. Mi akkor hát a talány nyitja? Egyszerű; elköltöztünk.

Már régóta mondogattuk, hogy kicsi nekünk ez az egy hálószobás kecó. Kicsi fiam születése viszont egyértelművé tette. Ennek tetejében pedig a bérleti díjak is rohamosan kezdtek emelkedni. Rossz a jóban, hogy a pénzügyi válságnak köszönhetően Ausztráliában erősen leestek a kamatlábak, így hosszas számolgatások utána arra a következtetésre jutottunk, jobban járunk, ha befektetünk és veszünk egy lakást. 

Már hónapok óta nézegettünk mikor egy napon Zsuzsu felhívott a munkahelyemen és azt mondta, megtaláltam. Ebben a lakásban szeretnék élni. Innen már minden simán ment. És mostanra boldog tulajdonosai vagyunk ennek a lakásnak.

Még több kép.

Hely változtatás

A hétvégén 2 dologra lettem figyelmes. Az egyik, mikor baráti társaságban fiam éppen a nőket falta két pofára. Ez szó szerint értendő. Akinek a vállára került, akár csak pár pillanatra, azt meg is nyalogatta szépen. Szóval miközben a nőket falta azok egyszer csak elkezdtek hangosan örömködni, hogy hiszen Drazsénak jönnek a fogai. Nekem is megmutatták (maradjon köztünk, én nem láttam) viszont rendes gyerek vagyok, elhiszem. Szóval Drazsénak jön a foga.

A másikat segítség nélkül magam észleltem. A hátán fekve játszik a kis játékaival. Annyira kepeszt, homorít, hogy szépen lassan elhagyja a kiindulási pontját. Nem állítom, hogy tudatos pályán haladna. Azt sem hiszem, hogy ő észlelte a helyváltoztatás tényét mert nem volt olyan irtózatosan nagy a sebesség. De a tény az tény. Drazsé helyet változtat.

Tanulgatunk

Mikor kijöttünk Ausztráliába határozottan úgy gondoltuk 2 éven belül megszerezzük az állampolgárságot. A megszerzés kicsit erős, akkoriban aki 2 évet eltöltött itt állandó lakosként kérhette az állampolgárságot és meg is kapta. Azóta változott a rendszer, most már egy tesztet is ki kell tölteni, hogy pályázhasson az ember.

A mai nap átestünk a teszten. Nagyon komoly volt. Kaptunk egy 40 oldalas könyvecskét, ami elbeszélős stílusban leírta az állampolgárok jogait és kötelességeit, Ausztrália értékrendjét, történetét (azt a 220 évet mind, ami alatt igazából európai szemmel nem sok minden történt) és az állam szerkezetét, működését. 20 kérdés volt és 3 válaszból kellett kiválasztani a helyeset.

Mit mondjak, a tesztre való jelentkezés tovább tartott mint a teszt maga. Kicsi Drazsé nem leszel egyedüli Ausztrál a családban. Merthogy Drazsé a könnyebbik utat választotta és ő születés alapján megkapta az állampolgárságot. Az útlevele is megérkezett már, szóval senki sem tarthatja vissza attól, hogy hazalátogasson Február végén.

Harry Potternek sem volt ekkora

Lassan hagyománnyá válik, hogy Zsuzsu szülinapját valami össznépi kajálás keretében ünnepeljük. Az utóbbi 2 év után idén is ez volt a program. Semmi sem változik csak a menü. Idén paprikás krumpli került a bográcsba méghozzá nem is akármilyen adag. 39 fő evett belőle jóízűen, volt akinek repeta is jutott.

Még több kép.

Ha esteleg valakit érdekelnek az adatok, akkor elárulom, hogy 15kg krumpli, 4kg hagyma, 1kg paradicsom, 3db zöldpaprika, 1kg szalonna és 3kg virsli került a bográcsba.

Külön köszönetet érdemel Ágimama, aki egymaga pucolt meg 13kg krumplit, Ági meg Tomi, akik segitettek aprítani, Attila, aki nélkül nem sikerült volna ilyen finomra és legvégül az egész banda, akik segítettek ez mind megenni.

DY - Manly: oda-vissza

Most először, néhányak szerint nem utoljára, sikerült mindhármunknak átaludni magunkat az új évbe. Az este még nagy tervekkel indult; gyerek tüzijáték 21 órakor, aztán visszafogott mulatozás éjfélig a barátokkal. 

Sajnos én nem voltam olyan ügyes, mint a többiek és nem találtam parkolóhelyet fél óra alatt sem. A keresést nem könnyítette meg Drazsé sem, aki - nem a türelméről híres - torkaszakadtából ordított a kocsiban.  Szóval lemondtunk a tüzijátékról.

Otthon FEA (gyk. fürdetés, etetés, altatás). Zsuzsu eleve nem akarta egyedül hagyni Drazsét így hát ő is lepihent. Én gondoltam TVzéssel ütöm agyon az időt míg a többiek visszaérnek. Hát 5 perc alatt úgy agyon ütöttem, hogy csak 5 óra múlva ébredtem.  Nesze neked mulatozás, éjféli koccintás.

 

Mivel lehetett volna szebben köszönteni az újévet, ha nem egy jó kis tengeri kajakozással. Kicsit tartottam a cápáktól, a tegnapelőtti hírek még nem merültek a feledés homályába. Szerencsémre a csapat úgy döntött ma inkább a másik irányba indulunk el. Hála a Karácsonyra kapott sportórámnak, pontosan meg tudom mutatni merre jártam. A cápa meg valahol ennek a képnek a közepén vagy még attól is kifelé volt. Szóval jól elkerültem.