Hazaút

Reggel megint borús napra ébredtünk a változatosség kedvéért. Azért gyorsan még elugrottunk egy kis gyalogtúrára.

Még több kép.

Mire a városba értünk már megint esett az eső. Ebből a szempontból nem sajnáltuk, hogy vissza kell jönnünk a meleg Ausztráliába.

Mikor hazaértünk meglepett, hogy milyen jó az idő. Azonnal leugrott rólam a túrabakancs meg a pulóver. Igy sem úsztam meg egy kis izzadság nélkül.

Megintcsak Lacinak köszönhetően kocsival mentünk kis lakásunkba, ahol nagyon jól esett egy igazi fürdés. Utána még kaptunk egy kis meleg levest is ráadásnak. :)

Déli sark

Az idő az utolsó teljes napunkon sem igazán kedvezett nekünk. Kénytelenek voltunk beltéri programot csinálni. Elmentünk hát Christchurch-ben az Antarctic centerbe.

Még több kép.

Itt aztán volt minden. Zsuzsu természetesen a pingvin etetést és a természetfilmeket élvezte a legjobban. Nekem az a 20 perc tetszett amikor kivittek egy tereppályara az Antarktiszon használt lánctalpassal és teszteltük egy kicsit; 1.30m szakadékot észre sem veszi, 35°os lejtőn fel le rohangál, 25°os oldaldőlésszög ok, 3m mély vízben meg elúszkál. Mondjuk kényelmesnek nem mondható.

Rokonok

A mai napot a tengeri emlősök tanulmányozásával töltöttük. A reggeli esők elálltak, a borús ég szépen kitiszult mire a keleti partokhoz értünk.

A tengerparton Zsuzsut alig lehetett a kocsiban tartani. Kilómétereken át szinte minden sziklán sütkérezett legalább egy fóka. Zsuzsban pedig fellángolt a vágy, hogy mindegyiknek személyesen bemutatkozzon. Néhányuk hajlandó volt pózolni velünk pár fotó kedvéért. :)

Az igazi nagy attrakció azonban csak du.-n következett. Kaikoura-ból kimentünk a tengerre Sperm Whale (Ámbrás cet) lesre. Olyan szerencsénk volt, hogy 3x is láttuk alámerülni, hogy egy-egy órát lakmározzon úgy 1000m-es mélységben.

Még több kép.

A körülöttünk ficánkoló több tucat Dusky delfinről nem is beszélek.

A napot megkoronázandó elfogyasztottunk egy szép nagy crayfish-t (homár). Isteni volt a húsa, bár szerintem kicsit macerás hozzájutni.

Egyszerű nap

A mai nap egyszerűen telt.

Egyszerűen felkeltünk és találkoztunk a kayakos idegenvezetőnkkel. Ő egyszerűen megszervezte, hogy mikrobusszal, traktorral, vízitaxival eljussunk az Abel Tasman legészaknyugatibb csücskébe a kayakokkal egyűtt. Innen aztán egyszerűen lekayakoztunk a kiindulási ponthoz.

Utunk során sok érdekességget csináltunk. Fókákkal kayakoztunk, orcat néztünk (de sajnos nem láttunk), kajáztunk a strandon, vitorláztunk a kayakokkal.

Az út végére egyszerűen elfáradtunk. Fürdés után beugrottunk Nelsonba vacsizni. Sikerült egy olyan étteremre bukkanni, ahol olcsó pénzért levest, főtthúst és süteményt kínáltak. Az adagok egyszerűen csak túl nagyok voltak. Aki ismer tudja, ilyet ritkán mondok.

Aztán ez a nap egyszerűen eltelt.

Abel Tasman

A mai napot nem nagyon cifráztuk; reggel amilyen gyorsan csak tudtunk levezettünk az Abel Tasman nemzeti parkba. Sajnos még így is lekéstük az aznapi kayakozást. Azért a másnapot lefoglaltuk.

Utána elindultunk egyet túrázni a part mentén. 3 és fél óra, viszonylag egyhangú - füvek, fák, páfrányok és azúrkék tenger - baramgolás után elértük a célt, ahol egy várost sejtettünk. Ehhez képest csak egy gyönyörű strandot találtunk.

Még több kép.

A visszaút gondolata annyira megviselt mindkettőnket, hogy inkább fogtunk egy vízitaxit és 10 perc alatt visszavitettük magunkat.

A nap hátralevő része mosással és édes semmittevéssel telt.

Gazdagodás

Kicsi feleségem ma is bebizonyította, hogy ő még a jég hátán is megél. A terv szerint Hokitikában álltunk volna meg először, aranyat ásni. Na nem így alakult. Már az első faluban (Ross) lehetett szerszámokat bérelni, úgyhogy nem hajthattam el a lehetőség mellett.

Még több kép.

Kemény munka az aranyásás. Kb ugyanazokat az izmokat mozgatja át, mint a hídépítés. Szóval Zsuzsunak kicsit sajgott az elején, de aztán bemelegedett. Nagyon jól ment. Igaz, azt a fajta aranyat, amit a bemutatón mutattak, azt nagyon nehezen tudtuk kitisztítani, de mellette rengeteg aranyozott követ találtunk. Büszkén vittük vissza a termést. Aztán kevésbé büszkén hajítottuk ki, mint hamis arany. Azért az a kevés, amiért megizzadtunk, az valódinak tűnik.

Kis autókázás után, Punakaiki Pancake Rock-jaiban (palacsinta sziklák) gyönyörködtünk. A tölteléket seholsem sikerült megtalálnom.

Még több kép.

Aztán este még megálltunk egy kis melegvízű - Maruia Springs - forrásnál, hogy kiáztassuk fáradt csontjainkat.

Még több kép.

Gleccserek

Reggel nagy kavarás után megtaláltuk a Copland Track kezdetét - ennek a végén állítólag melegvízű forrás várja a kitartókat. Kicsit el volt rejtve elsőre elhajtottunk mellette.

Aztán jött a móka. A túra egy ideiglenes folyón való átkeléssel indult. Zsuzsu átkelőhely építésbe fogott. Keményen dolgozott és lassan haladt. Én ledobtam a cipőimet és 10 perc alatt átsétáltam. Aztán vártam félórát, hogy Zsuzsu átkelői kiépüljenek.

Mire elindultunk, tudtuk, hogy nincs esélyünk eljutni a melegvízű forrásokig meg vissza (kb 35km). Ezért inkább csak lófráltunk.

Még több kép.

Voltam már extrém túrákon, olyanon is, ami gyönyörű vízesések mellett vezetett, de ami maga volt a vízesés, most először.

2-3 óra múlva átmentünk a Fox Gleccserhez. Nagyon kiábrándított, hogy a reggel kitisztult ég itt még mindíg borús volt és apró szemű eső szemerkélt az erős szélben. A fényképezés majdnem lehetetlen volt. A hatalmas gleccser közelsége viszont tiszteletet parancsoló.

Még több kép.

Az esőből újra a szárazba mentünk és gyorsan körbesétáltuk a Matheson tavat. Elvileg ennek a tükrében is tisztán látszik a gleccser háttérben a Mt Cook-kal, de a borús idő és az enyhe szél, ami felfodrozta a vizet, ennek nem igazán kedvezett.

Még több kép.

Naplemente előtt még gyorsan kisétáltunk a Franz Josef gleccserhez is. Ez valamivel kisebb volt a másiknál, viszont itt nem esett az eső, sőt még az ég is kitisztult egy rövid időre. :)

Még több kép.

Királynő városa

Nem tudom, hogy a kivetítésemben volt-e a hiba vagy a nagy Ő gondolta-e úgy, hogy csak fele kívánságomat teljesíti ...

Ma már lázcsillapíto nelkül is olyan jól éreztem magam - köszönet Márti csodagyógyszerének -, hogy én vezettem. És vezetni sokat kellett, mert az eső nem sok másra adott lehetőséget.

Queenstown-ban meg próbálkoztunk és fellibegőztünk a tegnap esti 'koronához', ahonnan a falon függő képek tanúsága szerint csodálatos a kilátás. Nekünk azonban csak a ködben fürdő, homályos panoráma jutott.

Az e napra tervezett Glenorchy-i turát, az esőre hivatkozva, nem tartottuk meg. Az Arrowtown-i aranymosást is elmosta a víz.

Az út a Lake Wanaka-hoz elég izgalmasra sikeredett. Bár nem látogattuk végig a LOTR helyszíneit a fikció, repülő csészealjak formájában, megszállta kis kocsinkat. Kicsit sportosabban vettem a szerpentint és a fél konyha szétszállt.

Letörtem, mint a bili füle, mikor még a tónál is esett. Aztán Zsuzsu azt mondta 'Nézd, mintha a hegyek felett már szakadozna.'. Pár perc múlva elállt az eső és hamarosan a nap is kisütött. Pár órát elvoltunk a tónál, de mikor újra útnak eredtünk az eső is csatlakozott újra.

Még több kép.

Szinte megállás nélkül mentünk a Fox Gleccserig, ahol az ejszakát töltjük. Innen, ha akarnánk se tudnánk tovább menni, mert az elmúlt 120km-en egyetlen benzinkút sem volt, a tankunk pedig meglehetősen száraz.

Fjordland

Simán megúsztuk a tilosban kempingezést. Zsuzsu felébredt ugyan egy párszor; először valami őrült bőgette a kocsiját a fejünknél, meg tesztelte a dudáját hajnali 1-kor, aztán meg egy részeg üvöltözött vagy fél órán át a távolban. Viszont a őrök elkerültek minket.

Bekövetkezett, amitől féltünk; reggeltől estig folyamatosan esett az eső. Persze mi ebben is megláttuk a jót, ezért nem jött az őr, plusz a szokásos 3 vízesés helyett láttunk vagy 3000-et a Milford Sound nevű fjordon tett hajókirándulás során. A szél rettentő erős volt. Olyannyira, hogy néhány kisebb vízesést egyszerűen lefújt a sziklafalakról.

Sajnos a rossz időjárásnak köszönhetően nem is tudtunk sokat fotózni. :(

Még több kép.

A túra után elindultunk vissza Te Anau-ba, majd egy kis kaja után irány Queenstown. Itt sajnos el kellett váljunk Csabától és Mártitól mert nekik még az északi szigetet is meg kellett nézniük a következő 7 napban, míg nekünk ez az idő csak a délire van fenntartva.

Az este még rövid sétát tettünk a belvárosban, ami minden képzeletünket felülmúlta. Egy teljesen modern, hangulatos, stílusos városkát találtunk. Felette egy sötét hegy tetején, mintha lebegne, koronaként díszeleg a kivilágított kilátó.

Világító kukacok

A mai napot is lázasan indítottam, de azért legalább az éjszaka nagyrészét jóízűen átaludtam.

Reggeli után megmutattam Zsuzsának, hogyan kell másfél liter vízzel teljesen lefürödni. Nagyon értékelte a tudományom. ;)

Szinte az egész napot Te Anau-ban töltöttük. Lófráltunk a 'városban', meg elmentünk a Glowworm Cave-be (Ott sajnos nem engedtek fényképezni). Ezek kicsi lárvák, amik a barlangban élnek és úgy világítanak, mint a szentjános bogarak. Fent élnek a barlang falán, ami úgy tündököl, akár a csillagos ég egy tiszta, nyári éjszakán.

Az úton megismerkedtünk egy nagyon kedves fiatal párral, Mártival és Csabával, akik csatlakoztak hozzánk a Milford Sounds-felé vezető útra.

Az út talán az eddigi leglenyűgözőbb volt Új Zélandi tartózkodásunk óta. Megálltunk pár érdekes helyen, mint például a Mirror Lakes-nél - Tükör tavak (Lehet találgatni, hogy miről is kapta a nevét.) -, vagy egy egy vízesésnél, de igazából 5 percenként megállhattunk volna fényképezni.

Még több kép.

Megpróbálunk a tilosban aludni. Ez azért izgi, mert az éjszaka közepén jöhet az őr, és megkérhet, hogy menjünk máshova aludni. Ez ugye nem szokott az ember kedvére lenni és próbál okosan kicsinek látszani és ott maradni. Ekkor az őr hívja a cimboráját, a rendőrt, aki hasonlóan udvariasan megbünteti az embert. Valószínűleg a rendőr nem szeret büntetni, mert ha büntet akkor nagyon.

Lógás

A mai nap nagyon rosszul kezdődött. Olyan magasra szökött a lázam, hogy a fekvésen kívül minden más fájt. Az albatross telepi túrát ki is hagytam. Remélem Zsuzsu szép képeket csinált és én is láthatom majd.

Még több kép.

Aztán pár óra és lázcsillapító után rendbejöttem annyira, hogy a Larnach kastélyt már újra együtt jártuk be.

Még több kép.

Mikor azt terveztük, hogy mit is akarunk Dunedin környékén megnézni, Zsuzsu az elsők között említette a csokigyárat. Én finoman próbáltam erről lebeszélni, tudván, hogy nincsen gyárlátogatás kóstoló nélkül. És az nagyon veszélyes egy olyan nőnek, aki törődik a súlyával. Hát a gyárlátogatást 'sajnos' lekéstük, de a kóstoló nem maradhatott el.

Még több kép.

Este, hogy én se maradjak ki a tengeri kütyük bámulásából, leugrottunk Nugget Point-hoz, ahol volt minden; sárgaszemű pingvin, fóka hegyek.

Még több kép.

A szakács hegy

Az előző estéből tanulva most úgy bebugyoláltuk magunkat, hogy én nem is tudtam aludni. Zsuzsu viszont nem panaszkodott. Úgy néz ki, mi már sose fogunk egyszerre jól aludni.

Reggel gyorsan beugrottunk a turista információhoz és kiválasztottunk egy laza, 3 órás túrát a Lake Hooker-hez.

Még több kép.

Gyönyörű völgyön masíroztunk végig a ragyogó napsütésben. Csak kapkodtuk a fejünket a sok csoda láttán. Aztán a végén egy gleccser tavat találtunk, jéghegyekkel.

Zsuzsu vette át a volánt mert én kicsit rosszul éreztem magam. Még előző este, sötétedés után, kiszúrtuk, hogy a Lake Pukaki keleti oldaláról milyen nagyszerű látványt nyújtanak a hegyek.

Innen robogtunk a Moeraki sziklákhoz. Nem tudom, de talán senki se tudja, hogy hogyan keletkeztek ezek a szinte tökéletes gömb alakú sziklák. Szerintem tojások, amit Zsuzsu alapból visszautasít. Asszem nem mi fogjuk kitalálni.

Még több kép.

Este befizettünk egy kempingbe. Fel kellett tölteni az akkumulátorokat.

Delfin úsztatás

Zsuzsu nem igazán aludt jól, mert a kocsival együtt ő is kihűlt. Én saját testi épségem és hőháztartásom kockáztatásával próbáltam melegen tartani.

Korán keltünk, gyönyörű kilátás fogadott minket. Egy gyors reggeli után iziben bevezettünk Akaroa-ba, ahonnan a delfin túránk indult.

Még több kép.

A túra részben sikeres volt. Láttunk sok aranyos Hektor delfint, amik talán a világon a legkisebbek. Játszani azonban nem volt kedvük. Zsuzsu szeme előtt úszott el egy, míg egy másikat én hajszoltam vagy 10 másodpercig. Jobbra kanyarodott, én követtem, balra, hát én is, gyors tempoban lemerült, pápá delfin. Aztán láttunk még pár úszkáló pingvint is.

Egy gyors fish'n'chips után már robogtuk is Lake Tekapo irányába. Este 5-kor enyhén csöpögő esőre lépett ki éppen egy idős pár a kis tóparti kőtemplomból, mikor mi megálltunk előtte. Gondoltuk gyorsan harapunk valamit, hátha addíg az eső is alábbhagy.

Még több kép.

10 perc múlva a kápolnát már zárva találtuk. :( Nem csüggedtünk, elgémberedett végtagjainkat gyorsan megmozgattuk Mt John lankáin. A tetőn pazar kilátás fogadott bennünket meg jó pár birka. Zsuzsu megpróbált elvegyülni köztük, de valahogy mindig kiszúrták az idegen akcentusát.

Sötétedni kezdett mire a kocsihoz visszaértünk. Úgy gondoltuk még ma átmegyünk Mt Cook-ba ahol a következő kaland vár ránk.

Ismét úton - Új Zéland

Laci kivarázsolt minket reggel a reptérre. Az úton jól megijesztett, hogy Ausztrália és Új Zéland között nagy viharfelhők gyülekeznek. Mi viszont szerencsére nem láttuk őket. Teljesen sima utunk volt. ;)

Christchurch-ben tiszta égbolt, ragyogó napsütés és meleg fogadott minket. Hogy azért ne legyen minden tökéletes, kiderült nem működik a mobilunk. Amíg az autót takarították, gyorsan el is ugrottunk egy boltba, azt vettünk egy kártyát.

Ösztönösen megtaláltuk a környék legolcsóbb bevásárlóhelyét ahol, csodák-csodája, összefutottunk pár magyarral.

Első utunk a Willowbank-i Wild Life Reserve-be vezetett. Megismertünk egy nagyon barátságos maori törzset/családot, akik kiselőadást tartottak nekünk a kultúrájukból. Megtanultuk, hogy a lányok labdáznak és pofákat vágnak míg a fiúk toppognak, mellüket verik és a nyelvüket nyújtogatják. ;)

Még több kép.

Két kifejezés Maori nyelven:
Kia ora - szevasz, köszönöm
Ka pai - szuper, jó

Aztán mellékesen bevittek minket egy kis sötét helyiségbe ahol féltve óvtak pár kiwi madarat. Elég viccesek. Madárnak mondják magukat pedig tömött a csontjuk, bajszuk van, inkább szőrösek, mint tollasak. Állítolag jó futók, de csak egyenesen. A kanyarban eldőlnek. :)

Innen gyorsan beugrottunk a központba. Falu közepén 2 toronyház a templommal szemben. Nekem valahogy hangulatosabbnak tűnik, mint Ausztrália.

Még több kép.

Aztán még este elmentünk Akaora közelébe és egy öböl parton töltöttük az éjszakát.